Hány évesen engedjem el kislányomat a 240 km-re élő nagyszüleihez nyaralni?
Kislányunk most két éves. Anyósom kitalálta, hogy jövő nyáron már egyedül engedjem le hozzájuk nyaralni egy hétre. Párom persze benne lenne, mert hogy az ő szülei, de én igencsak korainak tartom.
Nagymamám mesélte, hogy mikor ők hagyták nagyszülőknél nagybátyámat, ő minden reggel kiállt a kapu elé, egészen estig kint maradt és leste, mikor mennek érte, egyszerűen nem értette, hogy miért hagyták ott. 3-4 éves volt ő is. Nem szeretném, ha kislányom is hasonlóan értelmezné a dolgot.
Hozzátartozik még, hogy kislányom affektív apnoés, ami annyit jelent, hogy hiszti, vagy fájdalom következtében hevesen sírni kezd, nem vesz rendesen levegőt, fennakadnak a szemei, végül elájul. Állítólag 3 évesen kinövi, de én még hét évesen is produkáltam. Ezt kb. félévente eljátssza velünk, jövő ilyenkor aktuális a következő. Ráadásul apósomnak meglehetősen fura természete van, elég morgós, nem tud bánni a gyerekekkel. Mi már kitapasztaltuk, hogy mikor kell abbahagyni a leszidást, de ő képtelen befejezni. Legutóbb is még akkor sem fejezte be, mikor a kislány már pityergett, vigasztalni kellett. Ha rossz napja van a kicsinek, ilyen miatt is előjöhet egy roham.
Itthon volt ebből egy kisebb vitánk párommal, és persze én voltam a rossz és a gonosz.
Mindezek mellett mit gondoltok?
válasza:
válasza: válasza:Én ennyi idősen, ilyen helyzetben biztos, hogy nem engedném.
A nagy távolság miatt gondolom nem heti szinten találkoznak a nagyszülőkkel, vagyis nincs olyan kötődés köztük, ha bármi nem úgy sül el, rosszul érzi magát a gyerek vagy beteg lesz, 240 km nagyon sok.
Más lenne, ha egy városban, településen laknátok vagy kis távolságra, de így ennyi idősen tényleg nem mennék bele.
válasza:Èn sem engedném....240 km sok.Bármi történjék,nem is tudsz csak úgy oda ugrani....
Az anyósom 62 kmre lakik.Autóval durva egy óra.A lányom nyaggatásra 1 éjszakát aludt ott 3 évesen.Azóta 2x aludt ott.
Legutóbb 3 hete.Levittem öt,ott volt az unokatesója is.Ö 8 éves. A lányom 5.2 éjszakát aludt ott,de már a 2.este mondta,hogy haza akar jönni. :(
A harmadik nap mikor munka után lementem érte csak úgy szaladt elém,ugrott a nyakamba. :D
Szóval nekem ennyi elég is volt.....
A lényeg én nem engedném ilyen messzire 3 évesen.
válasza: válasza: válasza:Tisztelt 6-os számú!
Előrebocsátom, hogy irományom kissé oktató jellegű lesz, szóval akit zavar, attól elnézést kérek, de kellőnek érzem, mert bevallom, picikét sértve érzem magam.
Először, mikor elolvastam a hozzászólását, nem tudtam eldönteni, hogy felháborodjak vagy nevessek (így utólag megjegyzem, a nevetés mellett döntöttem, mert nevetséges)...
Mielőtt folytatnám, hadd kérdezzem meg, mégis mit képzel magáról, hogy "nem minősít" minket? Látom nem erőssége az értelmező olvasás, hadd segítsek: kezdeném ott, hogy én NEM akarom elengedni, tehát max. anyósomékat minősíthetné, ha lenne hozzá joga, de hát ugye nincs.
Másodszor: nem idegen a hely a gyereknek, szoktunk látogatóba járni, és két és fél éves fejjel kislányunk már megérti és tudja miről van szó, ha azt mondjuk neki, hogy megyünk a mamáékhoz.
Harmadszor: "két idősödő emberre, akik magukra sem tudnak figyelni"??? KÖNYÖRGÖM, 55(!!!) ÉVESEK! Én nem tudom, hogy Ön hány éves, de ha ez Önnek közvetlenül az elhalálozás előtti kort jelentené, megnyugtatom: nem az, és teljesen épek szellemileg, dolgozni járnak, stb. Még wc-re is egyedül mennek...
Negyedszer: matekoljunk kicsit. Igaz, én írtam két évest, igazából már két és fél, mivel decemberi. Tehát jövőre három és fél lesz. Tehát három éves gyereket kellene elengednem.
Összesítve, szerintem Ön inkább ne minősítsen, vagy ha mindenképpen szükségét érzi, akkor előtte mindenképpen vegye elő az értelmező olvasását, és nézze át még egyszer az írását, mielőtt elküldi.
Nem tudom, hogy milyen felelőtlen, utolsó sz@r szülőknek/embereknek gondol minket, de így ismeretlenül is megnyugtatnám, hogy teljesen normális, iskolázott, szerető család vagyunk.
Remélem nem haragszik, de ezt a levelet elküldöm Önnek privátban is, csakhogy biztosan eljusson Önhöz.
válasza: válasza:Nekünk a nagyobbik fiunkat 1 éves korától kellett anyósékra bizni sokszor hetekre,mert a férjem beteg lett,bölcsibe nem vették be,magánra nem volt pénzünk,én nem tudtam három fele szakadni a munkahely,a korház és a fiunk között.300 km-re volt tőlem és az apjától is,anyósék is dolgoztak,ott volt bölcsiben,kényszermegoldás.De jól érezte magát,a férjem meggyógyult,a fiunk ma már 10 éves nagyfiú,nem okozott kárt a lelkében,hogy kicsiként csúnyán hangzik,de lepasszoltam a nagyszülőkhöz.
A lányunk most volt 2 éves,anyósom érte jött,elvitte magukhoz,2 hetet volt ott,amig a fiunk táborozott,mi pedig kettesben,ránk fért.
De az én anyósom,apósom türelmes és jó ember,ismerik a gyerekeink minden apróságát,a gyerekek egészségesek,nyugodt szivvel engedtem el a 2 évesem is,pedig most nem volt muszáj.
De a te helyzetedben én inkább még nem engedném,bár nem ismerem a betegséget,de mi van ha ott jön rá,és anyósodék nem tudják kezelni?
Mi ennek a betegségnek a legrosszabb kimenetele?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!