Jogos, hogy egy kicsit csalódott vagyok? Ti nem lennétek azok?

"magunknak vállaltunk gyereket a férjemmel és hogy nem lehet semmilyen elvárásunk a nagyszülők felé"

Egy véleményen vagyunk.

Én is csalódnék. Igazából nem is magunk miatt, hogy nekünk lenne ez nagy segítség, hanem, hogy lehetősége lenne együtt lenni az unokájával, akinek ráadásul ez jót is tenne, hiszen, mint írtad, mégiscsak jobb lenne a nagyinál, mint az ügyeletes oviban, és ő nem akar élni ezzel a lehetőséggel.

Anyukám és anyósom is ezt az opciót magától ajánlaná, és örülne, hogy együtt lehet az unokájával, nemhogy visszautasítják, ha esetleg a segítségét kérjük.

Hát ha nem óvónő lenne, akkor más lenne a véleményem, de így megértem.

Az amit kérsz tőle /annak ellenére hogy az unokájáról van szó akit tutira imád/ az annyi, mintha egy könyvelőt megkérnél a régen várt szabadság alatt, hogy könyveljen neked. Ha már egyszer úgyis otthon van.

Persze egy-két napra bevállalhatná, hiszen az unokája, de megértem ha hosszabb időre nem teszi, hiszen neki az a szabadság, ha végre nincs kicsik közt. Egy kis felnőtt társaság, egy kis csend. Ez hiányzik neki.

Na ez volt az egyik része a mama szemszögéből, a másik a ti oldalatokról, nekem is sz.rul esne, ha 8 hét szabiból nem tudna egyet az unokájára szánni. Persze megérteném hogy miért nem akarja, de rosszul esne.

Én is csalódott lennék.

Nálunk mindig úgy volt, hogy a nagyik szívesen vigyáztak az unokákra, kérni sem kellett őket. Ők kérték, hogy a szünetben lehessenek náluk egy-két hetet.

Bár lehet, hogy anyósod úgy van, hogy ő egész évben gyerekezik, ezért a nyáron látni sem akar gyereket. :)De azért fura. A nagyik szokták szeretni az unokájukat.