A fogyatékos sógornőm megütötte a kislányomat, a férjem nem segít. Elváljak?
A férjem testvére 42 éves, értelmi fogyatékos és mozgásban is korlátozott. Nyilván amikor hozzámentem a férjemhez, tudtam a testvéréről és úgy voltam vele, hogy ő is ember, az állapotáról nem tehet, így kell elfogadni. A sógornőmet az anyósom és az apósom ápolják, értelmileg kb. egy négyéves gyerek szintjén van, ki tud menni wc-re, de hosszabb távon nem tud egyedül közlekedni, kerekesszékeznie kell. Kb. úgy kezelik, mint egy kisbabát, úgy is hívják, körbeugrálják és mindent megengednek neki.
A sógornőm az utóbbi 1-1,5 évben házsártos, követelőző és goromba lett, kétszer megütötte a most hároméves kislányunkat. Mindkét alkalommal ott voltunk többen is, mindenki látta, hogy a lányom semmi rosszat nem tett (egyszer egy kis labdát nyújtott neki, egyszer egy szelet almát), a férjem családja mégis a sógornőm pártjára állt. Először az anyósom próbált tagadni (elesett magáról, csak játszottak), de amikor jeleztem, hogy mindannyian a saját szemünkkel láttuk mi történt, végül annyit tudott mondani, hogy Zsuzsuka nem tehet róla.
A férjem két tűz között érzi magát, én nem érzem biztonságban a kislányomat és nagyon aggaszt, hogy ha van egy ilyen komoly probléma, nem a megoldásra törekednek, hanem az elsikálásra. Minden hétvégén, ünnepen, szabadnapon ott vagyunk az anyóséknál (az utóbbi 3 hétben nem), természetesen segítünk a kertben, sőt, anyailag is, ugyanis Zsuzsuka meglehetősen sokba kerül (erről talán majd egy másik kérdésben írok). A férjemmel abban maradtunk, hogy Zsuzsu és a lányunk nem maradhatnak kettesben, de ez nem jött be, ugyanis előbbit abszolút nem érdekli, hogy mások látják-e, hogy mit csinál. A fizikai bántalmazást így meg tudom akadályozni, de az utóbbi kb. fél évben mindenféle rigmusokkal kínozza a lányomat, azt ismételgeti neki, hogy buta és csúnya. Előfordult, hogy lányom ezt elismételte: buta vagyok, csúnya vagyok.
A férjem imádja a lányunkat és jó férj, de a szülei állandó bűntudatot keltenek benne, mintha nem is a testvére, hanem a szülője lenne Zsuzsunak. Próbáltam rá célozni, hogy van saját gyereke, felesége, elsősorban értünk felelős, de mindig jön a sablonszöveg, hogy szegény Zsuzsunak elég nagy baj az állapota, nem tehet róla, nem szabad ennyire felvenni a dolgokat, milyen ember az, akinek nem a segítség az első gondolata? Az volt az első gondolatom, eddig Zsuzsura százezrek mentek el, de a lányomat nem engedem!
Sajnos folyamatosan falakba ütközöm és felmerült, hogy véget kell vetnem a házasságunknak. Az egy dolog, hogy a férjem mellettem nem áll ki, de a lánya mellett sem, aki ennél többet érdemel! Hiába kérlelem, hogy üljön le beszélni a szüleivel vagy vonjunk be valami szakembert, nem hajlandó konfrontálódni, én pedig már beleőrülök az idegességbe. Mit tegyek?
válasza:Ebben a helyzetben nem is kérdés, hogy mi a megoldás. Ez nem férfi, a családját semmibe veszi, a gyereketek jövőjét semmibe veszi, a te érzelmeidet semmibe veszi, és ráadásként természetesnek veszi, hogy minden alá van rakva, neki inkább van gondja, hogy odatolja a fizetését, minthogy legalább a saját részét fedezze a kiadásoknak?! Bocs, de se anyagilag, se érzelmileg nem számíthatsz rá semennyire. Eszméletlen jó dolga van, amihez ő semmit nem tett hozzá, ha fordított felállás lenne, már régen kapnád az ívet, hogy kellett a kész, kuss a neved, ez az ára, hogy elviseled a helyzetet...Szégyellhetné magát! Tedd már fel magadnak a kérdést, hogy mit is kapsz te ettől a házasságtól, kapcsolattól? Mert láthatóan semmit, egy vibrátor meg olcsóbb és mentes az idegfeszültségtől, de még egy hímprosti is jobb ennél. Mit kap a gyereketek tőle? Azt, hogy tűni kell, mert...mit tanul meg ebből? Nem számíthat se anyára, se apára...
A következő hétvégén menjen melózni anyuékhoz , te meg közben cseréltess zárat és pakold össze a cuccait zsákokba! Menjen, aztán élősködjön azon, akin akar, és szolgálja anyukát, meg Zsuzsukát 100%-ban, nem zavarja senki benne!
válasza:M8ndkét ingatlan a tiéd, a bevétel nagy része is, mégis ő akarja beáldozni a testvérére a lányotok helyett. Én már rég megkértem volna, hogy legyen szíves ezt a tervét a sajá kontójára megvalósítani. 200 ezres tévé, mert kell? Havi eltartás? A támogatás rendben, de ha ő tanári fizetést kap, miből tervezett élni, enni, rezsit fizetni? Esetleg új cipőt a gyerekének? Annyira szürreális felállás ez, fel se fogom, hogy fogadhattad el. Most már azt mondanám, hogy a külön kassza mellett én hazaküldeném anyukához, hogy több ideje legyen rájuk, aztán mondjuk 2 hét próbaidő után leülnék vele egy kávéra kettesben és megbeszélném a továbbiakat. A lányod lelki és testi épsége fontosabb, senki ne kötelezzen egy 3 évest arra, hogy a saját kárára barátkozzon egy rá veszélyes személlyel, anyósod pedig ezt várja el. Ezt egy rossz beszólásnál a sajátomnál azonnal elvágtam volna.
Sajnálom, talán szélsőséges vagyok, de anyaként a gyerekemért vagyok felelős, nem egy tutyimutyi férfiért.
A férjem nagyon okos, érzékeny ember. Sokat játszik a lányával, mivel én többet dolgozom, ő többet foglalkozik vele. Senki ne úgy képzelje el, hogy egész nap tévét néz és rá se bagózik a gyerekére. Dolgozik, egyszerűen mivel közalkalmazott, ez behatárolja a karrierlehetőségeit. Én kevésbé vagyok lelkis, pénzügyes vagyok, más oldalról nézem az életet, talán kicsit kevésbé idealistán, ő érzelmileg erősebb, művészibb lélek.
Sokan kérdezték, hogy miért vagyunk annyit anyósoméknál. Egyrészt segíteni kell nekik mindenhogyan (kertben, takarításban, anyagilag), másrészt a kislányom nagyon ragaszkodik a nagyszüleihez. Nem Zsuzsuhoz, őt SOHA nem emlegeti, nekem úgy tűnik, semmilyen ragaszkodás nincs felé. Az anyósomék is nagy szeretettel vették körbe a lányunkat, legalábbis nekem úgy tűnt, hogy mindig nagyon örültek neki. Mivel az én szüleim már nem élnek, a kislányomnak csak ők vannak nagyszülői oldalon. Az anyósomék még így is kevesellték azt, amit náluk vagyunk. Azt hiszem anyósom ilyenkor lélegzik fel, mert ha ott vagyunk, a férjem vagy én vigyázunk Zsuzsura, az anyósomék a kertben vannak a lányunkkal vagy elmennek megnézni a szomszédba a kutyust, tyúkokat, mindig kitalálnak valami apró kis kirándulást együtt.
Illetve mivel a férjemnek állandó bűntudata van, nekem úgy tűnt logikusnak, hogy ha mindent, de tényleg MINDENT megteszünk, akkor ez enyhülni fog. Látni fogja, hogy nem csak nincs oka rosszul éreznie magát, hanem még büszke is lesz magára, hogy ennyit segítünk, ennyit javított a családja helyzetén, én pedig visszakapom azt az erős, okos férfit, akibe beleszerettem. Nem ez történt, nekem most úgy tűnik, hogy a kisujjam helyett rögtön a karomat nyújtottam, de már a fejemet is leharapnák.
Egy évben egyszer van szűk családi nyaralás, 5 vagy 7 nap, valahol külföldön. Mindegyik arról szól, hogy milyen ajándékot vegyünk Zsuzsunak, minek örülne anyuka, apuka, naponta több telefon megy, még ezt a helyzetet sem tudtam rendbehozni, mert minden be van csomagolva egy gusztustalan érzelmi zsarolásos mázba és ha szólok, én vagyok a gonosz, örüljek hogy mi megtehetjük blabla bla.
Ezt még kiírom magamból, ha lúd, hát legyen kövér. Zsuzsu nagyon furcsán néz ki, a feje nagyobb az átlagosnál és a formája is más. Az arcvonásai mintha szét lennének csúszva, a fogai műfogak, de a felső fogsora sokkal előrébb van mint az alsó, gondolom az állkapcsával is van valami gond. Nagyon túlsúlyos, a haja is egész furcsán nő. Ha ránéz az ember, visszahökken.
A lányom kb. 2 éves volt, amikor megkérdezte az anyósomat, hogy Zsuzsu miért csúnya? Nálunk otthon soha nem volt szó ilyesmiről, én nem is tudtam, hogy egy bölcsisnek vannak ilyen fogalmai, hogy szép meg csúnya. Az anyósom kiborult, a kislányommal oda kellett mennünk Zsuzsuhoz és mindkettőnknek bocsánatot kellett kérnünk. Nekem is. Amikor ez a kérdés elhangzott, én ott sem voltam (ők a teraszon, én a szobában Zsuzsuval, tehát ő sem hallotta a kérdést). Bocsánatot kértünk, mert nem akartam még nagyobb hisztit az anyósom részéről. Elmeséltem az egészet a férjemnek, jött a sablonszöveg, hogy nem kell ezt felvenni, ne foglalkozzak vele. Ez volt az első alkalom, amikor a férjem éles helyzetben nem állt ki mellettünk. Ezt is felhoztam a beszélgetéskor, a férjem szerint mindig a gyengébb pártjára kell állni, ezért nem fújta nagyobbra a lufit - szó szerint így fogalmazott.
válasza:
válasza:Nem olvastam a sok választ, de a kérdésed után bennem egyből az fogalmazódott meg, hogy ha belegondolok, én alapból nem is hagynám, hogy gyerekem, amíg ilyen kicsi, egy légtérben legyen, és lásson ilyen személyt. Lehet ez gonosz, de akkor sem. És ezt a férjemmel is letisztáznám. Nemhogy elfajuljon eddig a dolog. A picik rendkívül érzékeny lelkivilággal, idegrendszerrel rendelkeznek, ezért is döntenék így. A férjednek pedig meg kellene érteni, hogy a kislányra rossz hatással van ez a hölgy, és ez a helyzet. Itt mindenképp a férjednek kellene a sarkára állnia, és csak neki átmenni a szüleihez, ha kell segíteni, a mamáék pedig ha szeretnék látni az unokát, akkor oldják meg, hogy csak ők foglalkozzanak vele. Nem lehet tudni, hogy a folyamatos kontakt milyen hatással lesz később a pici lány lelkületére. Pláne, ha voltak már bántalmazások is. A férjednek kutya kötelessége a felesége, pláne a lánya mellé állni. És igen, ha ez nem oldódik meg, akkor marad az ultimátum. Mondjuk az ilyen palikat mindig utáltam, akiket a szülők ilyen szinten tudnak befolyásolni.
Azt nem lehetne megcsinálni, hogy mondjuk havi egyszer menjen át a kislány a mamáékhoz? Minek állandóan odajárni? Már elnézést.
válasza:200 ezres tv biztosan a Zsuzsika fejéből pattant ki, nem a kedves mama akarta?
Kedves kérdező, nagyon sajnállak, ne hagyd magad és a kislányodat.
válasza:A hiperérzékeny, de szerintem nagyon is rafinált művészlélek tovább fog manipulálni!
Majd figyeld meg!
Én anyaként és egy normális férfi feleségeként azt mondom, nem ér a nagyszülő, meg a kutyusnézegetés annyit, hogy a gyereked ilyen körülmények között nőjön fel.
Téged anyagilag kihasználnak, szinte eltartod a férjed, a nyomi családját.
Egy ilyen helyzetben, ha a férjed lenne a nő már régen eltartott r.banc jelzőkkel illetnék itt. Csak neked nőként kell eltűrnőd, eltartanod a kis túlérzékeny balf.szt.
Kérlek írd meg mire jutottak!
Kívánom, hogy minél előbb megszabadulj a vérszívó férjedtől és családjától és a kislányod kiegyensúlyozott családban nőjön fel!
Az a helyzet, hogy miközben veletek levelezek, közben vagy durca van a férjemmel vagy veszekedünk. ha változás lesz, megírom, köszönöm a bíztatást.
A tévé kiválasztásának részleteit nem tudom, elég nagy, de nem a legnagyobb típus. Én nem értek hozzá, valami Samsung. Nyilván nem Zsuzsu választotta ki, de az egész család átmegy debilbe, ha az ő vágyairól van szó. Mindenből a legjobb, legdrágább, túlzó módon. Annyira emlékszem, hogy a férjem azt mondta, hogy hát csak ennyi öröme van szegénynek, hogy tévét néz. (Meg a ruhák, meg a játékok, meg a hintaágy, meg a futópadszerű kondivalami, meg a rendelt kaja. Bár egész nap csak ül, többet eszik mint egy férfi. Ha nem kaphat sokat, üvölt.)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!