A férjem nem akar a gyerekével foglalkozni, mit érdemes tenni?

"Csak az egyik fél álláspontját ismeri és vakon hisz neki."

Tudod, ezt hívják bizalomnak. A kreszben van is rá egy kifejezés: bizalmi elv. Röviden: megbízunk a másikban, hogy nem árt nekünk és feltételezzük, hogy tisztában van a szükséges alapismeretekkel. Ezt kivetíthetjük bármilyen emberi kontaktusra, hisz SOHA nem tudhatjuk, hogy mi jár ténylegesen a másik fejében.

De egyébként, hogy szinte minden köpködő személy a "ha"- feltételes szavunkkal jön, arra nem gondoltatok bele, hogy az a gyerek, lehet, hogy nem is az említett apától fogant, hanem a nő összekefélt vkivel? 19 évesen még játszi könnyedséggel kivitelezhető...

Na de erről a vonalról elvonatkozok. A nő NEM a 9 éves gyerek érdekeit nézi, hanem csak is a sajátját. A nő még mindig meg van veszve az apukáért, gondolom van egy nyílt seb benne, sok harag, bosszúvágy táplája tetteit. A gyereknek az lenne a legjobb, hogy ha erről a vágányról leszállna és keresne egy sugar daddyt aki nem bánja a gyereket, vagy egy szintúgy gyerekes szingli apát, akikkel megérthetnék egymást és családot alapítani.

Egyébként ne legyünk már álszentek ezzel a gumi plusz fogamzásgátló védekezéssel. Ha vki hóbortosan nem retteg a terhességtől/nemi betegségektől, és ÁLLANDÓ partnere van, az az egyik opciónál megáll, és valószínűleg a fogamzásgátló a leggyakoribb módszer e tekintetben, hisz egyszerű, lényegében nem csökkenti a szexuális élményt egyik félnél sem (mint a gumi), és a nők többsége meg alapnak tartja és eszi mint a cukrot, mert a társadalmunkban erre lettek rávezetve, és valljuk be, a legtöbb férfi is ezt találja a legkényelmesebbnek, még akkor is, ha tisztában van a gyógyszerekkel járó szövődményekkel. Ezt sem ragozom tovább, nem akarok szexistának hangozni a szimpla tényekkel.

Tehát a nő, vállalta azt, hogy Ő viszi a prímet a védekezésben, és tesz a fogantatás ellen. A férfi ugye megbízott benne. A nő egy számára jó ötletnek tűnő gondolat menet miatt, ezt a bizalmi "szerződést" megszegte, ezzel nem csak a saját életének "ártott". Tekintve, hogy 19 évesek voltak, óriási nagy felelőtlenség volt részéről, holott már mérlegelni kellene tudnia a döntései súlyosságát. Valószínű egy idilli ideált képzelhetett el, hogy a gyerek csak erősebbé teszi kapcsolatukat stb.. szóval annyi a rációnak.

Ahogy említettem, a nő mártírnak állította be magát a történetben.

Azt teheted, amit már említettek, hogy jogi útra viszed az ügyet. De ez a nő nem fog megállni itt és én számolnék a legrosszabb szkenárióval, hogy a gyerekeid által próbálja majd meg saját javát elérni, ha nem is most, hanem pár év múlva. Ha a gyerekeid teljesen tudatlanok ez ügyben, valószínűleg apjukat fogják bűnbaknak tekinteni, mert csak annyit fognak érteni az egészből, hogy van egy féltestvérük.

Opciók.

1. Ha az ügyvéddel valamit el is értek, azt sem árt elfelejteni, hogy a gyerek akár nevelő szülőkhöz is kerülhet, ha az anyját esetleg olyan vádakkal súlytanák. Ez esetben a legjobb az, hogy nehezebben tudna bármit is tenni a Ti zaklatásotokban, és Én azt tenném, hogy a gyerekeimnek nem említenék meg semmit, és élném tovább az életünket, max csak szellemileg érett korukban hoznám fel a történteket.

2. A nő ugye továbbra is hajszol titeket, így érdemes apránként belevonni a saját gyerekeiteket is a szituációba, hogy ne érje meglepetés Őket.

3. A második vonalat esetleg tovább víve, és belegondolva a gyermeki énbe, a gyerekeid lehet szívesen megismernék a féltestvérüket és szerintem ez a messzemenőkig legtisztább, ha az ember legalább a közeli rokonságáról tud. Nem kell magatokhoz venni azt a 9 éves gyereket, de senki sem hal bele, hogy ha van valami közös program szervezve ami gyermekközpontú. Lehetséges az is, hogy 9 évest nem érdekli a Ti gyerekeitek, de az is lehet, hogy odaadó testvérük lenne, aki a csonka családság ellenére teljes szívből szeretné Őket, ami egy nagy érték.

Előbb utóbb a gyerekek is felnőnek, és szerintem nem árt tisztázni a dolgokat a szintjüknek megdelelően, a későbbiekben már úgy is fel fogják fogni, hogy ez egy igencsak felelősséget igénylő feladat, azaz a gyerekvállalás.

Egyébként minden döntés az adott fél lelkiismeretén múlik és utána, hogy hogy tud aludni éjszaka. Valamilyen szinten minden személlyel tudok azonosulni a történetben, de az biztos, hogy senki sem ártatlan. Még lehet az 9 éves gyerek sem, hisz nem tiszta az a vászon már. A gyerekek okosak, nem szabad alábecsülni Őket sem.

Sokmindenen lehet ebben a sztoriban vitatkozni, csak ezt a mondatot mindenki figyelmen kívül hagyja:

"Aztán lett egy párja, utána eltűnt teljesen, évekig nem hallottunk felőle. Most szétmentek viszont, újra előkerült."

9 éves koráig a másik férfi nevelte, akkor miért akaszkodik rá újra a családra? Még a fiú nagyanyja is? Itt a lényeg!! Addig jó volt az igazi apa nélkül? Hát itt a csavar. Mert ha nem válnak el, akkor az a kisfiú a nevelőapját tekintené az igazi apjának. Most újra jó lenne a régi család.

Az oroklest siman ki lehet jatszani szal ha ugyesek az a gywrek semmit nem kap mivel nem lesz semmi amit orokolhetne.

😃

A masik az h sajnos nem rendelkezik a torveny ugy h legyen az apanak ia joga donteni h akar e gyereket vagy sem.

Jelenleg nincs valasztasa a ferfiak ak es egy no konnyen tonkre tehet egy ferfit ezzel.

Mindent ugy irom h

Szoval mindent ugy orom h 3 gyereket nevelek egyedul 🙂

Es pont azert volt vagy 2 abortuszom h veletlenul se keljen raeroszakolni egy becsuszott balesetett a masikra.

Végig olvastam a kommenteket és az a véleményem, hogy ennyi gonosz és rosszindulatú nő a világon nincsen, mint akik itt osztják a kérdezőt.

(Az 55%-os agytumorossal az élen.)

Kérdező, ismerős sztori, sajnos nem túl ritka felállás. Szóval nem, a gyerek nem a férjed gyereke, hanem a férjedtől származó gyerek - kb annyi köze van hozzá, mint egy spermadonornak. Az a nő meg a különösen agyhalott kategória, aki még beveszi ezt a "majd, ha megszületik és a karjukban tartják, majd megenyhülnek" c. "tanácsot".

Én azt gondolom, hogy a nő örüljön, hogy tartásdíjat kap, ami sajnos jogos, de ilyen helyzetben szerintem cseppet sem tisztességes.(a spermadonor se fizet a biológiai gyereke után)

A gyereknek meg szerintem is el kell magyarázni a felállást, de nem most, inkább 12-13 évesen, amikor már kezd önálló értékítélettel bírni.