A fogyatékos sógornőm megütötte a kislányomat, a férjem nem segít. Elváljak?
A férjem testvére 42 éves, értelmi fogyatékos és mozgásban is korlátozott. Nyilván amikor hozzámentem a férjemhez, tudtam a testvéréről és úgy voltam vele, hogy ő is ember, az állapotáról nem tehet, így kell elfogadni. A sógornőmet az anyósom és az apósom ápolják, értelmileg kb. egy négyéves gyerek szintjén van, ki tud menni wc-re, de hosszabb távon nem tud egyedül közlekedni, kerekesszékeznie kell. Kb. úgy kezelik, mint egy kisbabát, úgy is hívják, körbeugrálják és mindent megengednek neki.
A sógornőm az utóbbi 1-1,5 évben házsártos, követelőző és goromba lett, kétszer megütötte a most hároméves kislányunkat. Mindkét alkalommal ott voltunk többen is, mindenki látta, hogy a lányom semmi rosszat nem tett (egyszer egy kis labdát nyújtott neki, egyszer egy szelet almát), a férjem családja mégis a sógornőm pártjára állt. Először az anyósom próbált tagadni (elesett magáról, csak játszottak), de amikor jeleztem, hogy mindannyian a saját szemünkkel láttuk mi történt, végül annyit tudott mondani, hogy Zsuzsuka nem tehet róla.
A férjem két tűz között érzi magát, én nem érzem biztonságban a kislányomat és nagyon aggaszt, hogy ha van egy ilyen komoly probléma, nem a megoldásra törekednek, hanem az elsikálásra. Minden hétvégén, ünnepen, szabadnapon ott vagyunk az anyóséknál (az utóbbi 3 hétben nem), természetesen segítünk a kertben, sőt, anyailag is, ugyanis Zsuzsuka meglehetősen sokba kerül (erről talán majd egy másik kérdésben írok). A férjemmel abban maradtunk, hogy Zsuzsu és a lányunk nem maradhatnak kettesben, de ez nem jött be, ugyanis előbbit abszolút nem érdekli, hogy mások látják-e, hogy mit csinál. A fizikai bántalmazást így meg tudom akadályozni, de az utóbbi kb. fél évben mindenféle rigmusokkal kínozza a lányomat, azt ismételgeti neki, hogy buta és csúnya. Előfordult, hogy lányom ezt elismételte: buta vagyok, csúnya vagyok.
A férjem imádja a lányunkat és jó férj, de a szülei állandó bűntudatot keltenek benne, mintha nem is a testvére, hanem a szülője lenne Zsuzsunak. Próbáltam rá célozni, hogy van saját gyereke, felesége, elsősorban értünk felelős, de mindig jön a sablonszöveg, hogy szegény Zsuzsunak elég nagy baj az állapota, nem tehet róla, nem szabad ennyire felvenni a dolgokat, milyen ember az, akinek nem a segítség az első gondolata? Az volt az első gondolatom, eddig Zsuzsura százezrek mentek el, de a lányomat nem engedem!
Sajnos folyamatosan falakba ütközöm és felmerült, hogy véget kell vetnem a házasságunknak. Az egy dolog, hogy a férjem mellettem nem áll ki, de a lánya mellett sem, aki ennél többet érdemel! Hiába kérlelem, hogy üljön le beszélni a szüleivel vagy vonjunk be valami szakembert, nem hajlandó konfrontálódni, én pedig már beleőrülök az idegességbe. Mit tegyek?
A férjem volt, hogy kijelentette, hogy elviszi a gyereket (sajnos egy van, hogy hétvégén is dolgoznom kell, egyébként én kevesebbet is vagyok otthon mint a férjem), mert csak túlzok. Rettegek, hogy ez megtörténik és én nem vagyok ott, ez a sok Zsuzsó-drukker meg magára hagyja őket. Egyetlen alkalom volt, amikor a férjem úgy ment anyósékhoz hétvégén, hogy tudták, hogy nem dolgozom és a gyerek is velem maradt, egy magunkhoz képest csúnya vita után. Az anyósom sírva borult a fia vállára, hogy az unokája az öröme, mr ez sincs, szét akarom szakítani a családot blablabla. A férjem érzelmileg zsarolva van, nagyon keményen és attól félek megtörik és a tudtom nélkül is elviszi a gyereket.Akkor már inkább legyek ott, hogy biztosan meg tudjam védeni.
Most egyébként azért tört fel ez az egész és azért is írtam meg itt, mert mióta nem mehetünk anyósékhoz, nagyságrendekkel jobb a családi életünk, sokkal nyugodtabbak, kipihentebbek vagyunk. Ezt még a férjem is elismerte.
"Most egyébként azért tört fel ez az egész és azért is írtam meg itt, mert mióta nem mehetünk anyósékhoz, nagyságrendekkel jobb a családi életünk, sokkal nyugodtabbak, kipihentebbek vagyunk. Ezt még a férjem is elismerte."
Micsoda véletlen. :D Akkor szerintem az a legjobb, ha a minimálisra csökkentitek a találkozást, anyósék meg átjöhetnek Zsuzsu nélkül, gondolom el van magával negyed óráig, ha megy valami a tévében.
Azt hiszem, ha elválunk, a férjem felébred és rájön, mekkora bajt okozott. Őszintén nem hiszem, hogy egy ilyen törés után kockáztatna. Nem érzem hibásnak magam azért, mert egy olyan embert szerettem meg, akinek van egy fogyatékos testvére. Ő testvér, nem szülő, nem az ő döntése, nem az ő felelőssége. A gyereke az ő döntése és az ő felelőssége.
A dolog azért furcsa, mert más szülők örömükben földhöz vernék a sejhajukat, hogy ennyi segítséget kapnak az egészséges gyerek családjáról. Egyszerűen nem fogom fel, hogy ez is kevés. Köszönöm az őszinteséged, általában mindenki köntörfalazik.
Nekem van egy fogyatékos testvérem (én is ő is felnőttkorúak vagyunk már, ő 30 felé közelít, én 40), nem agresszív, inkább ideges fajta, autista, nem tud beszélni, tehát verbális agresszióra képtelen, de nagy testi ereje van és könnyen dühbe gurul, ha valami megsérti az ő kis szabályrendszerét.
Próbáltam elképzelni, hogy mi lenne, ha a gyerekemet bántaná: anyám nem várná el hogy odavigyem, és én sem vinném oda, ha nem tudom biztosítani, hogy nem lesz baj (nálatok ez a verbális agresszió miatt lehetetlen). Ha esetleg mégsem így esne, de a párom nem akarná, hogy odavigyük, mert - valós okkal - féltené, akkor sem vinnénk.
Egy szülőnek a gyereke kell, hogy a legfontosabb legyen, ezt anyám is pontosan tudja (ő ne tudná, rengeteg áldozattal járt neki az öcsém). Természetesen ő jönne hozzánk, mert attól még nagymama, de ő is tudná, hogy az unokának nem jó ha bántják. Ez nem szeretet, hanem csak önzés, amit az anyósod csinál.
Ha ebben nem tudnánk megegyezni a párommal, akkor meg családterápiára mennénk, de nem nagycsaládostul, hanem kettesben. Mert itt pont a saját szűkebb családjával, akikért elsősorban felelős, nem egészséges a viszonya.
Azt, hogy Te az egész nagycsaládot akarod családterápiára vinni, azt igazából nem értem, meg igazából nehezen kivihető, ez nem a te feladatod, nem tőled kell származzon az akarat, a többiek meg tagadásban vannak. Neked az a bajod, hogy a férjed nem viszonyul megfelelően hozzátok, ezt próbáld kezelni, ha sikerül, jó, ha nem...
Remélem, segítettem valamit.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!