Jogosan érzem magam megbántva? Hogyan kellett volna lereagálnom?

Érdekes mennyire különböző véleményen vagyunk, köszönöm a hozzászólásokat. Akik trágár, undorító stílusban írtak, azoknak a hozzászólását nem tartom semmire. :) Egy kis intelligencia szoruljon már belétek, mert szépen is el lehet mondani azt, hogy szerintetek nem látom jól a helyzetet. Különbnek hiszitek magatokat nálam, pedig úgy tűnik sokat kell még nektek is tapasztalni és tanulni a jó modorról. :)

Hihetetlen, hogy még mindig nem értitek mi a gondom. Először voltam jelen családi ebéden, és máris azt sugallták, hogy "na te már nem hiányoztál az asztalhoz". Megint más az, hogy már a tizedik családi ebéden veszek részt, akkor egy szavam nem lenne, hogy pont engem és a párom hagytak ki az asztaltól. Szintén szebb lett volna turnusokban leülni, igen, akár fele-fele arányban. Hisz anyós, akinek tulajdonképpen a szülinapját tartottuk, végig a konyhában volt, így nem kellett egyszerre ünnepeltetniük őt. És tudjátok régen a cselédek ettek utoljára, hát kb. úgy éreztem magam ezzel a "kirekesztettséggel". Harmadrészt pedig voltak velem egyidős közeli rokonok, akkor ennyi erővel szintén ugyanúgy meg lehetett volna kérni őket is, hogy később egyenek. És mivel eléggé össze voltak zsúfolódva az asztalnál, így talán még praktikusabb is lett volna, ha kicsit szellősebben tudnak ülni.

Még egyszer elmondom, tudom, hogy 4 terítékkel volt kevesebb, tudok számolni. De miután a házigazdák sürögtek a konyhában, így ha lett volna még 4 hely, akkor sem ettek volna velünk, mert el voltak foglalva a kiszolgálással.

Az pedig, hogy egoista és hisztis vagyok, egyáltalán nem igaz rám. Szinte minden helyzetben másra gondolok, az utolsó ezresemet is képes lennék odaadni egy rászorulónak és inkább éhezni egy napig. Nálunk mindig meg volt oldva az ültetős téma, és nem vagyok ahhoz hozzászokva, hogy pláne egy ilyen nagy eseményen "harcolni" kelljen a helyekért. Pláne nem ültetnék le egy olyan embert utoljára az asztalhoz, aki még csak most illeszkedik be a családba. Ezzel azt sugallom felé, hogy már van egy kialakult kis kör nálunk, ahova igencsak jó benyomással tudsz majd belépni.

Köszönöm a hozzászólásokat, a témát lezárom, mert arra a stílusra felettébb nem vagyok kíváncsi amit egyesek képviselnek. Bírom a kritikát, szeretem ha rádöbbentenek arra, hogy nincs igazam, de ezt lehet kulturált módon is tenni.