Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Egyéb kérdések » Aki úgy döntött, nem akar...

Aki úgy döntött, nem akar gyereket, nem bánta meg?

Figyelt kérdés
2020. júl. 3. 09:31
 81/94 anonim ***** válasza:
83%
81-es. 5 éve élek Pesten és a szomszédomnak még a nevét sem tudom.. a pletykázásnak a falusi lét sokkal jobban megágyaz.
2020. júl. 6. 15:45
Hasznos számodra ez a válasz?
 82/94 anonim ***** válasza:
78%

Annyira imádom mikor itt néhány önjelölt igazságosztó azt hiszi tud mindent... 🤦🏽‍♀️ Jövőheti lottó számokat nem akarjátok megmondani, ha már ennyire profik vagytok?:D

Elmondom lassan még egyszer: a világon senkinek nem küldtem üzenetet, úgyhogy akár be is lehet fejezni az ismeretlenül vádaskodást. Köszi.:)

2020. júl. 7. 20:33
Hasznos számodra ez a válasz?
 83/94 anonim ***** válasza:
88%

Én házas vagyok tizenéve, sosem akartunk gyereket és nem is bánjuk így 40 körül sem, hogy nem lett.

Igazából mindketten szeretjük a munkánkat, a hobbijainkat, szeretünk kettesben lenni, utazni vagy csak simán elmenni éjfélkor autókázni. Szeretjük a szabadságot és a házasságnál nagyobb "kötöttséget" egyikünk sem vállalna be, ahogy lemondásokat sem.


Ha majd 80 évesek leszünk és gondot okoz egy pohár víz kitöltése, akkor eladjuk a házat és elmegyünk egy otthonba. Vagy elutazzuk amíg van mit és tudunk járni és maximum nem az öregek otthonában kapok szívrohamot vagy agyvérzést, hanem a tengerparton.


Egyébként van a családban több kisgyerek is, elvagyunk velük havi 1 alkalommal, jó fejek és normálisak. De havi 1 alkalom elég.


4 ember van a közvetlen környezetemben akik házasságban élnek és gyerektelenek, hárman 50 +osak, egy meg 82 éves. Egyik sem bánta meg.

2020. júl. 8. 15:06
Hasznos számodra ez a válasz?
 84/94 anonim ***** válasza:
40%

#81 az, hogy nem tudod a szomszédasszony nevét, még nem jelenti, hogy nem pletykásak Budapesten is. Elárulom pletykásak itt is, méghozzá nagyon. Csak nem jut úgy vissza a füledbe, mint egy faluban ahol esetleg valaki, aki közelebb áll hozzád visszamondja. Itt inkább kikerülnek, mint a pestisest és levegőnek néznek, vagy akkor is az arcodba mosolyognak ha xarba se néznek. Jobb?

30 éve élek pesten.


Amíg nem volt párom (kb 28 éves koromig) én is úgy voltam, hogy soha nem akarok gyereket, pláne nem egy akárkitől... ahogy ezt sokan bevállalják.


Aztán találkoztam a párommal, neki szülnék gyereket.

34 vagyok.

2020. júl. 9. 16:15
Hasznos számodra ez a válasz?
 85/94 anonim ***** válasza:
70%

#84 pont nem érdekel, hogy a hátam mögött egy vad idegen ember miket mond rólam , sokkal rosszabb az, mikor az artikulálatlan buta tyúk szomszédod jó hangosan beszólogat neked a kertjéből, hogy "oszt mikó jön má a pulya?".


Különben én meg azt látom, hogy itt Pesten van saját élete az embereknek, dolgoznak, továbbképzésekre járnak, buliznak, kiállításokat látogatnak stb. és hazatérve hulla fáradtan alig várják, hogy magukra zárják az ajtót, nem hogy még a szomszéddal törődjenek, ellenben egy ingertelen kisvárossal, ahol más dolguk sincs a nőknek, csak az, hogy szüljenek és pletykázgassanak.


Tehát igen, jobb, milliószor jobb, egy megváltás volt a felköltözés. És hidd el, én nálad kicsit jobban tudom milyen az a nagybetűs vidéki élet, amiről a te fejedben, aki szinte az egész eddigi életét Pesten élte, egy teljesen torz kép él. Becsüld meg, hogy a fővárosban élhetsz!

2020. júl. 10. 11:01
Hasznos számodra ez a válasz?
 86/94 anonim ***** válasza:
80%

"Itt inkább kikerülnek, mint a pestisest és levegőnek néznek, vagy akkor is az arcodba mosolyognak ha xarba se néznek. Jobb?"


Jobb hát. Valaki utál, de mosolyog rám vs valaki utál, és az ajtóm előtt vár, hogy szidjon.


Én is pesti vagyok, még nem csináltam olyat, ami miatt utálna bármelyik szomszéd, de ha van annyi ideje, utáljon nyugodtan.

2020. júl. 10. 11:42
Hasznos számodra ez a válasz?
 87/94 anonim ***** válasza:
88%
Nem.
2020. júl. 10. 15:24
Hasznos számodra ez a válasz?
 88/94 anonim ***** válasza:
80%
46 éves nő vagyok, házas - és életem legstabilabb, leghelyesebb döntése, hogy soha nem is akartam gyereket. Sajnos rengeteg ismerősöm van (fiatal, és idős is), akiknél van gyerek/unoka, nem is egy, és azt mondja az illető, hogy ha újra fiatal lenne, mai ésszel nem csinlna egyet sem, meg hogy milyen jó nekem. Most erre mit mondjak? Évekig azt kellett hallgatnom, hogy "majd megbánod még". Egyszerűen hagyjanak békén az ismerősök, családtagok. Mivel nagyon magamnakvaló vagyok, nem hiányzik a társaság, még a párom is gyorsan "sok lesz", nem szeretek beszélgetni vagy programot csinálni, stb. eszméletlenül fárasztanak az emberek.
2020. júl. 10. 15:51
Hasznos számodra ez a válasz?
 89/94 anonim ***** válasza:
94%
Kamasz koromban én is azt gondoltam, sosem akarok gyereket. Majd jött a "nagy ő". Náluk természetes volt a sok gyerek, mindkét szülőnek több testvére volt, így a volt feleségemnek sok unokatesója volt és azoknak is gyerekeik... Hetente valamilyen családi eseményre rohangáltunk. Aztán, mikor közeledtünk a 30-hoz, előjött a téma, hogy majd nekünk is legyen gyerekünk. Mert körülöttünk mindenkinek már van vagy most várja. Már nekem is természetes volt, elfogadtam, hogy "ez az élet rendje" és egyáltalán nem tiltakoztam ellene, sőt: kezdtem úgy érezni, hogy büszke családapa szeretnék én is lenni, bár abban nem voltam biztos, hogy jól fogom-e ellátni e nemes feladatot, de majd biztosan segítenek, akiknek már van benne tapasztalatuk. Aztán hirtelen a feleségem terhes lett egy másik férfitól. Természetesen elváltam tőle. A férfi, mint kiderült, háromgyerekes apa, csak erről a volt nejem nem tudott. Vidéken voltak több különböző településen gyerekei a férfinak. Még egy évet sem voltak együtt ezután. Most is egyedül neveli a gyerekét. Telefröcsögte az egész családja a közösségi oldalakat, mennyire imádják a gyereket. Ezt elhiszem, de jó ez így? És rengeteg kollégám/kolléganőm van így: 3 gyerek 3 különböző apától, de volt olyan kollégám is, akinek 5 nővel volt kapcsolata és van 5 gyerek különböző anyukákkal... Persze ezek szélsőséges esetek. De most már nem bánom, hogy nincs gyerekem. Nehéz erre válaszolni igazából, mert picit irigylem a boldog családokat, de azokat is megértem, akinek megmaradt a teljes és szabad életük. Most erre persze lehet mondani, hogy milyen önző vagyok (általában ezt mondják, hogy biztos k..vázok vagy kocsmázok, nem, nem ezt jelenti a szabadság). De ezt mindenkinek magának kell eldöntenie. Tisztelem azokat, akik tényleg önzetlenül, a gyerekek iránti szeretetből, kicsit "önfeláldozóan" vállalják a szülőséget. De azokat is teljesen megértem, akik nem akarnak ekkora terhet a nyakukba venni. Sajnos rengeteg rokonom, ismerősöm, kollégám van, aki nagyon-nagyon megbánta, mert idős korára olyan kalamajkát hozott a fejére a gyereke, hogy csak na. És nem biztos, hogy azért, mert rosszul nevelte. Ha beleszól a gyerek életébe, az a baj, ha tőlságosan szabadjára engedi, az visszaüt, abból is baj lesz. Mindig a szülőt hibáztatják, "biztos rosszul nevelte". Igazából szerencse is kell ehhez, hogy milyen ember lesz a gyerekedből. Jobb nem felvállalni ezt a kockázatot.
2020. júl. 10. 18:43
Hasznos számodra ez a válasz?
 90/94 anonim ***** válasza:
79%
Nem bántam meg.
2020. júl. 10. 20:43
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!