Aki úgy döntött, nem akar gyereket, nem bánta meg?

Nem bántam meg, sőt, úgy érzem, az idő engem igazol.

Korombeli gyerekesekkel össze sem lehet hasonlítani: a legtöbb kiégett, megfáradt, elhanyagolt, sokkal idősebbnek tűnnek. Rengetegen panaszkodnak, hogy nekik milyen nehéz, bezzeg nekem... Persze, ezt nem is értem, ki tartott pisztolyt a fejükhöz, hogy szüljenek?

Én élvezem és szeretem az életemet, és minden nap hálát adok az apró dolgokért, mint pl. a spontaneitásért, az anyagi biztonságért, a nyugalomért, az alvásért stb. Mondjuk leírva így ezek nem is kicsi dolgok. :)

Számomra az ismerőseim a legelrettentőbbek egyébként. Bátorítanak, elbagatellizálják a szülőkre nehezedő terhet, a gyerekvállalást, de az igazság az, hogy minden úgy alakul az életükben, ahogy én azt nem akartam és ami miatt pont, hogy nem vállaltam gyereket.

Betokosodtak, csak a család meg a munka van. Anyagilag nem jutnak egyről a kettőre, lerobbantak, eltunyultak. Feladtak minden mást. Nyúzottak, sok helyen jelen van a félrekacsintgatás, mert a gyerek miatt nincs szex. Sok helyen ott a hitel, minden szeptemberben a fejfájás az anyagiak miatt. Nem voltak nyaralni, szórakozni igazán sehol, legfeljebb 1 napra, csak áztatták a parton, mert a gyerekkel nem lehet mást. Unják magukat a játszótéren vagy épp ölik egymást a gyerekkel, mert annyit volt lepasszolva, hogy senki sem nevelte. Csomó válás, van új nő, új pasi, de a régi a gyerek miatt összeköti őket. Sokaknak pedig nem megy a párkeresés, mert ott a gyerek. Mindenkinek fáj mindene az én koromban, aki szülő, nekem nem borult fel a hormonháztartásom, nincs baj az ízületeimmel, nem vagyok hullafáradt, nem hullik a hajam, nem híztam el, stb. Lakás hitelre, mert a régiben nem fértek el. Egy jólszituált család lecsúszott a gyerek miatt egy átlagos vagy az alatti életszínvonalra. Máshol egy átlagos család férfi tagja gyakran 12-14órázik,mert nem bírják a gyerek dolgait fizetni.

És közben mondják, hogy mennyire boldogok. Miközben egy számomra hétköznapi dolog megszervezése nekik szinte lehetetlen. Mikor jóformán irigyelnek azért, hogy jól tartom magam vagy hogy van este 2 szabad órám. Vagy megtakarításom. Persze, minden király, a gyerek egy csoda, de érdekes, hogy mikor találkozunk, mindig csak a panaszkodás megy (akár púderezve akár nem) és minden problémájuk a gyerekre vezethető vissza. És azt látom ezeken a szülőkön, hogy most, hogy megvan a gyerek, szembesültek vele, hogy erre nem voltak felkészülve. Hogy csalódtak abban, hogy milyen családapaként, családanyaként élni. És ha már ott vannak, igyekeznek ezt a szar döntést kicsit jobb színben feltűntetni és berántani a barátaikat is, hiszen akkor a sorstársat látják az emberben, nem azt az embert, akik lehettek volna ők is, ha nem szarják el ezt a döntést.

Én őszintén nem akarok ilyen életet élni. Nem akarom elengedni az életet, miközben belebuzulok egy gyerekbe. Nem akarok lerobbanni. Nem akarok anyagilag függő lenni. Egyedülálló szülő pedig pláne nem.

De most őszintén, miért kell egyből személyeskedni?! Ha már itt tartunk, akinek ugye "kettőnél több agysejtje" van, az eleve nem áll neki ilyen stílusban válaszolni, továbbá képes felfogni, hogy nem minden embernél kor függvénye az, hogy akar-e gyereket és bánja-e vagy meg fogja-e bánni!! Tényleg ennyire nehéz megérteni, hogy van aki a korától függetlenül 1000%-ig biztos és tudja, hogy soha nem akar gyereket? Az ilyen ember azt is pontosan tudja, hogy nem fogja megbánni, hogy nem vállalt gyereket, hisz minden porcikája tiltakozott ellene. Nem csak hiszi, TUDJA!

Bár érdekes, hogy az meg rendben van, hogy aki akar gyereket ott nem kor függvénye a dolog és nekik taplóság azt mondani, hogy még simán meg fogja gondolni magát, sőt ha szül, lehet hogy meg is fogja bánni. Pedig sok tizen meg huszonéves mondja, hogy ő tuti szülni fog és milyen csodálatos lesz. Tehát egy kamasz tökéletesen tudja, hogy ő nem fogja megbánni ha szül és boldog lesz, ellenben, aki nem akar és tudja hogy nem fogja megbánni, az csak 50 fölött tudhatja biztosra. Logikus.. Ja, nem.

Mindenesetre érdekes nekem ez a kettős mérce és az is, hogy nem lehet tiszteletben tartani az ember döntését, muszáj odabökni, hogy "még úgy sem tudhatod, hogy megbánod-e". Megnézném mikor valaki ezt egy terhes nőnek mondja... :)Bár tudom, az b*unkóság meg hát a gyereket senki nem bánhatja meg.

43

Itt a példa hogy csak akkor vállalj gyereket ha megvan az összes ideális feltétet,nyilván az ismerőseid alkalmatlanok.

Ilyen is van,de ne általánosítsunk.

Ha nem akarsz gyereket akkor NEM ilyen egyszerű,nem kell belemagyarázni a mások által elkövetett hibákat/mulasztásokat.

A félreértések elkerülése végett nem vagyok anyuka.

Miért kéne 50 felett lennem, ahhoz hogy tudjam, hogy nem fogom soha megbánni a gyerekmentes életemet?? Konkrétan 5 éves korom óta mondogatom, hogy nem lesz gyerekem és ez a mai napig így van, semmit nem változott, vagyis de: sokkal sokkal biztosabb vagyok benne, mint valaha, pedig "csak" 34 vagyok. 29 éve vallom, hogy nem kell gyerek és tudom, hogy soha nem fogom megbánni, ellenben ha szülnék.... na azt ezermillió százalék, hogy megbánnám. Nem kell ehhez 50 éves legyek!

A 44-nek meg tök igaza van, aki akar gyereket, az mondhatja ezt 14 évesen, mindenki tapsikol hozzá és helyesel, senki nem mondja, hogy fiatal vagy még, 50x meggondolhatod magad, sőt meg is bánhatod majd..

"aki akar gyereket, az mondhatja ezt 14 évesen, mindenki tapsikol hozzá és helyesel"

Ez butaság :D Maximum a c.tipusú "kultúrában" működött így,vagy az 1950es években...

IlyEn iS vAn, dE nE ÁltAlÁnoSítSunK

Ilyen is van, igen? Szinte csak ilyen van, csak minden szülő azt hiszi, hogy ő a kivétel. Fórumokon, mindenhol verik a mellüket a szuperanyák, közben majdhogynem ugyanolyan az összes: elcseszte. Inkább azt mondanám, hogy olyan is van, hogy valaki normális háttérrel, felkészülten és a helyzetet megfelelően felmérve vállal gyereket. De ez maximum a 25-30%.

Nézd meg a statisztikákat, ha nekem nem hiszel. És tudod, mire jó még a statisztika? Következtetéseket levonni. Általánosítani az alapján, hogy melyik esemény bekövetkezése a valószínűbb. És ha emellett magam körül is azt látom igazolódni, hogy igen, azok a számok nem kamuk, mellé pedig érzem magamon, hogy én is csak elcseszni tudnám, mert ahogy sokaknak, nekem sincs meg a teljesen átlagos, normális életem ellenére az a háttere, amivel fejfájás nélkül tudnék gyereket vállalni, akkor talán nem kellene bedumálni magamnak, hogy majd én leszek a kivétel, uccu neki, bsszunk hát gumi nélkül! És jobban tisztelem azt, aki ezt felméri és azt mondja, hogy valóban, nekem ez most nem menne jól, mint azt, aki csakazértis gyereket csinál és eldobja az agyát.