Tényleg nincs jogom beleszólni felnőtt lányom életébe?

"vissza nem térítendő kölcsönként."

XDDD

Na ezt azért ne mondd, mert ez olyan mint a "sötét zaj".

A kölcsönt- vissza kell fizetni, ezért a neve az hogy kölcsön.

Inkább mondd azt, hogy odaadod és nem vársz érte viszonzást, vagy vissza nem térítendő támogatást mondj...

Amúgy nagyon gondolkozz el, hogy miért lett ilyen! Általában a szülők cseszik el, a gyerek csak nyel és nyel, aztán egyszer betelik a pohár! Általában azon bukunk ki, hogy ránk fogják (mint gyerekekre) hogy most azért él a szülő sz@rul mert a gyereknek mindent megadott, holott ez köszönőviszonyban sem áll! Másrészről: " ez az én házam és ameddig Te itt élsz, azt csinálod amit mi mondunk" vagy nagyon azt erőltetted rá, hogy ha már felnevelted 18 évig akkor kutya kötelessége téged ápolni meg neked tenni venni! Vagy nagyon beleugattál a dolgaiba, és nem hagytad hogy ő bontakozzon ki!

Amúgy szerintem eléggé bátor, kreatív, problémamegoldó, kitartó, felelősségteljes, szorgalmas... és FÜGGETLEN!

Amúgy irigylem, hogy vissza mer vágni a szüleinek, tudod ez az eset az amikor a fagyi visszanyal!

Persze azon még nem gondolkodtál el, hogy te hogy lehetttél olyan anya, aki ilyet érdemel. Merthogy megérdemled, amit kapsz, arra a fejemet teszem.

Te uralkodni akarsz a felnőtt gyerekeden, kioktatod, ha kell, ha nem, és egyáltalán nem anyaként viselkedsz. Elvárásaid, azok vannak, szeretetet adni pedig úgy veszem ki, képtelen vagy.

Én is ezt tenném a lányod helyében: kiírnálak téged az életemből. Nem érdemelsz mást.

Nem olvastam végig a többieket, csak azt néztem, írtál-e kiegészítésként még valamit, de nem, úgyhogy leírom, én mit gondolok erről.

Nos a helyzet az, hogy valamit csak elszúrhattatok, ha a lányod nem akar veletek egy fedél alatt élni. Mi most csak a te szemszögedből látjuk a dolgodat, de nem tudjuk a lányodét, nem tudjuk, mi a problémája veletek. Lehet, hogy valami olyan gond van, ami nektek fel se tűnik, de neki iszonyatosan nagy probléma.

Tanul, már a 3. nyelvből vizsgázik, ez nagyon jó dolog.

Biztos vagy benne, hogy megadtatok neki minden nyugalmat, ami szükséges? - Nekem pl. ki kell harcolni, hogy készülhessek az államvizsgámra, de félek, mert nem hagynak békén, vagy azt, hogy legalább addig viseljék el egymást, ne veszekedjenek, de a falnak beszélek, és nem tudok mindig arra koncentrálni, amire kéne - és én sajnos nem tudnék fenntartani egy albérletet.

Mennyire szóltatok bele, hogy kivel barátkozzon, ki legyen a párja? - Nekem beleszóltak, ok nélkül...

A fejéhez vágtátok valaha (akár hirtelen felindulásból is), hogy amíg a ti kenyereteket eszi, addig fogadja el a feltételeket?

Van testvére? Ha igen, nem tettetek különbséget köztük a leányzó rovására? - Nekem van egy öcsém, ő a fiú, ő a kedvenc, pedig ő a léhűtő, rosszul esik...

Nem lehet, hogy gyerekként bántatok vele, holott már nem az? - Nekem pl. a szüleim - szó szerint - tiltották, hogy dolgozzak főiskola mellett, sok vitánk volt emiatt, mikor elkezdtem dolgozni, sokszor ezek a munka rovására mentek, mert a munkahelyen is hívogattak.

Nem jár automatikusan a tisztelet, azt ki kell érdemelni, az, hogy "megcsináltátok", semmit nem jelent, úgy kell nevelni, hogy ilyen konfliktusok ne fordulhassanak elő, nektek ez valamiért nem jött össze, de ha szeretnétek helyrehozni, akkor most ne nyaggassátok, hagyjátok békén, mutassátok meg neki, hogy el tudjátok fogadni őt annak, aki.

Ugyan nem ismerlek titeket, de gondolom, hogy van előzménye a dolognak. Ok nélkül nem ilyen egy "gyerek", nekem valami azt súgja, hogy ez a lány világ életében arra vágyott, hogy tőletek megszabaduljon.

Hagyd őt egy kicsit, majd jelentkezik ha akar.

Ha a lányoddal szemben is ilyen a stílusod, mint ahogyan írtál, akkor én nem csodálkozom a menekülésén.

"tőlem függjön anyagiakban"-ezt hogy kell érteni? Egy családban együtt élnek az egymást szerető emberek, nem pedig függésben.

"megköveteltem tőle"-Egy családban nem követelünk meg...megbeszélünk, és közösen döntünk.

"vaskos bőr" "merészel"- hmmm...a gyerekedről beszélsz? Aki a testedben növekedett, akit Te tanítottál járni, beszélni, akit óvtál?

"neveltük bele"-mi van? Treníroztátok szorgosan?

"az a lány"-Melyik? A gyereked, aki mindenkinél fontosabb?

Hogy tudd, én nem lázadó kamasz vagyok, hanem egy 4 gyermekes anyuka. A gyerekeim 20-27 között vannak, tehát valószínűleg tudom, mit beszélek.

Ha hazajönnek az egyetemről, munkából(négyen négyfelől), bizony én körülöttük rohangálok. Nem azt kérdezem, mit-hogyan merészeltek, hanem azt, hogy "Jól vagytok, kicsikéim? Minden rendben? Boldogok vagytok? Segíthetek valamiben?"

Hidd el, nekem sem volt egyszerű felnevelni, taníttatni őket, de soha az életben nem vágnám ezt a szemükbe, és nem is követelnék semmit cserébe. Még magamban, gondolatban sem.Mégis (talán pont ezért) mindent kapok tőlük. Szeretet, törődést, tiszteletet, ragaszkodást. Mindenem megvan.

Nem hiszem, hogy a lányod az "eredendő gonosz". A gyerek nem egy befektetés. Próbálj változtatni a gondolkodásodon, a stílusodon. Próbálj annak a gyereknek az édesanyja lenni, ne a nevelőtisztje.

Próbálj ne követelni, hanem adni, és elfogadni. Szeresd, feltételek nélkül. Érezze, hogy mindig számíthat Rád, és ehhez semmit nem kell teljesítenie, nincsenek elvárások, csak szeretet, és törődés van.

Naaa, azért a diákhitel nem az ördögtől való dolog :) Bár látom, sokan annak tekintik. Persze nem jó dolog, hogy már eleve tartozással kezdi valaki az életét, de ha kell, akkor kell. Amúgy ezt nem lehet "leállítani", ha valakinek elkezdték folyósítani, akkor azt nem lehet csak úgy abbahagyni, akkor ugyanis el kell kezdeni a visszafizetését, és amíg nem dolgozik, nem is fogja tudni.

Amúgy meg valami oka biztos van, hogy inkább a banktól fogadja el a pénzt kölcsönbe, mint a szüleitől. Meg annak is biztos meg van az oka, hogy már 4 éve nem is akar találkozni a szüleivel. Én nem tudom elképzelni, hogy így álljak a szüleimhez, de az is igaz, hogy ők mindig úgy bántak velem, hogy az ne okozzon ilyen mértékű elhidegülést.