Mit tennétek a ilyen helyzetben? Mi van a feleségemmel? Mi lesz ennek a vége?
7 éve az édesanyja lebetegedett, lebénult és egyből azt mondta hogy beadja öregotthonba. Nagyon tisztelem anyósomat és kiváló viszonyom van vele. Mondtam hogy szó sincs róla és én fizetem az ellátását. Úgy is volt.
Hála Istennek anyósom él és a körülményekhez képest fizikailag jól van, megtanult járni valamennyire, csak sajnos demens. De 90-hez közeledve nem csoda. Mindegy is, gondoskodik róla 2 nő felváltva a nap minden órájában.
Most a szüleim betegedtek le. Sajnos édesapámnak légzőszervi és keringési betegségei vannak, édesanyámnak ízületi és csont problémái. Mondtam hogy kell keressek egy személyt aki napi egyszer rájuk néz és esetleg elmegy bevásárolni, vagy megnézni hogy bevették-e a gyógyszereket stb. Hála Istennek amúgy még tudnak magukról gondolkodni annyira, hogy ne kelljen teljes ellátás. Amikor mondtam hogy keresek egy embert, látszott rajta, hogy nem tetszik neki az ötlet.
Tegnap nemes egyszerűséggel azt mondta, hogy be kell őket adni egy otthonba.
Rettentő ideges lettem, nagyon összevesztünk, mondtam neki hogy mikor lett ennyire önző és rosszindulatú... Ő meg folyton azt hajtogatta, hogy nem érti miért nem "nyomjuk az öregeket" (az anyjára is értette) egy otthonba, mert nekünk az jobb...Lényeg a lényeg, hogy annyira eldurvult a vita, hogy féltem hogy elvesztem az önuralmam, ezért elmentem otthonról.
Soha nem káromkodtam neki, nem is emeltem rá soha kezet, ezért most hogy elkerüljem hogy tettlegességé vagy trágársággá fajuljon a dolog, inkább elmentem.
Nagyon feldúlt voltam ma egész nap, nem is tudtam dolgozni. Megint vitáztunk egy kört, de ma leléptem még azelőtt hogy átment volna a dolog üvöltözésbe.
Nem tudom mit tegyek... 19 éve vagyunk házasok, komolyabb gondok soha nem voltak köztünk. Az biztos, hogy mindig anyagias volt, de nem viselkedett önzően.
Mi lehet ilyenkor? Különköltözés? Válás? Beszédszünet? Felejtsük el? Tényleg tanácstalan vagyok, ilyen nem történt soha a családunkban...
válasza:Egy házasságban, ha egyébként 70-80%-ban jól működnek a dolgok, a maradék 20-30% különbözőséget - ha csak nem kirívó - el kell tudni hordozni. Már csak annak okán is, hogy nem vagyunk egyformák.
Itt valószínűleg érzelmi gombok nyomódtak be. A kérdező minden bizonnyal sok odafigyelést/szeretetet/törődést kapott a szüleitől, esetleg azt látta, hogy a szülők is gondoskodtak annak idején az idős szülőkről, így ezt a mintát szeretné ő is tovább vinni.
A feleség pedig esetleg (feltételezés!) nem kapta meg mindezt, és úgy gondolkodik, hogy neki nem kötelessége róluk gondoskodni.
Tényleg le kell ülni és kulturáltan megbeszélni, a válás nem old meg semmit. Sőt.
válasza:Erről eszembe jutott a gyermekkorom. Apám világ életében egy link fazon volt, alkoholista és buta. (Én vagyok a legszomorúbb, hogy ezt kell írnom, de ez az igazság) Mindenben anyámnak kellett helytállni, gyakorlatilag egy személyben volt nő+férfi+anya+apa. Ebből kifolyólag, amikor apám édesanyja beteg lett, köztük ugyanezek a viták zajlottak. Anyám aztán úgy döntött, hogy a mamát magunkhoz vesszük. Itt kezdődtek az igazi gondok. Apámnak állandóan útban volt a saját anyja és azt hajtogatta, hogy mi a f***nak hoztad ide?
Sajnos, vannak ilyen önző emberek.
válasza:Veled értek egyet. Ebben az esetben.
Sajnos van az a demens állapot amikor már az ember nem tud gondoskodni a hozzátartozóiról. De ahogy látom nálatok erről nincs szó.
Egyik mamám szellemileg tiszta. De rossz a csípője, önként ment otthonba. Azóta egyszer járt a házában, másnapra meghírdettette eladásra. Szóval nem minden idős utálja annyira a benntlakást. Ad egy biztonság érzetet hogy akár melyik pillanatban hívhat valakit.
Másik mamám demens volt. Eleinte mi is fizettünk valakit aki ránéz. De ez nem sokáig volt elég. Magunkhoz költöztettük. A szüleim kitartottak amíg lehetett. Engem már régen meg sem ismert. Egyszer 10 percre magára hagytam, azalatt elment cigit venni. Egy városban ahol még sosem járt. Szerencsére megtaláltuk. Neki kénytelenek voltunk otthont keresni.
Most voltam otthon. Beszéltünk. Bár ma nem volt vita csak amolyan csendes veszekedés, eljöttem mert nem bírtam azt a légkört. A fiam is velem jött most, holnap hazaviszem majd.
Egyelőre még nem jutottunk közös nevezőre a feleségemmel. Ő erősíti az ő álláspontját, minden áron az otthont akarja és azt hogy majd a szüleim nyugdíjából fizetjük. Folyton azt fújja hogy ha lebetegednek, akkor nem fogunk tudni nyaralni menni mert velük kell majd legyünk.
Mivel nem volt türelmem a sok nyafogáshoz (és a fiamnak sem) inkább angolod an távoztunk...
Megpróbálok holnap is beszélni vele de kettesben... Nagyon kíváncsi vagyok, mi lesz ennek a vége
válasza: válasza:136! De pont ő erőlködött hogy anyos ne keruljon otthonba! A felesege meg a sógora is azt akarta! Csak ő beleokoskodott.. olvass vissza.
Azon az alapon hogy ő neki ne szóljon bele senki hogy mit fizet. Ez sem normális hogy mindenki elleneben ő eldönti mi legyen. De forditva nem, az asszony nem mondhat semmit hogy mi legyen a kérdező szüleivel mert nem az ő penze!
Nemmondom erdekes a neje hozzáállása de kérdező sem piskóta.
válasza:Kétesélyes a dolog
Vagy hagyod az egészet annyiban és akkor megmarad családi béke.
Aztán majd feldolgozod valahogy,hogy ennyire másképp láttok dolgokat.
Aztán évről évre egyre ridegebb lesz a kapcsolatotok végül valamelyikőtők meghozza a döntést,hogy külön folytatjátok.
Vagy kitartasz az elveid mellett és ez miatt mentek szét.
Ez mindenhogy sz@rügy.
136
Nem tehetem meg sajnos. De felvethetem neki csak elméletben, hogy ez hátha hát rá...
Ha megtenném valóban, biztos otthonba adná vagy egyszerűen nem gondoskodna róla.
válasza:További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!