Szerintetek is illetlenség? Ma nagyon kiakadtam!
a héten anyósomék kitalálták (ö és férjem húga), hogy eljönnek látogatni. 3 hetes a kislányom és eléggé hogyismondjam "rá vannak akaszkodva". Nos igen, kitalálták, hogy ezen a hétvégén látogatják, de én üzentem a férjemmel, hogy nem alkalmas, mindenki pihenne (anyuval élünk együtt), majd keresünk olyan idöpontot ami mindenkinek megfelel. Erre a húga rávágta, hogy akkor is látni akarja, és majd hívja. Azt hittük eljutott az agyáig az info, hogy a hátunk közepére sem kívánjuk a vendégeskedést (én amùgyis utálom). Ma meg csörög a telefon hogy itt vannak. A pofám leszakad! Szerintem oltári nagy illetlenség olyan helyre menni, ahol nem várnak, ráadásul meg is mondják, hogy nem jó. Persze nem engedtük be öket, hogy tanulják meg, hogy nem állíthatnak csak úgy be mintha hazamennének. Meg se kérdezték csak eldöntötték, hogy márpedig ök jönnek! Aztán még ök voltak megsértve, hogy nem igaz, hogy 1-2 órát nem bírtam volna ki. Hát erre már nem mondtam semmit inkább....
Ugye szerintetek is bunkóság?
válasza:Ha egy alig látott távoli rokon, nem mondom, lehet, hogy nem engedném szívesen be.
De ő a nagyi volt, könyörgöm!
Fő a családi összetartás, szeretet. Na, meg példamutatás a gyereknek.
válasza: válasza:Látom idetaláltak a mániákus lepontozók.
Ha anyuddal éltek együtt, ő nem jelent olyan veszélyt a pici egészségére, mint egy kívülről érkező valaki, hiába is a másik nagymama az.
Amúgy meg a joga van látni az unokáját mese, messze nem a szeretetről szól...Már feljebb is írtam, hogy én sem engedtem volna be őket. Anyám ugyanilyen, egy dolog érdekli az unokájával kapcsolatban, hogy anyósom hányszor látta... 1,5 évvel szülés után még azon balhézik, hogy a barátnőm előbb volt-e bent a kórházban, mint ő (amúgy nem). Az ilyen birtoklások nem a szeretetről szólnak, én melletted vagyok.
válasza: válasza: válasza: válasza: válasza: válasza:Jó, tudom, hogy nektek ott a másik nagyi, de érdekességként azért elmondok valamit.
Amikor öcsém született, valamit annyira elszúrtak, hogy anyu 40%-os vérmérgezéssel, lázasan visszakerült a kórházba. Anyukám felőli nagymamám nagyon messze lakik mai napig, 6 óra út vonattal, de már utolsó hetekben itt volt, és mikor anyu kórházba került, ő vigyázott rám és öcsémre, apámnak dolgoznia kellett. Igaz, máskor nem jött segíteni, de akkor nagyon nagy szükség volt a segítségére, és mint ha megérezte volna, hogy nagy szükség volt rá. Akkor még nem volt telefon a lakásokban. Nagymama a falujuk vasútállomásáról (20 perc kerékpár, minimum 40 perc gyaloglás a lakásuktól) telefonált apám munkahelyére, hogy jön. A másik nagymamám már akkor se élt, amikor a szüleim megismerték egymást.
Nem kell elzavarni a nagyit, egyiket sem, mert sose tudhatod, mikor lesz rá tényleg szükséged.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!