Miért “normális” nem szeretni a gyerekeket?

"akkor nem értem, miért bírálod a másik oldalt?"

Most csak viccelsz, ugye??? Ki bírálta őfelségüket, a gyerekvállalókat?! Tanulj már meg szöveget értelmezni, az egész kérdés eleve arról szól, hogy miért normális nem szeretni a gyerekeket!! Az ezt a kérdést megihlető kérdésnél is a gyerekimádók voltak azok, akik képtelenek mind máig felfogni, hogy ha fejreallnak sem fogja mindenki szeretni a kölköket. Hagyjuk már a mellébeszélést. Érdekes valahogy mégis arról vannak rendszeresen kérdések kiírva, hogy "Nem akarok gyereket, miért nem képesek elfogadni" vagy "Anyámék folyamat szüléssel b*aszogatnak" vagy "A rokonok nem értik, hogy nem akarok szülni" és társai. Tucatjával vannak ilyen és ehhez hasonlóak, de meglepő módon olyat még egyet sem láttam, ahol arról panaszkodott volna valaki, hogy gyereket akar, de az egész rokonság próbálja rábeszélni, hogy ne szüljön, ahogy olyat sem, hogy terhes lettem, aztán anyámék azt javasolják inkább vetessem el, mert miért ne. Nevetséges.

"Kifogás mindig van, hogy miért nem akarok gyereket, de ezek végső soron majdnem mind a kényelemre vezethetőek vissza."

Miért baj ez? Mindig úgy dobják oda ezt, mintha gyilkossággal egyenértékű lenne, hogy valaki kényelmes életet akar. Csak mert más a kényelmetlenséget választotta, nekem nem kell azt.

"Egyszerűbb lenne azt mondani, hogy így döntöttem és kész, az okok nem tartoznak senkire."

Sok mamika firtatja nagyon, illetve ha azt mondom, hogy "nem akarok, mert nem vágyom rá", az neki nem elég jó indok.

"Ez így van, viszont akkor nem értem, miért bírálod a másik oldalt? A gyerekvállalóknak is magánügyük."

Nem, ha magánügyük, akkor nincs CSOK, nincs családi pótlék, nincs ingyenebéd, nincs semmi támogatás.

És ha valakinek a magánügye, akkor kuss van. Ha a gyerek magánügy, akkor csak neked magánban üvöltsön, én egy pisszenést nem akarok hallani.

A gyerekvállalása vagy nem vállalása magánügy. Maga a gyerek egy ember, a társadalom ugyanolyan tagja mint te vagy én. Gyerekvállalás az élethez tartozik, normális, elvégre kihalnánk, ha nem így lenne. Éppen ezért terljesen természetesnek kéne tekinteni, hogy léteznek, vannak. Ez egészen idáig egészen jól működötött is, az utóbbi években lett ekkora probléma a létezésük. Én sem vagyok oda a gyerekekért, de felfogom, hogy ez így teljesen normális. Nyilván sok az alkalmatlan szülő, ebből kifolyólag a neveletlen gyerek, ez a helytelen önismeretre vezethető vissza és csomó komplexusra, de ez legkevésbé sem a gyerek hibája.

A családtámogatás pedig teljesen helyénvaló, hiszen gyereket vállalni lemondássa, kényelmetlenséggel jár, jó dolog, ha az állam támogatja a családokat. Ha nem vállalsz, nincs miért támogatni, a kényelmet választottad. Amivel szitnén nincs baj, de megideologizálni tényleg nem kell, már csak azért sem, met nem a fehér európaiak között van túlnépesedés, szóval nem te fogod megmenteni a földet azzal, hogy nem szülsz.

95-ös az egyetlen értelmes gyerekmentes itt, a többiek semmivel nem jobbak azoknál az ősanyáknál, akik a gyerekvállalás mellett fröcsögnek.

Számomra csalódás, hogy hiába voltak értelmes válaszok a gyerekvállalás mellett érvelő emberek részéről, egyszerűen a hisztéria lesöpörte az asztalról és konstans nulla pontot kapott mindenki. Így soha nem lehet normális diskurzus és béke a két oldal között, mert a gyerekmentesek is azzá válnak végül, amit gyűlölnek: alaptalanul vagdalkozó, hisztis játszótéri anyukákká. Azokat meg amúgy a gyerekesek se szeretik, csak mondom.

És most árasszatok el nulla pontokkal :D

#96

Hát igen, a Gyermekmentes Övezet szintű utálat szerintem is erős.

95-ös, és akik szerint a gyerek utálat most lett divat, kicsit nézzelődhetek már a történelmi családképről. A gyereket az elmúlt 2000 évben a saját családja is inkább csak eltűrte, nem szerette, a 19. Századig szoptatós dajka nevelte a gazdagét meg a parasztet is. Előbbiét kényelemből, utóbbiét szükségből. A szoptatós dajka meg ha jól akart élni, a sajátját táplálta utolsóként, hiszen érte nem kapott pénzt. Ez a legtöbb helyen így ment évszázadokig. Az elmúlt 100 év hozta a fordulatot, ami odáig fajult, hogy mostanság az a normális, hogy a család (és mindenki más) illeszkedik A Gyerekhez, nem a gyerek a családhoz. Egyik véglet sem normális, de az emberek többsége nehezen találja a középutat az élet minden területén.

Én szeretnék gyereket, de nevetségesnek tartom, hogy a legtöbb ember indokot vár attól, aki nem szeretne. Ez saját döntés, senkinek semmi köze hozzá, ha nem akar. A gyerekutáló felhangok ebből születtek, hogy ha kérdezik és egyszerűen válaszol, debilizálják hogy "majd megbánod/meggondolod", indoklást várnak, vagy ontani kezdik az ellenérveket.

Végül, mint írtam, szeretnék gyereket, de számomra is visszatetsző, a lónak ezen oldala, miszerint a gyerek a minden. Se én, se más ismerősöm soha nem kapott annyi gratulációt egy elvégzett kemény egyetemért, mint egy szülésért, holott előbbi egy kemény munka vége, utóbbi meg éppen csak az eleje. Vannak emberek, akik előszeretettel mutogatják a saját, de ami meg megdöbbentőbb más ismerősük baba képeit is. Bárhol, bárkinek, mert olyan cukiii. Emiatt kialakult az a téves gondolat, hogy a babák ösztönösen cukik mindenkinek, holott a történelmi képek nyomán látható, hogy ez egyáltalán nem ösztönös, hanem tanult viselkedés. A szaporodás ösztönös, a babák iránti lelkesedés viszont nem az. Különben nem lett volna taigetosz, spártai gyereknevelde meg szoptatós dajka. Vagyis, teljesen normális az is, akit nem hoz lázba egy idegen gyerek, de ha nem mutat legalább egy társadalmi mosolyt, és nem mondja hogy "jaj de édes", mindjárt megbélyegzik, hogy nem normális. Kiváltképp ha nő, mert a férfiak között nincs ilyen elvárás, de ez már egy másik történet...

Miért kéne normális legyen? De most tök komolyan. Vagy talán te minden embert kivétel nélkül szeretsz, nincs olyan tulajdonság, amit ha felfedezni vélsz valakiben, messziről kerülöd..? Ezt azért elég nehezen hiszem el. Miért kellene pusztán csak a kora miatt valakit kötelező jelleggel szeretni? Ez olyasmi, amit nem lehet kierőszakolni a másikból, ha ő úgy érez és ösztönösen nem szereti a gyerekeket, akkor teljesen felesleges és értelmetlen lenyomni erőszakkal a torkán, hogy márpedig de, kedvelned kell, mert hát csak.

Arra sem próbálod folyamatosan rátukmálni a kutyádat, hogy simogossa, mosolyogjon rá, hisz milyen aranyos és örüljön neki, aki ki nem állhatja őket, de ha hirtelen gyerekekről van szó, akkor mindenki végtelenül felháborodik és értetlenkedik.

Amúgy tök igaz, hogy azokat rendszeresen cs*eszegetik, akik nem akarnak gyereket, mert felnőtt emberek képtelenek tiszteletben tartani a másik döntését, ami ráadásul abszolút magánügy. Mindig van valaki barát, rokon, aki könyékig turkálna a mehedben és "kedvesen" érdeklődik, hogy de mégis mikor szülsz és ha közlöd, hogy soha akkor ufoként néznek és értetlenül kérdezgetik, hogy "De miiiiiiéééért??". Ellenkező esetben viszont soha nem hallottam még olyat, hogy egy gyereket akaró nőt állandó jelleggel azzal nyaggatnák, hogy ne szüljön már, minek az, ne akarjon gyereket. Érdekes...