A fogyatékos sógornőm megütötte a kislányomat, a férjem nem segít. Elváljak?
A férjem testvére 42 éves, értelmi fogyatékos és mozgásban is korlátozott. Nyilván amikor hozzámentem a férjemhez, tudtam a testvéréről és úgy voltam vele, hogy ő is ember, az állapotáról nem tehet, így kell elfogadni. A sógornőmet az anyósom és az apósom ápolják, értelmileg kb. egy négyéves gyerek szintjén van, ki tud menni wc-re, de hosszabb távon nem tud egyedül közlekedni, kerekesszékeznie kell. Kb. úgy kezelik, mint egy kisbabát, úgy is hívják, körbeugrálják és mindent megengednek neki.
A sógornőm az utóbbi 1-1,5 évben házsártos, követelőző és goromba lett, kétszer megütötte a most hároméves kislányunkat. Mindkét alkalommal ott voltunk többen is, mindenki látta, hogy a lányom semmi rosszat nem tett (egyszer egy kis labdát nyújtott neki, egyszer egy szelet almát), a férjem családja mégis a sógornőm pártjára állt. Először az anyósom próbált tagadni (elesett magáról, csak játszottak), de amikor jeleztem, hogy mindannyian a saját szemünkkel láttuk mi történt, végül annyit tudott mondani, hogy Zsuzsuka nem tehet róla.
A férjem két tűz között érzi magát, én nem érzem biztonságban a kislányomat és nagyon aggaszt, hogy ha van egy ilyen komoly probléma, nem a megoldásra törekednek, hanem az elsikálásra. Minden hétvégén, ünnepen, szabadnapon ott vagyunk az anyóséknál (az utóbbi 3 hétben nem), természetesen segítünk a kertben, sőt, anyailag is, ugyanis Zsuzsuka meglehetősen sokba kerül (erről talán majd egy másik kérdésben írok). A férjemmel abban maradtunk, hogy Zsuzsu és a lányunk nem maradhatnak kettesben, de ez nem jött be, ugyanis előbbit abszolút nem érdekli, hogy mások látják-e, hogy mit csinál. A fizikai bántalmazást így meg tudom akadályozni, de az utóbbi kb. fél évben mindenféle rigmusokkal kínozza a lányomat, azt ismételgeti neki, hogy buta és csúnya. Előfordult, hogy lányom ezt elismételte: buta vagyok, csúnya vagyok.
A férjem imádja a lányunkat és jó férj, de a szülei állandó bűntudatot keltenek benne, mintha nem is a testvére, hanem a szülője lenne Zsuzsunak. Próbáltam rá célozni, hogy van saját gyereke, felesége, elsősorban értünk felelős, de mindig jön a sablonszöveg, hogy szegény Zsuzsunak elég nagy baj az állapota, nem tehet róla, nem szabad ennyire felvenni a dolgokat, milyen ember az, akinek nem a segítség az első gondolata? Az volt az első gondolatom, eddig Zsuzsura százezrek mentek el, de a lányomat nem engedem!
Sajnos folyamatosan falakba ütközöm és felmerült, hogy véget kell vetnem a házasságunknak. Az egy dolog, hogy a férjem mellettem nem áll ki, de a lánya mellett sem, aki ennél többet érdemel! Hiába kérlelem, hogy üljön le beszélni a szüleivel vagy vonjunk be valami szakembert, nem hajlandó konfrontálódni, én pedig már beleőrülök az idegességbe. Mit tegyek?
válasza:
válasza:Hát, nézd, egy értelmi fogyatékos nem felelős a tetteiért, ahogy ezt a jogrendünk is tükrözi.
A férjed szüleinek nyilván nagyon fontos a lányuk, gondolj bele csak egy pillanatra, mit éreznél, milyen életed lenne, ha a te lányod lenne olyan állapotban mint Zsu! Utána pedig állj meg egy pillanatra, és adj hálát, hogy ez nem így van! Aztán egy pillanatra abba is gondolj bele, hogy milyen lehet egy ilyen gyereket felnevelni, 10-20-30-40 éveket ezzel tölteni! Aztán még egyszer adj hálát, hogy nem vagy ebben a helyzetben!
Értem én, hogy te anya vagy, és számodra a lányod a legfontosabb, de egy kis empátiát gyakorolhatnál, elsősorban a férjed irányba! Tudod Te milyen baromi nehéz lehet neki ebben a helyzetben, két tűz között? Azért elgondolkodtál rajta néha? Értelmes embernek tűnsz, úgyhogy gondolom igen.
Kompromisszumot kellene kötni, ritkábban menni anyósékhoz, főleg amíg a gyereked kicsi, és megmagyarázni neki, hogy Zsu beteg, és amiket mondd neki azokat hülyeségek, és nem is gondolja őket komolyan! Nyilván meg kell védened a gyereked minden tekintetben, fizikailag és lelkileg is, ugyanakkor te is tudod, hogy ez nagyon nehéz szituáció, főleg a férjednek!
Sajnos vannak olyan élethelyzetek, mint például ez is, ahol nem nagyon van jó megoldás. Támogassátok őket nyugodtan, de a lányoddal igyekezzetek minél ritkábban menni, és egyszerűen ne engedd Zsu közelében, ha pedig ilyeneket mondd neki, akkor szépen fogd meg a lányod kezét, és menjetek ki kicsit sétálni!
Elhiszem, hogy rossz neked! De a férjednek százszor rosszabb, az anyósodéknak pedig milliószor!
válasza:Ha az én feleségem bánna így a testvéremmel kivágnám mint macskát sz@rni... Aztán a gyereket is magamhoz venném per útján, mivel aki ennyire képtelen az empátiára, az egy gyereket sem tud felnevelni?
Kit érdekel, hogy mit mond a gyereknek? A Te gyereked is fogyatékos, hogy nem lehet neki normálisan elmegyarázni a helyzetet?
Mitől is tartassz? Talán bulímiás lesz, vagy mi a szösz?
Amíg nem elég érett ahhoz, hogy egy súlyosan fogyatékos személy ne tegyen kárt a pszichéjében, addig ne menjen oda és kész!
válasza:“de az utóbbi kb. fél évben mindenféle rigmusokkal kínozza a lányomat, azt ismételgeti neki, hogy buta és csúnya. Előfordult, hogy lányom ezt elismételte: buta vagyok, csúnya vagyok.”
- Ezek komoly dolgok, komoly személyiségfejlődési problémákat okozhatnak, úgyhogy ezeket nyilván nem szabad hagyni!
De a megoldás nem az erre, hogy Zsu-t pofán vered, vagy az anyósodékat elhordod a sárga földig, vagy elvállsz a férjedtől, hanem hogy ilyenkor megfogod a kislányod kezét, szépen elmentek egyet sétálni vagy fagyizni, és közben - az ő szintjén - elmagyarázod neki, hogy sajnos Zsu nagyon beteg, és ezért butaságokat mond, nem vagy se buta, se csúnya!
Azt hiszem nem fogalmaztam világosan: minden segítséget megkapnak. Időt, odafigyelést, pénzt. Ahogy írtam, tisztában voltam a férjem családi helyzetével és megmondtam neki, hogy természetes a családja támogatása. De van egy határ, ez pedig a lányom elleni fizikai és verbális erőszak. Nem tudom ki hogy viszonyul a gyerekéhez, nekem ez nem fér bele.
Tisztában vagyok a férjem nagyon nehéz helyzetével, épp ezért húzódik ez a helyzet, ezerféle módon próbáltam terhet levenni a válláról. Ide is nem tudom hányszor írtam le, hogy mindemellett én akármilyen terápiát szívesen támogatok mindenhogyan, ami kicsit is előremutató. Ő elsősorban saját gyerekéért felelős és ha vele minden rendben, utána jön bárki más, legalábbis nekem. Ha ő nem így van ezzel akkor nekünk nem kell egy háztartásban élnünk, mert az én értékrendem ez és akkor nyilván nem én vagyok neki a megfelelő. Nem függök tőle anyagilag, bármikor kimehetek az ajtón. Az más kérdés, hogy vele mi lesz, még ha ezt nagyon kegyetlen is leírni (ugyanis az ajtó az enyém és ő fog rajta kimenni).
Az utolsó hozzászóló szerintem beszéljen egy ügyvéd ismerősével mert álomvilágban él :D
válasza:Ezt figyelembe véve amit írtál hogy tied a ház méginkább ajánlom az ultimátumot.Férjed sem fog habozni szerintem....Nemhiszem hogy rohan a haza tutujgatni a testvérét,vagy ha igen nem kár érte.
de így az jön le hogy te ugyis hagyod ugyis megbocsajtod....ez nem jo.
A lányodat nézd csak és állj a Sarkad ra!
válasza:Zsuzsu agresszivitása hatterében allhat hormonalis zavartol kezdve bármi. Ismerek olyat akinek a fogával voltak gondok, nyilvan nem tudta mondani, hisz fogyatékos, így mire rájöttrk a szülök már sokszor indulagos volt. Nem ártana kivizsgaltatni. A szülők ilyenkor elfogultak, ezt persze nem kell elfogadni, de ertsd meg ,senki nem.akar szembesülni hogy a 42 éves gyereke még itt tart. A gyerekedet meg kell védeni, azt mondom ha talalkoztok is meg kell a gyerkekkel ertetni( hiaba 4 eves o az ertelmesebb) hogy ne menjen a testvér közelébe. Ti is fokozottan figyeljetek erre, ritkítsátok a talalkozást amig ez nem rendeződik.
Még egyszer mondom tenyleg ki kellene vizsgálni, nincs e valami zavara, fájdalma valami ami ezt kiváltja. Rokonomnak hormonalis problema valtotta ki , kezelni kellett, mi sem tudtuk egy ideig mi lehet vele, a pszichiátere kivizsgaltatta a gyereket( mert ugye a mentalisan fogyatekosoknak kell jarni, felülvizsgálatok stb miatt) Kapott gyógyszeres kezelést egy ideig.
Egyebként alapból előfordul hogy néha indulatosak, hiszen nem tudják kifejezni magukat, így ez a feszültség csak gyűlik.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!