A fogyatékos sógornőm megütötte a kislányomat, a férjem nem segít. Elváljak?
A férjem testvére 42 éves, értelmi fogyatékos és mozgásban is korlátozott. Nyilván amikor hozzámentem a férjemhez, tudtam a testvéréről és úgy voltam vele, hogy ő is ember, az állapotáról nem tehet, így kell elfogadni. A sógornőmet az anyósom és az apósom ápolják, értelmileg kb. egy négyéves gyerek szintjén van, ki tud menni wc-re, de hosszabb távon nem tud egyedül közlekedni, kerekesszékeznie kell. Kb. úgy kezelik, mint egy kisbabát, úgy is hívják, körbeugrálják és mindent megengednek neki.
A sógornőm az utóbbi 1-1,5 évben házsártos, követelőző és goromba lett, kétszer megütötte a most hároméves kislányunkat. Mindkét alkalommal ott voltunk többen is, mindenki látta, hogy a lányom semmi rosszat nem tett (egyszer egy kis labdát nyújtott neki, egyszer egy szelet almát), a férjem családja mégis a sógornőm pártjára állt. Először az anyósom próbált tagadni (elesett magáról, csak játszottak), de amikor jeleztem, hogy mindannyian a saját szemünkkel láttuk mi történt, végül annyit tudott mondani, hogy Zsuzsuka nem tehet róla.
A férjem két tűz között érzi magát, én nem érzem biztonságban a kislányomat és nagyon aggaszt, hogy ha van egy ilyen komoly probléma, nem a megoldásra törekednek, hanem az elsikálásra. Minden hétvégén, ünnepen, szabadnapon ott vagyunk az anyóséknál (az utóbbi 3 hétben nem), természetesen segítünk a kertben, sőt, anyailag is, ugyanis Zsuzsuka meglehetősen sokba kerül (erről talán majd egy másik kérdésben írok). A férjemmel abban maradtunk, hogy Zsuzsu és a lányunk nem maradhatnak kettesben, de ez nem jött be, ugyanis előbbit abszolút nem érdekli, hogy mások látják-e, hogy mit csinál. A fizikai bántalmazást így meg tudom akadályozni, de az utóbbi kb. fél évben mindenféle rigmusokkal kínozza a lányomat, azt ismételgeti neki, hogy buta és csúnya. Előfordult, hogy lányom ezt elismételte: buta vagyok, csúnya vagyok.
A férjem imádja a lányunkat és jó férj, de a szülei állandó bűntudatot keltenek benne, mintha nem is a testvére, hanem a szülője lenne Zsuzsunak. Próbáltam rá célozni, hogy van saját gyereke, felesége, elsősorban értünk felelős, de mindig jön a sablonszöveg, hogy szegény Zsuzsunak elég nagy baj az állapota, nem tehet róla, nem szabad ennyire felvenni a dolgokat, milyen ember az, akinek nem a segítség az első gondolata? Az volt az első gondolatom, eddig Zsuzsura százezrek mentek el, de a lányomat nem engedem!
Sajnos folyamatosan falakba ütközöm és felmerült, hogy véget kell vetnem a házasságunknak. Az egy dolog, hogy a férjem mellettem nem áll ki, de a lánya mellett sem, aki ennél többet érdemel! Hiába kérlelem, hogy üljön le beszélni a szüleivel vagy vonjunk be valami szakembert, nem hajlandó konfrontálódni, én pedig már beleőrülök az idegességbe. Mit tegyek?
válasza:Ez szerintem sem rosszindulat,a férjenek is ha már családot alapított a sajátja kellene hogy legyen az első mind anyagilag mint minden terén.
Nem örökké a testvérét ajnározni és finanszírozni.
Én ultimátumot adnék,ha egy alapos beszélgetés után sem valtozik a férjed véleménye és hozza állása.
Menjen éljen a fogyatékos testvérével ....akinek nem a gyereke az első!! az nem is tudom milyen ember...
Más ölne ha nem is szoszerint de ölne a gyerekéért ha bántják ,nem még letagadja meg nem is úgy volt .... bolond a férjed már Bocsi.
válasza:nem értem a válaszolókat...
Jogon van védeni a gyereket és ez elég súlyos ha butának és csúnyának érzi magát. Férjednek mondd meg, hogy a szülők Zsuzsuka nélkül akkor jönnek át amikor akarnak,de a ti lányotok addig nem megy át amíg fizikailag és lelkileg nem tudja megvédeni magát. Ha pedig ezt nem tartja tiszteletben akkor elválsz. Ja és a jövőben ne is álmodjon arról, hogy ti fogjátok Zsuzsukát ápolni (mert látom előre hogy ez lesz a jövő).
Jogos a félelmed, mert a gyerek lelkét már most tönkreteszi.
válasza:"nagyon aggaszt, hogy ha van egy ilyen komoly probléma, nem a megoldásra törekednek, hanem az elsikálásra"
Na és szerinted mi lenne a megoldás?
Te is nagyon jól tudod, hogy nem lehet vele mit kezdeni... Azt várod a szülőktől, hogy kimondják hogy a lányuk menthetetlen, vagy hogy rossz ember? Mit akarsz? És minek? Simán ne engedd közel a gyereked...
"de amikor jeleztem, hogy mindannyian a saját szemünkkel láttuk mi történt, végül annyit tudott mondani, hogy Zsuzsuka nem tehet róla."
Mivel valóban nem tehet róla... Ne vidd oda a gyereked, probléma meg van oldva.
Mégis minek elválni? Mert nem támadja a saját sérült testvérét a férjed és ez téged bánt?
Ahhoz pedig, hogy a férjed vagy a szülei a saját fizetésükből kire mennyit költenek, amíg a gyereketek nem éhezik és nem döngölt padlón alszik, addig semmi közöd!
válasza:A válás miért lenne megoldás erre a problémára? Nem lehet mindent meneküléssel orvosolni!
Zsuzsuka beteg. A kislányotokat távol kell tőle tartani. Eddig oké. De - gondolom - a nagyszüleit szereti, és ők is szeretik őt. Az apjához ragaszkodik. A megoldandó probléma tehát Zsuzsuka távol tartása, nem pedig apuka elüldözése.
Egyébként meg, ha egy négyéves szintjén van, akkor már igenis meg lehet neki tanítani, hogy nem bántunk másokat. Az unokahúgom négy éves, és sosem mondott ilyesmit senkinek, és nem üt meg senkit. Hiába felnőtt, ha gyerek szintjén van, úgy kell nevelni és büntetni, ahogy gyereket szokás.
válasza:Elnézést hogy csak most válaszolok, nem számítottam ennyi (és ilyen) kommentre. Ahogy a szövegből is kiderül: Zsuzsu a lakásban TUD közlekedni, csak hosszabb távra kell neki kerekesszék. Nem voltak egyedül, amikor megcsapta a lányomat, ahogyan írtam is, többen is ott voltunk és láttuk, csak nagyon hirtelen történt, egy mozdulatnál senki nem tud gyorsabb látni. Elsőre még én is úgy voltam vele, hogy csak véletlen lehetett, mert előtte ez nem volt jellemző, egész nap csak bámulta a tévét, ránk se bagózott.
Azoknak, akik szerint nem szeretem a férjem: de, nagyon, de a lányomat jobban. Zsuzsunál, az anyósoméknál és mindennél jobban. Elsősorban az ő érdekeit kell néznem. Ezt kellene a férjemnek is felfognia: első a gyerek, UTÁNA lehet minden mást figyelembe venni.
Nyilván én is előhozakodtam azzal, hogy a gyereket nem kellene hozzájuk vinni, de az anyósom és a férjem is nagyon ragaszkodik hozzá (az apósom szerencsétlen gyakorlatilag belebolondult Zsuzsukába). Akinél van ilyen beteg a családban az tudja, hogy egy egészséges gyerek ilyenkor mekkora lelki támasz. Azért is állok értetlenül a dolog előtt, hiszen ha ennyire szeretik, mi a kérdés?
Már nem attól félek, hogy megüti, hiszen folyamatosan a gyerek mellett vagyok, de a piszkálódást (csúnya vagy, buta vagy) nem tudom kikerülni, hiszen én nem is szólhatok rá Zsuzsura, a szülei meg nem fognak. Ami volt, azt pedig jó lenne kibeszélni, mert nálunk nem jellemző a fizikai erőszak a családban.
Van szakember, aki segíthetne, de nem Zsuzsunak. Írom ezt annak az Andersen-szakértőnek, aki szerint nincs mit tenni. Korábban már majdnem sikerült pszichológushoz, úgynevezett családterápiára elmenni, de az anyósom megfúrta, nehogy a piszkos dolgok felszínre kerüljenek. (Bőven van sajnos.)
Aki szerint az anyósom nyakán lógok: nem vagy szakértő, mert ha az lennél, pontosan tudnád hogy ezeknek a családoknak rengeteg segítségre van szükségük fizikailag, anyagilag és lelkileg is. Ezért vagyunk ott: a kertben dolgozni, takarítani, segíteni a nehezebb munkákban, pénzt vinni és egy kicsit kirántani őket a nagyon keserű mikrovilágukból. De írhatok, amit akarok, "kamuszakértőke" :D
Aki agresszióról írt, nekem nincsenek ilyen szándékaim. Nem mélyíteni szeretném a problémát, hanem a legkisebb kárral járó legjobb megoldást megtalálni. Ha a lányom érdeke az, akkor válok. A magyar családok 80 százaléka összetenné a két kezét azért, ahogy mi élünk, nyugodtan, szép, egészséges gyerekkel. Ha nem kell, nem kell. Hosszú hónapok óta nem tudunk minimális kompromisszumokban sem megállapodni, mert a férjem nem hajlandó szembenézni azzal, hogy neki már saját családja van.
Aki pedig a részletekbe köt bele: ugye ti sem tudnátok több mint egy, de inkább 1,5 évnyi, bonyolult családi helyzetet pár sorban PONTOSAN, mindenre kiterjedően lefesteni?
Köszönöm azoknak, akik próbáltak normális tanácsot adni. Hajlok arra, hogy erre kíméletes megoldás nem lesz, de ez már inkább a férjem döntése.
Köszönöm az értelmes hozzászólóknak!
válasza:A férjed nem imádja a lányát és nem jó férj.
Minden normális, egészséges férfinek a saját családja az első!
Ez egy totál beteges helyzet, hogy azzal a nyomival zsarolják a férjed. Ezért nem jó, ha a családban ilyen van, mert megborul a dinamika. Otthonba kellett volna rakni szerencsétlent.
Elépzelem, hogy a férjed szponzorálja a kis triót és semmibe veszi a saját gyerekét, ahogy bántalmazzák.
És azon gondolkoztál mi lesz a nővérke sorsa, ha a szülei nem képesek tovább gondozni?
Magatokhoz vesztek egy ilyet és a gyereked így nő fel? Vagy mi lesz?
Anyaként én nem tűrnék egy olyan apát, férjet aki a gyermeke bántalmazását elnézi.
válasza:#25. Az a baj, hogy ez nem ilyen egyszerű... Egy fogyatékos embert nem azért hasonlítunk egy gyerekhez, ezesetben egy 4 éves gyerekhez, mert pont olyan szellemi szinten van.
Hanem azért, mert így a laikusok is megérrik nagyjából a lényeget.
Egy 42 éves 42 éves, pont. Csak Ő egy speciális 42 éves, legjobban talán egy 4 éveshez hasonlítható, de nem az és nagyon sok mindenben ezért nem is úgy viselkedik...
Ez olyan kicsit mint a kutyaévek.
Egy 14 éves kutya nem 90 évesnek feleltethető meg, mivel Ő nem egy 90 éves ember, hanem egy 14 éves kutya, csak ha mindenáron érzékeltetni szeretnénk egy laikussal a korát nagyjából, akkor leginkább ehhez tudjuk hasonlítani.
Egy jágó papagájra is azt mondják, hogy egy 5 éves gyerek szintjén van... Hát igen, bizonyos szempontokból. De nagyon sok szempontból össze sem hasonlítható... Ki lehet próbálni az összehasonlítást.
Szóval egy specielis igényű ember soha nem lesz pont olyan, mint egy átlagos gyerek...
Bocsi ha kicsit szájbarágós vagyok, de remélem érthető.
Az a probléma, hogy a kérdező érzékelhetően be van sértődve Zsura, mert nem tudja úgy megérteni a helyzetet agogyan kéne... A többiekre meg azért haragszik, mert nem mellé állnak.
Azt szeretné, ha ki lenne mondva a többiek által hogy Zsu a hibás, és a továbbiakban a "helyén" kezelnék... Bár valószínüleg a szülők ténylegesen elfogultak Zsuval, de az az érzésem, hogy Ők még mindig jobban a helyén kezelik a dolgokat... Na meg aztán nagyon kevés szülő van, aki objektív tud lenni ha a gyerekéről van szó, még ha az teljesen átlagos is.
A kérdező valódi problémájára egy csomó egyszerű megoldás lenne, már leírták.
De Ő láthatóan dühösebb azért, ahogyan a fogyatékos személlyel bánnak, mert neki az nem tetszik.
válasza:A fogyatékosság akkor sem mentség a fizikai erőszakra. Nekem is van ilyen Zsuzsuka rokonom és ha kezet emelne a gyerekemre én is adnék neki egyet, de az enyém nagyobbat szólna.
"A férjem imádja a lányunkat és jó férj"
Lehet hogy jó férj, de szar apa.
30F
Igen, az anyagi rész kimaradt. Amikor összeházasodtunk, a férjem mondta, hogy anyagi segítségre lesz szüksége a családjának. Szerintem ez rendben van, havi 30 ezer forinttal indultunk, mára van olyan hónap, hogy ez 70 ezer forint. velem senki nem beszélte meg, hogy beleegyezek-e, a férjem leveszi a számlánkról és viszi. Azt hiszem, ha megkérdezne, nem mondanék nemet, de az, hogy meg sem kérdez, nekem meredek. Én akkor is szólok neki, ha új cipőt veszek, én ezt láttam otthon.
A családban én keresek jobban, jobban mondva az én oldalamról érkezik több pénz a közösbe, mert örököltem egy lakást, amit ki tudtunk adni albérletbe és főállásban dolgozom is, szerencsére jó munkakörben. A férjem szaktanár, ehhez nem szeretnék többet hozzáfűzni, sejtitek.
A havi segítség mellett karácsonykor közölték, hogy lapostévét szeretnének Zsuzsunak, természetesen megkapta - hiszen annyi baja van stb. stb. - 200 ezer forint volt. És ez egyetlen ünnep, egyetlen példa.
Az anyagiak érzékeny kérdés, nem is akartam erre ennyire kitérni, mert ahány ház, annyi szokás. Összegezve: vannak olyan hónapok, amikor a kasszánkból több megy Zsuzsura, mint a tulajdon gyerekünkre. Szerintem ez beteg dolog.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!