Miért “normális” nem szeretni a gyerekeket?
Tegnap feltett itt valaki egy kérdést, hogy a nővére utálja a gyerekeket mindig is utálta és a kérdező 14 hónapos gyermekére is fintorog, láthatóan minden baja van ha feljön a téma a kis unokahugáról vagy ha a közelében van a gyermek.
Nem provokáló a kérdésem, csak előzményként írtam le a fentieket.
Tényleg érdekel, hogy ez mióta egy normális hozzáállás a gyermekekhez?
Mitől alakul ki ez embereknél?
Konkrétan a kérdés alatt aki nem azt írta, hogy fogadja el a kérdező, hogy a nővére nem bírja a gyerekeket vagy esetleg le merte írni hogy a gyerekekkel semmi baj nincs annak törlődött a válasza annyira lepontozták. Szinte csak olyan kommentek vannak akik szerint ez teljesen normális,sőt ők is utálják a gyerekeket és majdhogynem büszkék is rá.
Az eredeti kérdés a “testvér kapcsolatok” kategóriában található.
"de én épp erre vagyok kiváncsi, hogy ha ezek az utált rokongyerekek felnőnek, hogyan leszel velük jóban? Ha engem szeret valaki gyerekként, akkor miért közelednék felé felnőtt fejjel?"
Mert ez nem úgy történik, hogy betölti a 14-et, és hirtelen elkezdünk haverkodni, hanem ahogy jobban emberré cseperedik, egyre értelmesebben lehet vele beszélni. Egyre többet lehet vele foglalkozni. Ha igényli. Mert engem nem kötelező szeretni, nem tudom, felnőtt emberek itt "fenyegetik" egymást, hogy valaki nem fog szeretni...
Esetleg pont az fog engem a 14 éves rokonnal összebarátkoztatni, hogy együtt utáljuk a 2020 után született társadalmi utánpótlásokat.
Együtt utálni... Micsoda kapcsolat.😂
Miért gondolod, hogy veled lehet értelmesen beszélni? Szerintem túl sokat képzelsz magadról.
Mégis miért kellene a felnőtt/nagyobb rokongyerekkel később jóban lenni? Még az sincs mindig jóban velük, akik kicsiként ajnározták. Fordítva is sokszor van, engem pl. addig szeretett a rokonság amíg kicsi voltam, utána amikor kiütközött hogy jobb tanuló vagyok az ő gyerekeiknél, kiutáltak. Most akkor vergődjek hogy de hát pici koromban imádtatok, szeressetek most is? :D
Felnőttet felnőttel már teljesen más dolgok köthetnek össze és választhatnak el, mint gyereket felnőttel. Simán lehetnek jóban később egy közös hobbi, közös akármi alapján, ugyanúgy mint bárki idegen felnőttel. De nem muszáj, a rokonság nem ok arra hogy csipázz valakit akivel amúgy szóba sem állnál.
"Képtelenek vagytok egyszerűen felfogni, megérteni és elfogadni, hogyha fejtetőre álltok se fogja mindenki szeretni a kölköket, mert ahogy te sem szeretsz minden egyes embert kerek e földön, úgy mi sem. "
De te nem egy-két gyerekről beszélsz, hanem általában a gyerekekről. Ha azt mondod, hogy nem szimpi a nővéred gyereke, mert mindig az arcodba mászik, megértem. De az egy gyerek kerek e földön. Lehet, hogy egy másik gyerekkel meg tudsz beszélgetni is (az ő szintjén, nyilván nem politizálhatsz vele).
"De te nem egy-két gyerekről beszélsz, hanem általában a gyerekekről"
Azt az eget. 🤦🏻🤦🏻
És akkor mi van?? Őszintén, miért fáj ez neked? Nem én tehetek arról, hogy a gyerekek túlnyomó többsége rendelkezik olyan tipikus tulajdonsággal, amik számomra végtelenül idegesítőek, visszatetszőek és nem szimpatikusok és ha ilyen felnőttek hoz össze a sors, akkor ösztönösen próbálom kerülni.
Más meg az állatokat nem bírja vagy "csak" a kutyákat. Megint más meg a macskákat. Most akkor megáll az élet? Hadd élje már mindenki úgy az életét, ahogy neki jó és hadd ne kelljen már néhány értetlen felnőtt miatt megjátszania magát.
Ez egy olyan vita, aminek sose lesz feloldozása, mert a legmélyebb emberi érzelmeket pendíti meg, legyünk bármelyik oldalon.
Élni és élni hagyni, amíg a gyerekes nem bántja a gyerektelent és fordítva, addig nincs gond.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!