Nem tudom, hogy, hogyan is kéne lereagálnom a szüleim furcsa megnyilvánulásait, beszólogatását?
Hatan vagyunk testvérek. Én a középső féleség vagyok. A problémára igazából a férjem hívta fel a figyelmet, én próbáltam figyelmen kívűl hagyni, de napról-napra szarabbul esik, ahogy viszonyulnak hozzám.
Ha a testvéreim csinálnak valamit. Például a bátyám és a felesége vesz egy macskát, akkor anyám áradozik róla, és folyamatosan azt meséli nekem, hogy milyen aranyos. Mi is kaptunk egy cicát (fehér, herterokrómiás, és süket :) nagy édes), és anyum rögtön neki állt kb veszekedni velem, hogy minek nekünk állat, meg hogy tök hülyeséget csinálunk.
Másik eset. Amikor megházasodtunk akkor kiköltöztünk Budapestről Vácra, ahol a másik bátyám lakik a feleségével, és nagyon szerettünk ott lakni, és apám és anyám is egyből lehülyézett minket, hogy minek megyünk olyan messzire, miért nem jó nekünk Budapest, és minek fizetünk annyit az albérletért (teljesen normális áron béreltünk) és lényegében nem vagyunk normálisak. Egyszer sem látogattak meg, pedig 5 perc autókázásra laktunk a bátyáméktól. Egyszer jártak a lakásunkba, de csak azért mert a 6 éves húgomra vigyáztunk, de akkor is kijelentették, hogy behozhattuk volna Budapestre. Pedig szívesen vártuk őket, és úgy is főztünk, hogy ők is tudjanak enni, de 5 perc után elrohantak. Viszont a másik bátyámat meg agyon dicsérik, és rengetegszer mondják, hogy milyen okosak, hogy Vácra költöztek, és hogy ők is ott akarnak majd egyszer lakni.
Tegnap pedig megkaptam azt a megjegyzést, hogy előre sajnálja a gyerekemet (terhes vagyok). De nem értem, hogy miért. Tényleg nem vagyok egy ölelkezős, puszilkodós ember, de ez nem jelenti azt, hogy a gyerekemet nem fogom szeretni, és megölelni. Most eljutottam arra a pontra, hogy nem biztos, hogy egyedül hagynám a gyerekemmel.
Sosem gondolkodtam úgy a szüleimről, hogy rosszak lennének, sőt szerintem minden gyerek azt szeretné, hogy az ő szülei legyenek a legjobbfejek, és legjobb nagyszülők. Viszont folyamatosan azt kapom, hogy a testvéreim milyen jól csinálják, és hogy mi milyen hülyék vagyunk. De tanácstalanul állok a dolog felett, mert nem értem, hogy miért. A fiatalabb bátyám most halmozott fel egy csomó adósággót, és ennek ellenére minden ötletét támogatják. Most már rengetegszer van sírhatnékom emiatt. Nem akarom azt mondani, hogy nem szeretnek, de eléggé ezt éreztetik velem.
Vettünk a férjemmel egy aranyos baba takarót, majd megmutattam anyumnak, erre csak annyit, mondott, hogy ezt a mintájú takaró a nagyobbik bátyáméknak lenne jó. A saját pici babámnak vásároltam, és gondoltam megmutatom az anyukámnak, aki elvileg várja az unoka érkezését. Hogy kezeljem ezeket a beszólásokat? Nem tudom, hogy miként reagáljam le. Ha olyat mondok ami neki nem tetszik, akkor képes napokig, vagy hetekig duzzogni, és kritizálni folyamatosan. Bocsánat hogy hosszúra sikeredett, de szeretném valahogy kezelni a helyzetet, de tanácstalan vagyok. (Nem csak én vagyok aki ezt így kapja meg, az öcsém ahogy 18 lett, átköltözött inkább a nagyszüleihez) :(
válasza:Ez borzasztó, sajnálom! Igazából úgy tűnik nekem, hogy a szüleid jobban szeretik bizonyos gyerekeiket a hatból, és te, vagy az öcséd nem vagytok köztük. Van ilyen, sok ilyet olvasni itt is. Kivételeznek a kedvenc gyerekkel, nekik mindent, még akkor is, ha semmirekellő kis suttyók, a másik gyerek meg le van ejtve.
Eddig nem tűnt fel egyébként, csak miután a férjed rávilágított? Lehetséges, hogy csak nem akartad észrevenni? Nehéz lehetett így felnőni. Viszont most már külön életed van, saját családod és tudom, könnyű mondani, de ne vedd a szívedre a szüleid beszólásait.
Én biztosan visszaszólnék, de csak hogy kiálljak magamért, amit mondanak, azt pedig magasról lesz*nám, mert egyszerűen nem adnék a véleményükre.
válasza:Ha ilyen lehúzó veled szemben (és meg se lehet beszélni vele, hogy ezt ne csinálja, illetve ez fáj és rosszulesik számodra) akkor én megszakítanám vele a kapcsolatot, vagy max 1 évben 2-3 alkalommal mennék.
Nem tudom, hogy nem látja át, mit művel valakivel. :-(
válasza:Kedves első válaszoló!
Nem, nem nagyon akartam erről tudomást venni. Amíg én és az öcsém kicsik voltunk (köztünk csak másfél év van) sokszor elvertek, de nemúgy, hogy egy pofon vagy egy elfenekelés. Volt, hogy anyám hozám vágta a könyveimet. Akkor úgy voltam vele, hogy nem kellett volna azt mondanom, hogy nem szeretnék többet korcsolya edzésre járni. De abba, hogy vertek minket, főleg apám, a nagyszüleimet hibáztattam, mivel apukámat is verték. Egyszer egy hetet voltunk apukám szüleinél, és az öcsémmel egymást ölelve sírtunk az íróasztal alatt mivel úgy elvertek, hogy bepisiltünk. Konkrétan felemeltek a hajamnál fogva. Talán ezért is vagyunk ilyen szoros viszonyba az öcsémmel. De úgy voltam vele, hogy ilyen rosszat a szüleimtől sose kaptam. Azóta születtet egy húgom, és megváltoztak a nevelési módszereik, és a húgomnak mindent megengednek. Nem is érti, hogy mi az hogy nem, és szerintem nem jó, hogy mindent megkap, vagy ha nem kihisztizi magának. És rossz példának tartom a húgomat, és nem szeretném, ha ezt látnák a gyerekeim. A férjem öccse kicsit hiperaktív, de teljesen jól nevelt.A férjem pedig nagyon türelmes, és kedves, de a húgom és a szüleim őt is kihozzák a sodrából, amin meg is lepődtem. Nem szól vissza meg semmi ilyesmi. De szerintem az sem volt a férjemmel szemben fer, hogy amíg nem vett el feleségül addig folyamatosan gyanúsítgatták. A végén azt találták ki, hogy nem is dolgozik, hanem elveszi az én pénzem (mivel ő Bajai, és Pestre költözött miattam). Végül egy bérpapírral jelent meg az ajtajuk előtt. Ekkor azért szégyelltem a szüleim, mert tökre megalázták a viselkedésükkel, de úgy voltam vele, hogy védeni akarnak, mert minden szülő ezt tenné, de így vissza gondolva,ez nem normális.
Lehet a végén karácsonykor meglátogatjuk őket, és ennyi. Nem akarom, hogy a gyerekeim ebbe nőjenek fel, és félek, hogy én is ilyen leszek, mivel én is folyamatosan ezt kaptam.
válasza: válasza:"Hogy kezeljem ezeket a beszólásokat?"
Hát nem kell kezelni, nem kell lereagálni. Nem is értem, hogy miért nem szakítottátok meg még vele a kapcsolatot. Én egy ilyenre nem lennék kíváncsi, és főként nem tartanám az anyámnak. Láthatóan romboló hatással van rád. De ő ilyen, és miért akarnál azzal ártani magadnak, hogy vele találkozol? Zárkózz el előle, aztán szidhat, ahogy akar; de te legalább nem hallod; és nem húz le, nem bánt téged. Nem kell tartani vele a kapcsolatot. Ha meg sír utánad, meg érzelmileg el kezd zsarolni; hogy 'szegény ő, mi lesz vele nélküled, meg hiányzol, meg satöbbi', annak se dőlj be, megint csak taposni fog, arra akar majd használni. Mert érdekes, ha meg ott vagy, sose vagy jó. Ha odamész, akkor érdekes módon nem kellesz. Akkor sose jó semmi, amit csinálsz. És ha pl meg kizár az örökségéből, már az se számítana (ezt ne hozd föl neki, ne hozz föl neki semmit. Csak egyszerűen ne keresd a társaságát, ne hívd föl, és amikor ő próbál meg fölhívni téged, akkor meg ne beszélj neki túl sokat, legyél hideg, picit ilyen érdektelen, és érd el , hogy unjon már veled beszélgetni, és akkor majd leszokik róla, hogy hívjon, hogy keressen.) Na szal ha pl az örökségből kizár , az is tök lényegtelen, amúgyis 6 felé osztanátok, de mindegy; de neked őtőle szerintem nem kell semmi. Már megteremtettétek az életeteket ügyesen; úgyhogy innentől le vannak tojcizva. Mármint, jó, apuddal beszélhetsz, hogyha őt bírod, de ha anyád menne a telefonhoz, akkor ne adja oda neki semmi esetre se, mert te minek lennél kíváncsi rá? Meg ha mégis elmész apukádhoz látogatóba, anyukáddal legyél érdektelen. Az ő társaságát ne keresd; hogyha nagyon muszáj, válaszolj neki egy-két szavas tőmondatokban. Nehogy még azt érezze magáról, hogy fontos, azok után, amilyen arcátlanul szokott beszélni veled. Legyél vele hideg-picit rideg is talán, de hűvös mindenképp. Ne érdeklődj, mi van vele, ne keresd a véleményét; nincs rá szükséged; el tudod te is egyedül dönteni, hogy mi a jó az életedben. Ilyen romboló embert, mint az anyukát, nem is szabad gyerekkel egyedül hagyni. A gyerekek nagyon érzékenyek, és még egy pici beszólást, megjegyzést , vagy egy csúnya nézést is nagyon magukra vesznek, és hazavághatja évtizedekre az önbizalmukat. Sőt, lehet, hogy véglegesen is; hogyha onnan meg nem találnak megfelelő segítséget. Aláássa a magabiztosságukat. Nem jó. Ne tedd ki ennek a gyerekeidet. Sose hagyd őket vele. Még ha apud ottvan, akkor ő is nem biztos, hogy ki áll a felesége ellen, a gyerek mellett, ha kötözködik az anyád a gyerekkel meg lekezelően, lenézően beszél vele; és nem biztos, hogy fel merne lépni a felesége ellen, hogy kiálljon a gyerek mellett, hogy lelkileg biztonságban érezze magát. A gyerekedet csak olyannal hagyd ott lehetőleg, aki nincsen rá romboló hatással. Na, anyád nem ilyen. És tehát, ha anyád-apád ott van, akkor se hagyhatod ott velük. Nem szabad. Csak megbízható, békés közegben legyen a gyereked, amennyire ez megoldható. PL ha tudod, hogy van a gyerekednek egy kis barátja, akinek jófej az anyja, őhozzá átmehet. Vagy ha pl tudod, hogy valamelyik testvéredéknél tuti nem fog az a gyerek sérülést szenvedni, és ezt 100%-os bizonyossággal tudod, akkor nála is otthagyhatod, vagy pl nagyszülőknél, de csak ha nincs ott az anyukád, és nincs is rá esély, hogy odamegy; és pl a nagyszülők is tutira, megbízhatóan nem hívnák őt fel, hogy itt van az unoka.
válasza:Kalap úr, a szembesítés jó ötlet lenne, de az így viselkedő embereknél nem érsz vele sokat. Simán letagadják pl., hogy azt mondták volna korábban, hogy hülyének neveztek a költözés miatt. Ha erősködsz, hogy de, ekkor és ekkor mondták ezt, még azt mondják, hogy bolond vagy. Ha pedig olyan biztosra mész, hogy még más is tanúsítja az igazadat, amikor végképp sarokba szorulnak, habitustól függően fognak kitérni az egyenes válasz elől. Elkezdenek visszatámadni vagy másra terelik a témát vagy nem szólnak semmit vagy felkapják a vizet és elmennek. Inkább meghalnak, minthogy beismerjék, hogy valamit rosszul csináltak.
Nem, az ilyen emberekkel fizikailag lehetetlen a tiszta kommunikáció.
válasza:Szegény kérdező... Az ilyenekre mondják, hogy mérgező szülők. Van egy könyv is ilyen címmel, ajánlom elolvasni, talán segítene, hogy tisztábban lásd a szüleidet.
Ilyen gyerekkorral tuti, hogy maradtak bennetek sebek az öcséddel, de az már jó, hogy te már felismerted, hogy nem bennetek van a hiba, hanem a szüleitekben. Tehát a felismerés megvolt, most jön a feldolgozás, aztán pedig a nagy beszélgetés, amiben vegül kijelented, hogy veled senki sem viselkedhet így, még a szüleid sem.
Nem ezt erdemelted gyerekként. Egyetlen gyerek sem érdemli ezt. Most sem erdemled, és ha nem képesek normálisak lenni, akkor mérgezzék egymást, ne titeket. Már felnőtt vagy, de az anyad a mai napig bantja a benned élő kislányt. Ideje, hogy megvédd tőle.
Drukkolok.
válasza:Szerintem szakítsd meg velük a kapcsolatot, mert ez konkrétan undorító. Beszélni az ilyen emberrel lehetetlen, mert egyszerűen mást nem tudnak felfogni, csak ami az ő agyukban hirtelen születik és csakis az a szent és jó.
Szerintem jobban járna a gyereked, ha meg sem ismerne ilyen mérgező embereket és a te életed is könnyebb lenne.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!