A férjem nem akar a gyerekével foglalkozni, mit érdemes tenni?
Fiatalon teherbe ejtette az akkori barátnőjét (a lány a tudtán kívül abbahagyta a gyógyszerszedést). Ő is, és a szülei is mondák, hogy nem akar még apa lenni (20 éves fejjel... ), ne tartsa meg a lány. Kifizették az abortuszt is neki, a magánorvost, mindent. De a lány csak megtartotta, mondván, hogy majd ha ott lesz a baba, a párom és a szülők is megenyhülnek. Nem így lett. A gyerektartást fizeti, de semmi többet nem akar tőle/tőlük. A gyerek 2 éves koráig folyamatosak voltak a viták, veszekedések, mert az ex nem fogadta el, hogy nem úgy lett, ahogy gondolta. Olyanokat csinált, hogy odaállított az anyósomékhoz vasárnap délben (mindig akkor van náluk családi ebéd), hogy ők is a család része, nekik is ugyanannyi joguk van ott lenni, mint a többi unokának, gyereknek. Vagy kocsit akart magának vetetni velük, merthogy télen hogy közlekedjen a gyerekkel... Rengeteg ilyen volt. Aztán lett egy párja, utána eltűnt teljesen, évekig nem hallottunk felőle. Most szétmentek viszont, újra előkerült. A gyerek 9 éves, tehát már felfog dolgokat. Sajnálom őt, tényleg, de egyszerűen nem fér bele az életünkbe.
Az anyja viszont aljasabbnál aljasabb módszerekkel akarná a férjemre sózni, keresi személyesen, telefonon, és a közösségi oldalakon is. Van két gyerekünk, nem akarjuk, hogy ezt a cirkuszt lássák. A férjem azt mondja, hogy beszél a nővel, de szerintem annak semmi értelme nincsen... Csak akkor mégis mit tudnánk tenni? Anyósom szerint érdemes lenne a gyerekkel is leülni, elmondani neki miért van ez a helyzet, stb.
válasza:
válasza: válasza:Nem, a gyereket pont ki kell belőle hagyni. Ő aztán semmiről nem tehet. Nyilván az anyja eddig is sulykolta belé, hogy nem kell az apjának, nem kellene még a vadidegen apának is ratennie egy lapáttal. Gondolj már bele, milyen szerencsétlen egy élete van.
A nővel kell beszélni, de esélyes, hogy nem elég értelmes ehhez.
Amit tehettek, az az, hogy zaklatasert feljelentitek, vagy ha kevésbé durva módszer kell, akkor elkoltoztok.
Amúgy megértem, ha valaki nem akar gyereket és raeroszakoljak, de azért tudod a férjed is hibás. Én olyan emberrel nem tudnék gyereket vállalni, aki a másik gyerekével nem törődik. ...
Felesleges erőltetni szerintem, meg nekem sem hiányzik, hogy őszinte legyek... Tudom, gonosz vagyok, milyen ember vagyok, de ez az igazság. Ő nem akart gyereket, ezt meg is mondta anno a nőnek. Tisztázta vele, hogyha megtartja, ne számítson rá az apaszerepben, mert a gyerektartáson kívül nem lesz sehogy jelen a gyerek életében.
A férjem miben lenne hibás? A nő gyógyszert szedett, titokban hagyta abba. Kapcsolatban éltek, megbízott benne. A terhesség kiderülte után sem hitegette, őszintén elmondta, hogy nem akar gyereket.
Csodálatos apa amúgy, a lányainkkal rengeteget foglalkozik, bármiben számíthatok rá. De tény, hogy nem is úgy vállaltuk őket, hogy én gondoltam egyet, aztán közöltem, hogy gyerekünk lesz.
válasza:Mindig is érdekelt, milyen undorító emberek állnak össze olyan férfiakkal, akik nem tartják a kapcsolatot a gyerekükkel.
Köszönöm a kérdést, már csak egy végzettség, látvány kellene hozzá, hogy teljes legyen a kép.
A férjed undorító, húzhatott volna gumit, ha annyira nem akart gyereket. A nő gyógyszere a saját érdekeit szolgálja, a gumi a férfi érdekeit. A lány sem volt rendben, hogy hazudott, de a párod sem, hogy inkább élvezte a guminélküliséget, minthogy védekezzen, ezzel a felelősséget a nőre tolva, pedig ő is felelős a saját spermájáért.
A nagyszülők is gerinctelenek, a srác is az volt, és te is, hogy ezt pártolod.
Anyuka sem szent, nem lenne joga zaklatni, fel kell jelenteni, mert az apának nem kötelessége látogatni a gyereket, viszont becsülendő, hogy mindent megtesz, hogy a gyerekével tartsa a kapcsolatot az apja.
Nyugodtan meg lehet mondani a gyerekeknek, de úk is tudni fogják úgyis, hogy apuka válogat, melyik gyerekével foglalkozni, melyik gyermekét simogatja meg.
Már bőven apakorban lehet, ha gyerekeitek vannak, a másik gyereknek is lehetne az apja, ha már eddig nem tette a fiatalságra hivatkozva, de neki/nektek kényelmetlen az, ami a másiknak a világot jelentené.
Azt megnézném, hogy egy kilencévesnek azt mondjátok, hogy apukád fiatal volt, mikor megszülettél, de most sem akar veled foglalkozni, mert már vannak új gyerekei, akik 5 évvel később születtek.
Nem logikus az érvelés, hiszen már apa, minden gyerekének lehetne az apja, nem csak a kiválasztottaknak.
válasza:Párod be se tette az anyának nem?
Akármi is van, a gyógyszer sem 100% ha valaki sexel a másikkal abból gyerek lehet. Ha biztosabbra akart volna menni akkor gumit húz... Ha nem tette akkor gyerek lehet belöle.
Aztán miért is kellene valakit abortuszra kényszeríteni. Te mit szoltál volna ha a párod azt mondta volna az elsö gyereknél hogy menjél és kapartasd ki a gyereket...
A gyerek egy ici picit sem tehet semmiröl sem. Ehhez mind a párod mind te túl buták vagytok, nincsen bennetek semmi együtt érzés.
Az elsönek teljesen igaza van, ha a ti kapcsolatotok is meggyengül ugyan ezt fogod kapni a párodtól mint amit most tesz a gyerekevel.
Mert a nő nem undorító? 19 évesen ő úgy döntött, gyereket akar, és akkor ezzel megváltoztatja rajta kívül még 4-5 ember életét... Ez kicsit sem önző, és undorító lépés, igaz? Meg furcsa, hogy amíg az anyuka boldog párkapcsolatban élt, addig elő nem került. Most, hogy ki lett rakva, azonnal itt van. Vicc.
És igen, egy kapcsolatban szerintem nincs olyan, hogy átvágjuk a védekezéssel a másikat.
A mi kapcsolatunkat felesleges itt felhozni. Én nem kényszerítettem rá egyik gyereket nem, nem egyedül döntöttem, hogy márpedig nekünk gyerekünk lesz. Nem volt abortuszra kényszerítve egyáltalán, csak fel lett neki vázolva, hogy mik a lehetőségek. A párom elmondta, hogy nem fog részt venni a gyerek életében, nem fogja hétvégente elvinni, nem fog ott lenni a szülinapokon, évzárókon, karácsonykor. A nő úgy döntött, így is vállalja, abban reménykedve, hogy majd ha ott lesz már a gyerek, akkor mindenki megenyhül. Nem így lett, benézte. Most pedig szinte toborzékol mérgében, hogy ennyi idő után sincs az, amit ő anno kigondolt.
válasza:Remélem azzal azért képben vagy, hogy a gyerekeid megutálhatnak ezért, ha nagyobbak lesznek.
Én utálnám az apámat, ha lenne egy féltesóm, akit nem látogat, és bizony örökharag lenne az anyámmal is, hogy ezt hagyta.
Legkésőbb akkor fog ez a gyerekeiteknél kiütközni, amikor szülővé válnak és rájönnek, hogy ahhoz, hogy ne foglalkozzon az ember a saját kisbabájával, kegyetlennek kell lenni.
Kell az nektek, hogy majd öregkorotokra minimálra szorítsák a kapcsolatot?
Nagyon elítéli a társadalom a gyerekek elhagyását, nem véletlenül.. esélyes, hogy a gyerekeitek is a többséghez fognak tartozni ebben a kérdésben és megváltozik teljes mértékben a hozzátok fűződő viszonyuk.
Nem lehet a kellemetlen dolgokat a szőnyeg alá söpörni, pláne, ha a szőnyeg alá söpört dolog egy érző lény.
Nem kell a gyerekeinkkel zsarolni, de szép próbálkozás volt azért. :)
Majd ha már ott tartanak, és olyan korban lesznek, akkor leülünk velük beszélni, hogy mi volt ez, hogy volt. De remélem lesz olyan értékrendjük, hogy tudják, nem lehet senkire ráerőszakolni egy gyereket, aki még nem akar szülő lenni. Te nagyon szélsőséges vagy, 55%-os a válaszaid alapján, szóval az, hogy te mit tennél a szüleiddel ezért, pont nem érdekel.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!