Nem tudom, hogy, hogyan is kéne lereagálnom a szüleim furcsa megnyilvánulásait, beszólogatását?

Hatan vagyunk testvérek. Én a középső féleség vagyok. A problémára igazából a férjem hívta fel a figyelmet, én próbáltam figyelmen kívűl hagyni, de napról-napra szarabbul esik, ahogy viszonyulnak hozzám.

Ha a testvéreim csinálnak valamit. Például a bátyám és a felesége vesz egy macskát, akkor anyám áradozik róla, és folyamatosan azt meséli nekem, hogy milyen aranyos. Mi is kaptunk egy cicát (fehér, herterokrómiás, és süket :) nagy édes), és anyum rögtön neki állt kb veszekedni velem, hogy minek nekünk állat, meg hogy tök hülyeséget csinálunk.

Másik eset. Amikor megházasodtunk akkor kiköltöztünk Budapestről Vácra, ahol a másik bátyám lakik a feleségével, és nagyon szerettünk ott lakni, és apám és anyám is egyből lehülyézett minket, hogy minek megyünk olyan messzire, miért nem jó nekünk Budapest, és minek fizetünk annyit az albérletért (teljesen normális áron béreltünk) és lényegében nem vagyunk normálisak. Egyszer sem látogattak meg, pedig 5 perc autókázásra laktunk a bátyáméktól. Egyszer jártak a lakásunkba, de csak azért mert a 6 éves húgomra vigyáztunk, de akkor is kijelentették, hogy behozhattuk volna Budapestre. Pedig szívesen vártuk őket, és úgy is főztünk, hogy ők is tudjanak enni, de 5 perc után elrohantak. Viszont a másik bátyámat meg agyon dicsérik, és rengetegszer mondják, hogy milyen okosak, hogy Vácra költöztek, és hogy ők is ott akarnak majd egyszer lakni.

Tegnap pedig megkaptam azt a megjegyzést, hogy előre sajnálja a gyerekemet (terhes vagyok). De nem értem, hogy miért. Tényleg nem vagyok egy ölelkezős, puszilkodós ember, de ez nem jelenti azt, hogy a gyerekemet nem fogom szeretni, és megölelni. Most eljutottam arra a pontra, hogy nem biztos, hogy egyedül hagynám a gyerekemmel.

Sosem gondolkodtam úgy a szüleimről, hogy rosszak lennének, sőt szerintem minden gyerek azt szeretné, hogy az ő szülei legyenek a legjobbfejek, és legjobb nagyszülők. Viszont folyamatosan azt kapom, hogy a testvéreim milyen jól csinálják, és hogy mi milyen hülyék vagyunk. De tanácstalanul állok a dolog felett, mert nem értem, hogy miért. A fiatalabb bátyám most halmozott fel egy csomó adósággót, és ennek ellenére minden ötletét támogatják. Most már rengetegszer van sírhatnékom emiatt. Nem akarom azt mondani, hogy nem szeretnek, de eléggé ezt éreztetik velem.

Vettünk a férjemmel egy aranyos baba takarót, majd megmutattam anyumnak, erre csak annyit, mondott, hogy ezt a mintájú takaró a nagyobbik bátyáméknak lenne jó. A saját pici babámnak vásároltam, és gondoltam megmutatom az anyukámnak, aki elvileg várja az unoka érkezését. Hogy kezeljem ezeket a beszólásokat? Nem tudom, hogy miként reagáljam le. Ha olyat mondok ami neki nem tetszik, akkor képes napokig, vagy hetekig duzzogni, és kritizálni folyamatosan. Bocsánat hogy hosszúra sikeredett, de szeretném valahogy kezelni a helyzetet, de tanácstalan vagyok. (Nem csak én vagyok aki ezt így kapja meg, az öcsém ahogy 18 lett, átköltözött inkább a nagyszüleihez) :(