Szerintetek is illetlenség? Ma nagyon kiakadtam!

Szóval az én családom se egy álom család, de simán elképzelhető egy ilyen beszélgetés, hogy:

- Annyira szeretnénk elmenni megnézni az unokát, most hétvégén mennénk.

- Jaj, ne haragudjatok, de most annyira szalad a lakás, alig tudunk pihenni is, és szeretnénk utolérni magunkat, nem jönnétek egy hét múlva inkább?

- Figyelj, mi szívesen vigyáznánk a picire, ti addig kipihenhetnétek egy kicsit magatokat. Én is felneveltem 1-2 gyereket.

És akkor a másik nagyi kicsit be is segít, amivel jól jártok, és ő is babázhat egy kicsit.

Ahány ház, ahány ember, annyi szokás, annyiféle életforma. Nálunk pl a szűk családban (szülő-gyerek, testvér-testvér) egymáshoz bármikor beállíthatunk bejelentés nélkül, és ez nem változott azóta sem, hogy külön otthonokban élünk. Mi nem viselkedünk vendégként egymás otthonaiban, kérdezés nélkül ehetünk-ihatunk, benyúlunk egymás hűtőjébe is, ha úgy alakul. Ez a hozzáállás nem változott a több évtized alatt sem, pedig nekem már új párom van, ő is ezt szokta meg. Nekem már felnőtt fiaim vannak, az egyik már elköltözött, de Ő is bármikor jöhet a barátnőjével együtt, nem számítanak vendégnek. Ugyanez a helyzet a párom előző házasságából származó gyerekeivel is, ők sem vendégek nálam, de én sem vagyok vendég anyósomnál, stb, stb.

Ehhez persze nagyon normális viszony, azonos értelmi, érzelmi szint, kulturáltság kell, hogy ez ennyire jól működjön és tisztában vagyok vele, hogy ez sok helyen nincs meg, ezért is nehéz eldönteni, kinél mi működik, mi nem, hol a határ, mi jó, mi nem.

Nálunk az a szituáció elképzelhetetlen, amit Te leírtál.

A sógornőm pl rövidesen szül (3. baba), most költöznek új lakásba. Én teljes természetességgel megyek takarítani, rámolok, csomagolok és akkor is fogok hozzájuk járkálni, amikor megszületik a baba. Kaját viszek, vigyázok a nagyobb gyerekekre, segítek bármiben, amiben tudok, mert nálunk ez a megszokott, de ha azt látom, hogy magukban akarnak lenni, már nincs rám szükség, akkor hazamegyek.

Kieg az előzőhöz:

Abban az esetben sose mennék senkihez, ha abban maradunk, hogy most nem találkozunk és ezen nem is sértődne meg nálunk senki, viszont a Te anyósod és sógornőd nincs sajnos ezen az értelmi szinten.

ma 08:28

Jó neked, irigyellek. Az én családom is igy van, megkérdezés nélkül mennek egymáshoz és esznem isznak egymásnál. Sőt, egyik nap az egyiküknél gyűlnek össze, és ott ebédelnek/ vacsoráznak ,(mikor mit) másik nap a másikuknál. Ezt természetesen hétvégén, és igy nem mindeg megy el a sütés-főzéssel az egész hétvége, mert mindig más csinálja. Én sajna ebből a kőrből kiestem, hiszen nagyon messzire költöztünk ahhoz, hogy ezt megtehessük rendszeresen, de igy is amikor tudunk megyünk, és ők is amikor tudnak, jönnek. Sajnos a munka, családi, iskolai programok miatt, ez kb évente 2-3 alkalom, de több mint a semmi. Szivesen mennék közelebb, de ha közelebb költözünk, nem tudunk elhelyezkedni dolgozni, és azért az nagyon sokat számit. Viszont mindig sárgulok az irigységtől, mert nekem, nekünk is jó lenne, ha gyakraban tudnánk találkozni. De pl.: a sógornőm, mikor a hugom szült, minden nap átjárt hozzá, és rendbetette a házat, és nagytakaritott is, hogy minden a legnagyobb rendben legyen, mire a picurral hazajönnek. De ahogy itt olvastam, a kérdőnél nem ez a helyzet. Oda anyóspajtás, és a pereputty nem segiteni mennek, hanem csak feltartani és többletmunkát csinálni.