Aki úgy döntött, nem akar gyereket, nem bánta meg?

Jó kérdés..magam sem mertem még igazán végig gondolni..

44 leszek.

Sosem éreztem azt, hogy anya leszek.

De nem is határolódtam el, hogy biztosan nem..

Volt 3 hosszú kapcsolatom ebből egy házasság,most válunk..

Szóval a jelenlegi helyzetemet nézve úgy gondolom, hogy szerencsés, hogy nem lett...

Egyik kapcsolatom sem volt olyan szinten alkalmas rá, hogy felvetődött volna bennem, hogy itt az idő..

Az egyetlen ok ami miatt bánom, hogy mégsem lett:

Kereszteztük egymás útját valakivel néhány éve, mindketten házasok voltunk.

Nem történt köztünk semmi, csak az vált világossá számunkra, hogy előbb kellett volna találkoznunk. Nem...ez nem egy naiv, gyerekes ábránd volt...az egyetlen ember volt az életemben, akivel szerettem volna..

Megszakítottuk a kapcsolatot, mert nem fért bele a félrelépés vagy a válás.

31es!

Akkor helyesen döntöttél és tisztességesen, de mostmár te egy független nő vagy, akinek egy élete van. Vedd fel a kapcsolatot a hapsival, egy életed van neked is! Lehet, hogy ő is éppen válik és azóta is bánja hogy akkor nem fogta meg a kezed.

En ket gyermektelent ismerek, akik mar idosebbek. Az egyik eloszor nem akart, aztan nagyon akart de a ferje nem, aztan mar nem akart es idegesitettek a masok gyerekei. Most meg epp nagyon jo potnagyneni/potanyuka es szereti a gyerekeket, de tudtommal nem banja, hogy neki nem lett.

A masik mar meglehetosen idos no. O lathatoan a ferjevel egyutt mindenki mas gyereknevelesebe meg tavoli ismerosokebe is beleszolt, osztogatta a tanacsokat, sorolta a kritikakat. Egyszer megkerdeztuk neki miert nem lett gyereke, es akkor eleg szomoruan mondta, hogy elsoszor o nem akart, mert tul fiatalnak gondolta magat hozza es el volt foglalva a maga kis eletceljaival, aztan meg amikor 40 korul megis akart volna akkor a ferje teljesen elzarkozott ez elol es neki mar nem volt ereje vitatkozni vele. Azt mondta neha elojon benne, hogy kar hogy nem eroltette a gyerektemat, de mar ugyse tudna mast tenni. A ferje azota meghalt, o meg eleg negativan all a gyerekesekhez tovabbra is. (De persze nem mondta sose hogy irigykedne vagy hasonlo.)

30 éves vagyok, 8 éve vagyok a férjemmel, 4 éve házasodtunk. Már első perctől tisztázva volt, hogy egyikunk sem akar gyereket, ami napról-napra egyre erősebb mindkettőnkben. Főleg, amikor napiszinten látunk boltban magát földhöz vágó, üvöltő, hisztiző és neveletlen kiskölköket, na olyankor teszem össze a két kezem, hogy nekünk ilyennel nem kell szenvedni.

Egyébként szerintem óriási baromság az, hogy csak 45-50 fölötti nők véleménye releváns a témában... Azért felnőtt emberek el tudjak dönteni szerintem, hogy mit akarnak és mit nem akarnak az életükben! Érdekes más témánál nem érdekel senkit, hogy hány éves az illető, sőt ha valaki azt mondja 19 évesen, hogy ő tuti akar gyereket, akkor mindenki bőszen helyesel, hogy igen-persze, jaj de jó, nekik senki nem mondja, hogy “Jajj várjál még azzal, mert simán lehet, hogy meggondolod magad”, ahogy azt sem vágja senki ilyenkor a másikhoz, hogy “Jaj ugyan, lehet hogy később majd jól megbanod, hogy szültél”, akkor nem értem hogy aki azt mondja nem akar, azt miért nem lehet komolyan venni és miért kell egyből odabokni, hogy “Úgyis meggondolod még magad.”

Én speciel mióta beszélni tudok, azóta tudom hogy soha az életben nem akarok gyereket és nem létezik a világon semmilyen ok, ami miatt meggondolnám magam! Aki határozott és biztos a döntésében, az már huszonévesen is tudja, hogy akar/nem akar, ez nem kor függvénye. Arra is pont ugyanúgy megvan az esély, hogy egy gyereket akaró ember gondolja meg magát és a végén mégsem vállal. Nem csak a gyereket nem akarók véleménye változhat, szóval pont ugyanúgy lehetne a másik tábornak is mondani, hogy x év múlva lazán megváltozhat a véleményed vagy épp megbánhatod, hogy szültél, de csak a gyerek nélküliek vannak ezzel rendszeresen szapulva....🤦🏻‍♀️🤦🏻‍♀️

34.

Van, amikor kor fuggvénye, nálad nem, de nálam 28 évesen változott meg a véleményem, egy régi barátnőmnél 33 éves korában. Mindketten határozott nők vagyunk. Viszont jött a vágy a gyerek után, ami előtte nem volt.

17-es azt az ireg nenit igazan megkerdezhetned miert igy alakult az elete. Lehet hatalmas nagy szerelmi tortenet vagy meddoseg vagy rossz vagy epp jo csaladi minta allt elotte. Nagymamam testverenek sose derult ki miert nem lett gyerekuk. A csaladnak se mondtak el. Lehet ott a ferjenel volt meddosegi bibi. Azonban egy biztos o olyan alkoholista lett, hogy az utolso 20 eveben nem voltak jozan napja. A ferje halala utan masodik hazassagot kotott, de akkor mar a kora miatt se lehetett volna. Viszont elgondolkodtato, hogy a csodaszep hazuk, vagyonuk jo barati kor ellenere miert ivasba fulladt az elete. Emlekszem gyerekkorombol, hogy imadta ha mi megyunk, csak mi nem szerettunk menni mert mindig reszeg volt. (Aztan lehet semmi koze az egesznek a gyermektelenseghez.)

44 evest ismerek, aki 38 eves koratol akar gyermeket, de egy se veled se nelkuled kapcsolatban elt es meddosegi problamak is jelentkeztek. O mai napig nem tudja maga sem, hogy mi lesz, ha nem lesz gyereke es hogyan tovabb, de o meglatasom szerint pont az a tipus, akit kivulallok eros, okos es strapabiro nonek latnak, aki celtudatos es tipikusan szingli eletet el, ugyankkor gyerek teren nagyon bizonytalan. Nala ha nem lesz sajat gyereke, akkor majd 60 evesen erdemes megerdezni banja-e? Ugyanis akinek nem lehet hiaba akar, azoknak egy ilyen kerdes nagyon mellbevago es amig nem lesz nagyon oreg, addig nyilvanvaloan hogy ne is legyenek rossz erzesei azt fogjak mondani nem nem banjuk igy alakult es elfogadjuk. De vajon kesobb?

"Egyébként szerintem óriási baromság az, hogy csak 45-50 fölötti nők véleménye releváns a témában... "

Nekik már szinte biztos, hogy már nem is lesz. Gondolom azért kérdezte valaki a válaszolók korát.

Nekem van 2 idősebb kolléganőm.

Az egyik gyerektelen 50+ a másik 3 gyerekes 60+. Mind a kettő csinos, életvidám.

Amikor felmerült a gyerekvállalás téma (terhességem miatt), a gyerektelen szintén jött a klisével, hogy ő így szabad, azt csinál amit csak akar. A gyerekes rákontrázott, hogy ugyanott ülnek az irodában 8+ órát és mivel már nagyok és függetlenek a gyerekei, ő is szabad és azt csinál, amit akar. Csak az a különbség, hogy neki az a lehetősége is megvan, hogy a családjával töltse az időt. De amikor kicsik voltak a gyerekek is mentek inkább ide-oda, nem úgy élték meg, hogy a gyerek nyűg.

Minden attól függ, hogy ki hogy éli az életét. A gyerektelen sem biztos, hogy boldog és szabad, mint ahogy a gyerekes sem biztos, hogy korlátok közé van szorítva.

Szerencsére mindenki maga eldöntheti, hogy tudja a legtöbbet kihozni az életéből.

#35 Nálad kor függvénye volt, de rengeteg más embernek meg nem, épp ezért nem értem, hogy miért mindig csak akkor jönnek a korral, ha valaki azt mondja NEM akar gyereket. Ha valaki akar, kortól függetlenül senki nem firtatja, hanem helyesel, hogy persze ez milyen jó.

Nekem 2 olyan 40 feletti barátnőm is van, akik akartak, aztán a 20as éveik végére megváltozott a véleményük és mai napig rázza a hideg őket a témától, az unokatesóm pedig konkrétan megbánta, hogy szült, persze szereti a lányát, de nem egyszer jött már sírva hozzám, hogy ha tehetné visszaforgatná az időt.

Nyugodtan le lehet pontozni amúgy, amiért merészeltem őszintén válaszolni a kérdésre.....

32-es..

Ha elvált volna megkeresett volna.

Nem fogok olajat önteni a tűzre.

Nem az volt a kérdés, hogy akarsz e gyereket vagy nem, vagy hogy MOST mit hiszel, hogy majd 20 év múlva akarsz e vagy sem!

Az volt a kérdés, hogy MEGBÁNTAD E?

Megbánni csak olyasmit lehet, ami visszafordíthatatlan, megváltoztathatatlan, minden egyéb korrigálható.

Akinek 2-nél több agysejtje van, az felfogja, hogy nyilván olyanok válasza az érdekes, akik kicsúsztak az időből és visszatekintenek.

Akik még szülőképes korban vannak, azok ha megbánják, akkor szülnek ha tudnak, aki meg nem szül, az majd 50 évesen nyilatkozzon, hogy megbánta vagy sem!