Mit tennétek a ilyen helyzetben? Mi van a feleségemmel? Mi lesz ennek a vége?
7 éve az édesanyja lebetegedett, lebénult és egyből azt mondta hogy beadja öregotthonba. Nagyon tisztelem anyósomat és kiváló viszonyom van vele. Mondtam hogy szó sincs róla és én fizetem az ellátását. Úgy is volt.
Hála Istennek anyósom él és a körülményekhez képest fizikailag jól van, megtanult járni valamennyire, csak sajnos demens. De 90-hez közeledve nem csoda. Mindegy is, gondoskodik róla 2 nő felváltva a nap minden órájában.
Most a szüleim betegedtek le. Sajnos édesapámnak légzőszervi és keringési betegségei vannak, édesanyámnak ízületi és csont problémái. Mondtam hogy kell keressek egy személyt aki napi egyszer rájuk néz és esetleg elmegy bevásárolni, vagy megnézni hogy bevették-e a gyógyszereket stb. Hála Istennek amúgy még tudnak magukról gondolkodni annyira, hogy ne kelljen teljes ellátás. Amikor mondtam hogy keresek egy embert, látszott rajta, hogy nem tetszik neki az ötlet.
Tegnap nemes egyszerűséggel azt mondta, hogy be kell őket adni egy otthonba.
Rettentő ideges lettem, nagyon összevesztünk, mondtam neki hogy mikor lett ennyire önző és rosszindulatú... Ő meg folyton azt hajtogatta, hogy nem érti miért nem "nyomjuk az öregeket" (az anyjára is értette) egy otthonba, mert nekünk az jobb...Lényeg a lényeg, hogy annyira eldurvult a vita, hogy féltem hogy elvesztem az önuralmam, ezért elmentem otthonról.
Soha nem káromkodtam neki, nem is emeltem rá soha kezet, ezért most hogy elkerüljem hogy tettlegességé vagy trágársággá fajuljon a dolog, inkább elmentem.
Nagyon feldúlt voltam ma egész nap, nem is tudtam dolgozni. Megint vitáztunk egy kört, de ma leléptem még azelőtt hogy átment volna a dolog üvöltözésbe.
Nem tudom mit tegyek... 19 éve vagyunk házasok, komolyabb gondok soha nem voltak köztünk. Az biztos, hogy mindig anyagias volt, de nem viselkedett önzően.
Mi lehet ilyenkor? Különköltözés? Válás? Beszédszünet? Felejtsük el? Tényleg tanácstalan vagyok, ilyen nem történt soha a családunkban...
151, nem hiszem, eddig is gondoskodtunk a beteg csaldtagokrol. De volt hogy az is nagy szó volt hogy naponta kétnaponta el tudjunk menni az otthonba megnézni, vinni neki édességet, vagy amit szeretne, ha kell ruha stb.. másra egyszerűen nincs idő.
Csak tudod amikor a mama pl a használt wc papirt dugdosta az ágyban mert az kincs szerinte akkor jobbnak lattuk beadni.
Nyilván az agya nem volt a régi. Vagy a masik mama hirtelen bármikor rosszul lehetett. Van ismerős akinek a hasonló korú anyja elvan otthon , de ott is megy a huzavona hogy rendeltetni kaját nem akar, de főzni meg naponta ki er ra ugy hogy el is vigyék neki délben? Meg ha el is tudnám őszintén, tokomnek lenne kedve naponta frissen fozogetni.
Van egy ismerős néni, szomszéd volt régen, ő is elköltözött a fiáéhoz .
Nem mondom hogy el kell dobni a rokonokat nagyon tévedsz. Mellesleg a mentalisan beteg rokonunkat is otthon apoljuk szóval hidd el tudom miről beszélek. Egyet viszont megtanultam ha valaki nem akarja nem szabad ráerőltetni az akaratunkat. Meg fogja utálni azt aki erőltette, aki most te vagy.
A házasságodról kérdeztél de láthatóan nem tudjátok megbeszélni a gondokat. Mindenki hajtja a maga verzióját..
154
Ok. A te bajod. Én nem a fizetésről beszéltem. Hanem arról hogy neki 0 teendője van. A kisujját nem kell mozdítsa, egy fillért nem kell fizessen, a telefonért sem kell nyúljon és tudja hogy az anyja jól van. Ebben mi a baj? Vagy hogy a szüleim jól vannak és ezért semmi nem kell tegyen...
Semmi rosszat nem tettem azzal hogy az anyját gondoztatom. Ezt belátta ő is meg a kedves bátyja is.
Azzal meg pláne nem teszek rosszat és pláne nem kéne beleüsse az orrát, hogy a szüleimmel mit teszek.
Te beleütötted az orrod az Ő anyjával kapcsolatos dolgokba (teljesen mindegy h mennyire vezérelt jó szándék).
Most ő üti bele az orrát a TE szüleiddel kapcsolatos dolgokba.
Mire fel vagy te kiakadva?
A szüleidhez valóban nincs köze csak szerintem benne van a tuske hogy ugye te sem hagytad hogy az legyen az anyjával amit akar . Így " visszavág "
Azért biztos van oka hogy ha egy telefont is sajnal az anyjától. Egyszerűen nehéz elhinni hogy egy megértő támogató szülőre ra se néznek a gyerekei.
Nem lehet hogy kapta az örökös beszólogatást megjegyzést mindenre?
Arra, hogy neki sem közvetlen sem közvetett köze nincs. Nem érinti. Ennyi.
És ne mind gyere az anyjával. Mondtam hogy az lezárt téma, az szoba sem került a viták során sem mert belátta hogy így jobb volt az anyjának.
Ennyi.
Azt felejtsd el.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!