Aki úgy döntött, nem akar gyereket, nem bánta meg?

8. vagyok

Szimplán kérdeztem, mert érdekelt, hogy 30 évesen válaszolbak vagy 50. A párkapcsolati szempontból is azért, mert kíváncsi voltam, hogy találtak e ugyanolyan személyt, aki nem akart ugyanúgy és ki is tartott ez a kapcsolat öregségükre.

Engem is riogattak ilyesmivel, azt mondták egy gyerek legalább kell (?), meg, hogy imádni fogom, de egyszerűen nem is érdekel ez a téma.

A férfi is nő ismerőseim, akik 30-50 közöttiek, mind azt mondják, hogy nem bánták meg. Általában azok "paráztatják" az embereket, akik rágörcsölnek a témára és félnek, hogy nem lesz gyerekük, vagy kicsit bánják, hogy van. Van olyan 55 éves nő ismerősöm, akinek 3 felnőtt lánya van, és azt mondta nemrég, hogy nem bánta volna, ha kevesebb gyereke lesz, mert máshogy telt volna el egy csomó éve, nem a 3 gyerek után való szaladgálással. Ilyeneket ritkán hallani, mert nem szívesen ismerik be. Én nem akarok bezárva lenni egy gyerekkel, és örökké egy ember körül ugrálni éveken át, folyton felelősnek lenni valakiért. Egy pasinál más, csinál egy gyereket vagy négyet, aztán gondol egyet és odébb áll, na bumm. De vajon kire marad a gyerek?... Hát igen, valakinek maradni is kell, nem mindenki gondolhatja meg magát mint a gyerekek.

"Ilyeneket ritkán hallani, mert nem szívesen ismerik be."

Hát ez az. Mindenki meg tudja magyarázni, hogy miért él úgy, ahogy. Tehát félrevezető módszer egyszerűen megkérdezni.

Lakik alattam egy 83 éves néni. Nincs gyereke, férjnél sem volt soha. De nem úgy tűnik, hogy nagyon földhöz vágná a "magány". Jön-megy, barátnőzik, meccsekre jár, kertészkedik, panaszkodni sose hallottam.

Másik gyerektelen hölgy akit ismerek 56 éves, ő régóta férjnél van. A húgának 6 gyereke van, elmondása szerint, neki bőven elég volt az az idő gyerekezésre amíg az unokahúgaival volt.

Nálunk nem teljesen saját döntés volt, mert egészségügyi ok miatt nem lehetett gyerekünk. Próbálkoztunk az örökbefogadással is, de három év alatt egy gyereket sem "ajánlottak", így mikor meg kellett volna újítani az örökbefogadási engedélyt, letettünk róla. Ma már nem bánjuk hogy így alakult. Teljes és boldog életet élünk.

Én 51 éves férfi vagyok, 32 éve boldog házasságban a párommal.

Van egy kolléganőm, most 67 éves, 20 éve ismerem, mára már nyugdíjasként dolgozik velünk.

Nem akartak gyereket, a férjével az utazgatás, meg a Dunakanyarban a telkük volt a hobbijuk. Nagyjából 50 körül lehetett, amikor a férje, aki 2 évvel fiatalabb volt nála egyik percről a másikra meghalt infarktusban. Testvére nincs, csak 90+ éves nagynénjei.

Azóta semmi mást nem hallunk tőle, csak hogy gyerek, gyerek, gyerek és majd bele bolondul, hogy nincs neki. Ráakaszkodik nemtől függetlenül minden fiatalra, anyáskodna felettük, szeretne részt venni az életükben, sejteti mindegyikkel, hogy utána nagy örökség várható. Gyakorlatilag "árulja" magát a szerencsétlen, nem sok sikerrel, mert ugyan jó lélek, de nagyon nehéz természet.

Azon aggódunk, hogy egyszer kifog majd valakit nagy magányában, az meg majd kiforgatja mindenéből.