A fogyatékos sógornőm megütötte a kislányomat, a férjem nem segít. Elváljak?
A férjem testvére 42 éves, értelmi fogyatékos és mozgásban is korlátozott. Nyilván amikor hozzámentem a férjemhez, tudtam a testvéréről és úgy voltam vele, hogy ő is ember, az állapotáról nem tehet, így kell elfogadni. A sógornőmet az anyósom és az apósom ápolják, értelmileg kb. egy négyéves gyerek szintjén van, ki tud menni wc-re, de hosszabb távon nem tud egyedül közlekedni, kerekesszékeznie kell. Kb. úgy kezelik, mint egy kisbabát, úgy is hívják, körbeugrálják és mindent megengednek neki.
A sógornőm az utóbbi 1-1,5 évben házsártos, követelőző és goromba lett, kétszer megütötte a most hároméves kislányunkat. Mindkét alkalommal ott voltunk többen is, mindenki látta, hogy a lányom semmi rosszat nem tett (egyszer egy kis labdát nyújtott neki, egyszer egy szelet almát), a férjem családja mégis a sógornőm pártjára állt. Először az anyósom próbált tagadni (elesett magáról, csak játszottak), de amikor jeleztem, hogy mindannyian a saját szemünkkel láttuk mi történt, végül annyit tudott mondani, hogy Zsuzsuka nem tehet róla.
A férjem két tűz között érzi magát, én nem érzem biztonságban a kislányomat és nagyon aggaszt, hogy ha van egy ilyen komoly probléma, nem a megoldásra törekednek, hanem az elsikálásra. Minden hétvégén, ünnepen, szabadnapon ott vagyunk az anyóséknál (az utóbbi 3 hétben nem), természetesen segítünk a kertben, sőt, anyailag is, ugyanis Zsuzsuka meglehetősen sokba kerül (erről talán majd egy másik kérdésben írok). A férjemmel abban maradtunk, hogy Zsuzsu és a lányunk nem maradhatnak kettesben, de ez nem jött be, ugyanis előbbit abszolút nem érdekli, hogy mások látják-e, hogy mit csinál. A fizikai bántalmazást így meg tudom akadályozni, de az utóbbi kb. fél évben mindenféle rigmusokkal kínozza a lányomat, azt ismételgeti neki, hogy buta és csúnya. Előfordult, hogy lányom ezt elismételte: buta vagyok, csúnya vagyok.
A férjem imádja a lányunkat és jó férj, de a szülei állandó bűntudatot keltenek benne, mintha nem is a testvére, hanem a szülője lenne Zsuzsunak. Próbáltam rá célozni, hogy van saját gyereke, felesége, elsősorban értünk felelős, de mindig jön a sablonszöveg, hogy szegény Zsuzsunak elég nagy baj az állapota, nem tehet róla, nem szabad ennyire felvenni a dolgokat, milyen ember az, akinek nem a segítség az első gondolata? Az volt az első gondolatom, eddig Zsuzsura százezrek mentek el, de a lányomat nem engedem!
Sajnos folyamatosan falakba ütközöm és felmerült, hogy véget kell vetnem a házasságunknak. Az egy dolog, hogy a férjem mellettem nem áll ki, de a lánya mellett sem, aki ennél többet érdemel! Hiába kérlelem, hogy üljön le beszélni a szüleivel vagy vonjunk be valami szakembert, nem hajlandó konfrontálódni, én pedig már beleőrülök az idegességbe. Mit tegyek?
Szembeszállok. Nem tudom hány esténket töltöttük a konyhaasztal mellett, a megoldást keresve. A férjem pontosan tudja mi a probléma, de még a legminimálisabb mértékben sem áll ki mellettem, ha szólok az anyósomnak.(Szegény anyu, szegény Zsuzsu, szegény apu, az egyszer sem hangzott el, hogy szegény gyereke).
Valaki írta, hogy szóljak rá Zsuzsura: senkire nem hallgat, szinte csak az anyósomra, még az apjára is olyanokat rámordul, hogy el se hiszitek. Nem volt mindig ilyen, 1,5 éve van ez, fogalmam sincs miért. Attól is tartok, hogy ha mégis rászólnék, csak még agresszívabb lenne. Tudom nehéz ezt elképzelni, de érzelmileg sakkban tartja az egész családot.
nem a feleség problémája Zsuzsuka ha cserébe sem a feleség, sem az unoka nincs tiszteletben tartva. Ha szülők tudják, hogy Zsuzsuka veszélyes ,iért engedik közel. Ha bántja miért nem kérnek minimum bocsánatot. Miért a fiúk pénzeli Zsuzsuka okostévéjét (mert az élet-halál kérdés mi?:D)
Nem baj ha egy családtag fogyatékos,de az egészséges családtagokat is illene tiszteletben tartani...
ez nem kiállás, hogy férjeddel megbeszéled, aztán a megbeszélés megy a kukába. Palira vagy véve.
Amúgy Zsuzsuka most hasonló szintre került mint a lányod és féltékeny, ennyi az egész vetélytársa lett és így ereszti ki a gőzt,de én akkor sem mennék át és pont, de legyél csicska..
Gondolkodjatok már... láttatok ti értelmi fogyatékost? Nem enyhét, aki önellátó, hanem minimum a súlyos/középsúlyos határán levőt, mint a kérdező sógornője. Nem tud házsártos, gonosz vagy követelőző lenni, ahhoz ugyanis értelmi működés kell, neki meg nincs. HA egy 4éves szintjén van, akkor kb annyit ért meg az életből, ami ahhoz elég, hogy otthon ellegyen, semmi többet. Fogalma sincs, mi az, hogy követelőzni.
Ha házsártos és hisztis, akkor pedig kizárt, hogy igaz, hogy egy óvodás szintjén áll.
Amit leírtál az anyagiakról nonszensz.
Palira vagy véve, nem szeretnek nem tisztelnek, a kislányod sem.
Csak a pénzed kell, egy fejős tehén vagy!
Én ilyen anyagi helyzettel, takarítanám el a mamlasz kant a francba.
Dugja Zsuszókát, meg a mamit!
Hú, de fel húztam magam...
Ismét nagyon köszönöm az értlmes hozzászólásokat! összegzem, hogy mire jutottam:
- Este ismét leülök beszélni a férjemmel. Igyekszem határozott és összeszedett lenni, a kislányunk érdekében. Felhozom a párterápiát is.
- Holnap felhívom az anyósomat és támadás nélkül a segítségét kérem. Ő mit tenne a helyemben, segítsen, mit lát, én mit tudnék most ebben a helyzetben tenni?
- Menekülési tervet készítek válás esetére. Egyelőre ezt leírni is furcsa, de nekem az nem férfi, aki nem áll ki a gyereke, a felesége mellett. Szép életünk van, neki ez láthatóan nem számít.
Többen is felvetették, hogy mi lesz Zsuzsuval, ha az anyósomék nem lesznek. A férjem eddig kerek-perec azt mondta, hogy keresünk neki egy jó bentlakásos otthont. Szörnyű erről írni, de ha anyósomék nem lesznek, ott lesz egy Buda-környéki ház, annak az ára csak fedez egy magánintézményt. Emiatt így annyira nem is aggódom.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!