Jogosan érzem magam megbántva? Hogyan kellett volna lereagálnom?

Illemről beszélsz, de láthatóan fingod nins róla, kit nevezünk vendégnek. Leírtam már egyszer vendég = mindenki, aki nem a háztartás része. Hülye vagy, csak nem érzed :)

Még jó hogy nem rendezett jelenetet, különben tényleg kitették volna, mint a macskát szarni. Így is sajnálom azt a családot, ahova az ilyen magatokfajta elkényeztetett agyament buta libák kerülnek.

61-es, az nem zavar, hogy az a kérdés, hogy a válaszadók szerint jogos-e,l hogy rosszul esett neki? Nehogy már a te engedélyed kelljen ahhoz, hogy az ember egy véleménykérő kérdésre megfogalmazza a véleményét.

Szerintem a kérdező nagyon egocentrikus, nincs tekintettel senki másra és a kákán is csomót keres. Ha turnusok lettek volna, de a másodikba kerül, le merném fogadni hogy ugyanúgy húzná a száját, mert most is ez történt, csak a második turnus 4 fős volt.

Vagy inkább várjon a 10 emberből még 3 hogy te ugyanolyan méretű turnusban ehess? Miért?

Nekem ugyan nem kéne olyan családtag, aki ebből ügyet csinál. És értem, hogy még nem vagy családtag, de ezek után szorítanék, hogy ne is legyél. Nyilván erre lehet magasról tenni, mint a 61-es széplélek, de én inkább szeretek jóban lenni a családommal, hogy én is megkérhessem őket arra, hogy egyenek velem külön, ha nincs elég tányérom. Ez van. Én kérek elnézést.

Ennyi infóból, amit tudunk a sztoriról, megértem a kérdezőt. Nem gondolom, hogy direkt rosszat akartak a szülők, de ügyetlenül szervezték az eseményt. Lehetett tudni, hogy 10-12 vendég jön és volt idő végiggondolni, hogy van-e elég hely leültetni ennyi embert. A vendéglátók helyében két opciót választottam volna:

a) Lazulós, kézben a tányér, hidegtálas ebéd, amikor mindenki odaül ahova akar (kanapé, karosszék, ablakfülke, akármi), mert úgyis beszélgetnek egymással. Aki forró levest akar enni, a konyhában megeszi asztalnál.

b) Ha mindenképp formális, asztalhoz ülő vacsorát terveztek, de kevesebb szék van, akkor inkább fele-fele arányban kellett volna vacsoráztatni az embereket. Először megebédel hat fő, pl. nagymama és unokák, utána a másik 6 fő, a vendéglátók, a fiú, barátnő, unokatesók. És akkor nincs ez a kellemetlen érzés, amit meg tudok érteni, hogy ketten ülnek külön, míg a nagyobbik társaság vígan eszik.

Amúgy az egészről Csipkerózsika története jut eszembe, ami úgy kezdődik, hogy csak tizenkét arany teríték volt, és ezért inkább meg se hívták a 13. rokont, amiből sértődés és átokszórás lett. Gyerekként se értettem, hogy miért nem lehetett jobban megszervezni, pl. az aranyterítéket hanyagolni, ha nem jut mindenkinek, és enni inkább egyszerhasználatos ezüstből, ami biztos kupacokban állt a királyéknál. Vagy beolvasztani a tizenkét aranyterítéket és önteni belőle egy arany boroshordót, amiből mindenkinek töltik a bort. Nem értem.

"Ezek teljesen természetes és megszokott élethelyzetek ott, ahol nem kastélyban laknak az emberek, de több testvér van, mindegyik családot alapít (gyakorin már ez is furcsának hat), senki nem utálja a szüleit, testvéreit (gyakorin ez még furcsábbnak hat) és tartják a rokonságot."

Lehet tartani a rokonságot, én nem azt mondom. De össze lehet jönni egy kávéra, sütire, üdítőre, beszélgetésre. Én pont az "ültetett" kajálással vagyok úgy, hogy eleve csak nyűg. Mindeni felnőtt ember, egyen szépen otthon. Egy kávé, szörp, sós és édes rágcsa mellett is lehet rokonizálni.