Aki úgy döntött, nem akar gyereket, nem bánta meg?

"Kezdettől fogva ember a babucika is. És igen, sokszor tele van a tököm vele. Mint ahogy néha a férjemtől is, a kollégáimtól, a szomszédtól, a kasszás nénitől, attól, aki a kreszt nem ismerve szabálytalanul bevág elém és még sorolhatnám."

Én is ezt mondom, hogy kezdettől fogva ember, csak ezt sok véranya nehezen fogja fel.

Az az egy nem elhanyagolható különbség van a gyereked, és a férjed, szomszédod, kollégád, stb. közt, hogy az a gyerek miattad van a világon, és ki van neked szolgáltatva. Férjet, szomszédot, egyebet le lehet szarni úgymond, de a gyerektől akkor sem szabadulsz, ha rájössz, hogy ez nem neked való.

Nem bántam meg.

De megértem azokat is akik a gyerekvállalás mellett döntöttek.

Sose kezdtem el mocskolni azokat akik próbáltak engem "rábeszélni" a gyerekvállalásra,hiszen x korig valóban kiszámíthatatlan az élet.

Azokat nem értem akik szintén nem vállalnak gyermeket,és primitív módon elkezdik kibeszélni (már-már személyeskedve) azokat akik máshogy gondolkodnak.

Ahogy olvasom az itteni hsz-eket,1-2 embernek tényleg pszichológus kellene.

"Kisvárdáról kerültem fel Pestre és rögtön szembetűnt, hogy ehhez is mennyire másképp állnak az emberek a fővárosban."

Pontosan. A lehetőségek mellett én is ezért menekültem fel Pestre, mert a szülővárosomban (néhány ezer fős kisváros) szabályosan kipécéznek, ha 30 éves korodra nem válik belőled egy több gyereket kihordott, megtört arcú koravén asszony, aki egy pillanatra nem tapasztalta meg mi az a "fiatalkor", mert a gyerekkorból rögtön a háziasszonyi létbe zuhant. Normális munka, értelmes programok, és egy épp-kézláb szórakozóhely a tág környéken sehol nincs, csak néha a pronyó "falunapok", így marad az alkoholizmus és a szaporodás.

75

Tökéletes általánosítás iskolapéldáját mutatod meg az írásodban,falusi vagyok de semmi ilyesmit nem tapasztalok.

Amit leírsz esetleg a c.típusúak által lakott helyekre érvényes.

77

Sajnálom biztos rossz lehetett ha végül arra kényszerültél hogy elköltözz.

Nekem kicsit sértő azt olvasni (nem csak itt) máshol is hogy a falusiaknak csak a "pronyó" szórakozás-élet jut.

Hozzáteszem hogy te csak egy faluról tudsz nyilatkozni (javíts ki ha tévedek) én majdnem egész évben járom az országot...

De ez már elég OFF téma bocsánat a kérdezőtől.

"falusi vagyok de semmi ilyesmit nem tapasztalok." - szerencsés vagy. Van ilyen is. Én is falusi vagyok eredetileg, és mellesleg nyugatról jöttem, ahol azért kicsit jobb az életszínvonal, de még ott is borzasztó mentális állapotok vannak.

Amikor 16 évesen összejöttem egy fiúval a faluból, már azt beszélték, mikor lesz az esküvő, ja, de egyben egy kis kva is voltam, mert mi az, hogy én pasizom, ugye. Undorodtam tőlük!

Egyben, anyám elvált apámtól, mert rohadt boldogtalan volt a házasságuk és a falu ugyanúgy a szájára vette, hogy biztos mert krva stb.

Majdnem 10 éve Budapesten élek, és megváltás, mind kulturálisan, mind mentálisan. Itt legalább nagyjából mindenki a saját életével foglalkozik és egyszer sem kérdezte meg még a szomszéd, mikor szülök már.

"Ha egy 40 éves vagy a feletti nő írja, hogy nincs és nem bánta meg, az értelmezhető."

Azért ez elég komoly kérdés... vegyünk egy 40 éves embert. Tegyük fel, hogy kb. 25 éves korában kezd az ember azon komolyabban gondolkodni, hogy akar-e gyereket, tehát 40 éves korában van mögötte 15 év gondolkodás a témáról, míg, ha mondjuk 85 éves koráig él, akkor van előtte 45... azaz 3x annyi. Ez azért elég meredek.

Persze egy csomó ember megbánja pro és kontra egyaránt: gyakran én is úgy érzem, hogy megbántam, hogy lett két gyerekem, mondjuk én erről eléggé nyitott vagyok, és az összes ismerősömnek elmondtam, hogy hogy érzek, amikor felvetették, hogy ők is gyereket akarnak. Ugyanakkor, ahogy én látom, az emberek nem szívesen ismerik be ha egy ilyen súlyos döntésüket megbánták: még maguknak is megmagyarázzák, hogy remek, hogy így alakult, még akkor is, ha nyilván nem. Ez egy komoly, kognitív disszonanciát okozó konfliktus, ami elől az ember gyakran tagadásba menekül.

Ahogy én látom, azok a nők, akik már a gyerekvállalás előtt se nagyon tudtak magukkal mit kezdeni, nem volt normális életcéljuk, nem volt komoly hobbijuk, munkájuk, azok őszintén ki tudnak teljesedni az anyaságban, másokon azért látom, hogy némileg megbánták a döntésüket, de azért annyira nem... a családok körülöttem túlnyomórészt boldogok.

Én mindenesetre örülök, hogy az élet hazánkban úgy változott, hogy senkit sem érdekel, hogy kinek van-e vagy nincs-e gyereke, aki nem akar, az valószínűleg amúgy is rossz szülő lenne, ha nem vállal gyereket, minden bizonnyal egy lelki sérült felnőttől menti meg a társadalmat. Az, hogy ezt a döntését mondjuk 60, 70 vagy esetleg 80 éves korában megbánja... bőven belefér.

79

Ááá már világos,szóval az emberekkel volt a baj nem igazán a falusi "pronyó" élettel (ahogy a korábbi válaszadó fogalmazott).

Sajnos ilyesmi amiről beszélsz simán kialakul egy háztömbben vagy munkahelyen is.