Miért “normális” nem szeretni a gyerekeket?
Tegnap feltett itt valaki egy kérdést, hogy a nővére utálja a gyerekeket mindig is utálta és a kérdező 14 hónapos gyermekére is fintorog, láthatóan minden baja van ha feljön a téma a kis unokahugáról vagy ha a közelében van a gyermek.
Nem provokáló a kérdésem, csak előzményként írtam le a fentieket.
Tényleg érdekel, hogy ez mióta egy normális hozzáállás a gyermekekhez?
Mitől alakul ki ez embereknél?
Konkrétan a kérdés alatt aki nem azt írta, hogy fogadja el a kérdező, hogy a nővére nem bírja a gyerekeket vagy esetleg le merte írni hogy a gyerekekkel semmi baj nincs annak törlődött a válasza annyira lepontozták. Szinte csak olyan kommentek vannak akik szerint ez teljesen normális,sőt ők is utálják a gyerekeket és majdhogynem büszkék is rá.
Az eredeti kérdés a “testvér kapcsolatok” kategóriában található.
"Tehat csalason belul annyira nem normalis nem szeretni"
És pontosan miért is? Ekkora baromságot se hallottam még. Csak azért, mert valaki rokon, még véletlenül sem kötelező megerőszolnod magad és baromi jópofát vágni olyanokhoz, akit teljesen mindegy milyen indokból, de nem kedvelsz/szeretsz. Egyszerűen nem szerezhet mindenki mindenkit, ennyi! Nem kell b*unkózni suant szándékkal, se provokálni és generálni a feszkót, de nem is kötelező hatalmas mosollyal magadra erőltetni valamit, amit szimplán nem szeretsz. Szomorú, hogy valaki ezt nem érti meg felnőtt ember létére.
"Amúgy nem értem miért kéne később bármit is lekommunikálni az addigra felnőtt gyerekkel?! Miért tartozol bárkinek is magyarázattal arról, hogy kit és mit szeretsz vagy nem szeretsz? Felnőtt értelmes ember, mondom értelmes, nem olyan mint a kérdező, képes felfogni, sőt elfogadni hogy vannak emberek akik nem szeretik a: kutyákat, tökfőzeléket, gyerekeket, bizonyos tulajdonságú embereket stb stb. Aki ezen fennakad, azzal kár foglalkozni."
Majd ha idős leszel és elkerülnek a most gyerek, de akkor már felnőtt rokonaid, majd megérted. És akkor is legyél megértő, amikor közlik, hogy nem szeretnek, mert nem és kész. 😉
A kérdésben lévő tesóról (amin vekeng itt a kérdező) leírta a húga, hogy nem nyílt utálkozásról van szó, PRÓBÁL erőt venni magán, de mivel ő ismeri, mert hát mégis csak testvérek, látja rajta. De könyörgöm, most ne várjuk már el, hogy azért mert hugica kinyomott egy gyereket, a nővérének 180 fokos fordulatot kéne vennie és pikk-pakk át kellene változnia az érzéseinek! Nem babusgatja, nem puszilgatja, nem veszi fel. Na és? Ez ekkora tragédia? Te bájolognál, kedveskednel és jópofiznál rendszeresen olyan emberrel, akit egyszerűen ösztönösen nem kedvelsz? Ha igen, hát lelked rajta, de normális emberek képesek felfogni, hogy nem szeretheti mindenki az összes többi embert. Nem, akkor sem, ha az éppenséggel rokon.
Egy gyerekben megtalálható rengeteg olyan tulajdonság (állandó sírás, hiszti, értetlen, sokuk neveletlen, hangoskodók stb), ami igen is zavaró tud lenni sokak számára és ha felnőtt "kiakadasban" ilyen ember kerül az útjukba is inkább ösztönösen meg próbálják kerülni. Érdekes, azzal nincs gond, az rendben van, mert hát ízlések és pofonok. De ahogy előkerül a gyerek szó, sokan elteszik a józan eszüket a farzsebükbe és előjön belőlük az "állat", mert mégis hogy képzeli a szemétje. Nem is értem.
"Majd ha idős leszel és elkerülnek a most gyerek, de akkor már felnőtt rokonaid, majd megérted. És akkor is legyél megértő, amikor közlik, hogy nem szeretnek, mert nem és kész. 😉"
Huu, most aztán nagyon megrémültem. :D Ja várjunk csak, mégsem. Halistennek nekem nem ilyen debil rokonaim vannak, akik elkerülnének amiatt, mert nem szeretek minden egyes embert kivétel nélkül a földön. Ilyen "rokonokra" mondjuk nem is lenne szükségem, felőlem mehetne amerre lát, de mint mondtam, nekem normális rokonaim vannak. És ha minimális szövegértési képességgel is rendelkeznél, akkor pontosan látnád, hogy nem azért nem szeretik sokan a gyerekeket "csak mert", hanem számtalan indokot felsoroltak, amik teljesen érhetőek. Az, hogy neked ez nem meg át, legyen a te bajod. :)
#54 aki engem nem szeret, azzal nem foglalkozom. Hiába mondja, hogy csak akkor nem bírt elviselni, amikor kicsi voltam.
Nem idegenekre gondoltam.
Jó, én feladom, elmondtuk/elmondtam többen, többféleképpen, ha nem érted, az már legyen a te bajod.
Először is, senki nem mondta, hogy utálom ezeket a gyerekeket. Pusztán nem szimpatizálok velük, idegesítenek, nem tudok mit kezdeni velük. Ettől függetlenül nem utálom. Továbbá, mint mondtam, nekem normális rokonaim vannak, akik ezt képesek felfogni ép ésszel és eleve nem próbálják mindenáron ramtukmálni a gyereküket, elfogadják, hogy nekem ez a gyerekesdi nem jön be és odaadják inkább annak a másik 15 rokonnak, akik el vannak vele. Elmondtuk nem egyszer azt is, hogy nem azon vagyunk, hogy szánt szándékkal éreztessük velük, hogy "na mi aztán nagyon nem szeretünk", hanem ennek ellenére is megpróbálunk normálisan viselkedni, nem gyűlölködni vagy bármi ehhez hasonló.
De ezek után én is nyugodtan megkérdezhetem, hogy én miért kéne közeledjek egy olyan ember felé, aki elérve a 14-15 éves kort, kapásból elítél és nem fogja fel, hogy nem tehetek róla, hogy ösztönösen nem szimpatizálok a gyerekekkel?! Fordítva is meg lehet ám kérdezni, ugyanis kétoldalú a dolog. Amúgy vagyunk épp elegen a rokonságban, ott sem szereti ám mindenki a másikat, hiába "alap" elvárás, aztán mégis elférnek egymás mellett. Hihetetlen, mi?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!