A fogyatékos sógornőm megütötte a kislányomat, a férjem nem segít. Elváljak?
A férjem testvére 42 éves, értelmi fogyatékos és mozgásban is korlátozott. Nyilván amikor hozzámentem a férjemhez, tudtam a testvéréről és úgy voltam vele, hogy ő is ember, az állapotáról nem tehet, így kell elfogadni. A sógornőmet az anyósom és az apósom ápolják, értelmileg kb. egy négyéves gyerek szintjén van, ki tud menni wc-re, de hosszabb távon nem tud egyedül közlekedni, kerekesszékeznie kell. Kb. úgy kezelik, mint egy kisbabát, úgy is hívják, körbeugrálják és mindent megengednek neki.
A sógornőm az utóbbi 1-1,5 évben házsártos, követelőző és goromba lett, kétszer megütötte a most hároméves kislányunkat. Mindkét alkalommal ott voltunk többen is, mindenki látta, hogy a lányom semmi rosszat nem tett (egyszer egy kis labdát nyújtott neki, egyszer egy szelet almát), a férjem családja mégis a sógornőm pártjára állt. Először az anyósom próbált tagadni (elesett magáról, csak játszottak), de amikor jeleztem, hogy mindannyian a saját szemünkkel láttuk mi történt, végül annyit tudott mondani, hogy Zsuzsuka nem tehet róla.
A férjem két tűz között érzi magát, én nem érzem biztonságban a kislányomat és nagyon aggaszt, hogy ha van egy ilyen komoly probléma, nem a megoldásra törekednek, hanem az elsikálásra. Minden hétvégén, ünnepen, szabadnapon ott vagyunk az anyóséknál (az utóbbi 3 hétben nem), természetesen segítünk a kertben, sőt, anyailag is, ugyanis Zsuzsuka meglehetősen sokba kerül (erről talán majd egy másik kérdésben írok). A férjemmel abban maradtunk, hogy Zsuzsu és a lányunk nem maradhatnak kettesben, de ez nem jött be, ugyanis előbbit abszolút nem érdekli, hogy mások látják-e, hogy mit csinál. A fizikai bántalmazást így meg tudom akadályozni, de az utóbbi kb. fél évben mindenféle rigmusokkal kínozza a lányomat, azt ismételgeti neki, hogy buta és csúnya. Előfordult, hogy lányom ezt elismételte: buta vagyok, csúnya vagyok.
A férjem imádja a lányunkat és jó férj, de a szülei állandó bűntudatot keltenek benne, mintha nem is a testvére, hanem a szülője lenne Zsuzsunak. Próbáltam rá célozni, hogy van saját gyereke, felesége, elsősorban értünk felelős, de mindig jön a sablonszöveg, hogy szegény Zsuzsunak elég nagy baj az állapota, nem tehet róla, nem szabad ennyire felvenni a dolgokat, milyen ember az, akinek nem a segítség az első gondolata? Az volt az első gondolatom, eddig Zsuzsura százezrek mentek el, de a lányomat nem engedem!
Sajnos folyamatosan falakba ütközöm és felmerült, hogy véget kell vetnem a házasságunknak. Az egy dolog, hogy a férjem mellettem nem áll ki, de a lánya mellett sem, aki ennél többet érdemel! Hiába kérlelem, hogy üljön le beszélni a szüleivel vagy vonjunk be valami szakembert, nem hajlandó konfrontálódni, én pedig már beleőrülök az idegességbe. Mit tegyek?
A te dolgod most csak annyi, hogy minden pontot kőkeményen és határozottan betartassz, ha valaha is meginogsz, csak gyere fel ide, és olvasd vissza a kérdésed. A férjed rá fog jönni, hogy ennyi volt a szórakozás, és nem fog tudni manipulálni és érzelmileg zsarolni téged, és vagy magától elválik, vagy megromlik a kapcsolatotok, vagy megoldódnak a dolgok.
Te mindenképpen jól jársz, csak ezt tartsd szem előtt. Sok sikert. Aztán majd írj pár hónap múlva, hogy mi lett a vége.
Ez azért szomorú, hogy egy ilyen higgadt megbeszélés mellett, és hogy kifejezted, mennyire nem apaként viselkedik, nem az volt a reakciója, hogy bocsánatot kér, hanem kb. az, hogy "ha nem tudod ezt elviselni, akkor felőlem válhatunk", "nem akarok dönteni". Meglátod majd, "élesben" hogy reagál majd.
Arra lennék kíváncsi, hogyha megkérdeznéd tőle, Zsuzsu-e a fontosabb neki, vagy a lánya, melyikük egészsége fontosabb, mit reagálna rá.
Arra azért készülj fel, hogy nem ez lesz az utolsó lépés a játszmában. Nem hiszem, hogy anyósodék csak úgy simán belenyugodnának abba, hogy kiapad a pénzforrás. Ha látják, hogy tényleg elszántad magad, megpróbálnak majd kész helyzet elé állítani a jóérzésedre apellálva.
Valami olyasmire gondolok, hogy mondjuk a mamát "baleset " éri, vagy rosszullét, leesik a lábáról, nem tudja Zsuzsut gondozni, ápolót kell fogadjanak, de nincs miből. Vagy a papa kap " infarktust", befejekszik az ágyba és szegény mama nem szakadhat kétfelé, a férjed meg majd rohan segíteni. A beteg majd látni akarja a kislányt, mert hát ki tudja...
Én már azon is csodálkozom, hogy vírus ide vagy oda, nem követelik, hogy menjetek segíteni.
Szerintem jó döntést hoztál, korrekt vagy, ne hagyd magad ettől eltántorítani. Kitartást.
Klassz vagy, csak így tovább!
Akik lepontozzák a támogatókat, mégis milyen lelkületű nők, anyák?
Vagy megjött a férj, meg a szülök?
Lelketlen némberek...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!