A fogyatékos sógornőm megütötte a kislányomat, a férjem nem segít. Elváljak?
A férjem testvére 42 éves, értelmi fogyatékos és mozgásban is korlátozott. Nyilván amikor hozzámentem a férjemhez, tudtam a testvéréről és úgy voltam vele, hogy ő is ember, az állapotáról nem tehet, így kell elfogadni. A sógornőmet az anyósom és az apósom ápolják, értelmileg kb. egy négyéves gyerek szintjén van, ki tud menni wc-re, de hosszabb távon nem tud egyedül közlekedni, kerekesszékeznie kell. Kb. úgy kezelik, mint egy kisbabát, úgy is hívják, körbeugrálják és mindent megengednek neki.
A sógornőm az utóbbi 1-1,5 évben házsártos, követelőző és goromba lett, kétszer megütötte a most hároméves kislányunkat. Mindkét alkalommal ott voltunk többen is, mindenki látta, hogy a lányom semmi rosszat nem tett (egyszer egy kis labdát nyújtott neki, egyszer egy szelet almát), a férjem családja mégis a sógornőm pártjára állt. Először az anyósom próbált tagadni (elesett magáról, csak játszottak), de amikor jeleztem, hogy mindannyian a saját szemünkkel láttuk mi történt, végül annyit tudott mondani, hogy Zsuzsuka nem tehet róla.
A férjem két tűz között érzi magát, én nem érzem biztonságban a kislányomat és nagyon aggaszt, hogy ha van egy ilyen komoly probléma, nem a megoldásra törekednek, hanem az elsikálásra. Minden hétvégén, ünnepen, szabadnapon ott vagyunk az anyóséknál (az utóbbi 3 hétben nem), természetesen segítünk a kertben, sőt, anyailag is, ugyanis Zsuzsuka meglehetősen sokba kerül (erről talán majd egy másik kérdésben írok). A férjemmel abban maradtunk, hogy Zsuzsu és a lányunk nem maradhatnak kettesben, de ez nem jött be, ugyanis előbbit abszolút nem érdekli, hogy mások látják-e, hogy mit csinál. A fizikai bántalmazást így meg tudom akadályozni, de az utóbbi kb. fél évben mindenféle rigmusokkal kínozza a lányomat, azt ismételgeti neki, hogy buta és csúnya. Előfordult, hogy lányom ezt elismételte: buta vagyok, csúnya vagyok.
A férjem imádja a lányunkat és jó férj, de a szülei állandó bűntudatot keltenek benne, mintha nem is a testvére, hanem a szülője lenne Zsuzsunak. Próbáltam rá célozni, hogy van saját gyereke, felesége, elsősorban értünk felelős, de mindig jön a sablonszöveg, hogy szegény Zsuzsunak elég nagy baj az állapota, nem tehet róla, nem szabad ennyire felvenni a dolgokat, milyen ember az, akinek nem a segítség az első gondolata? Az volt az első gondolatom, eddig Zsuzsura százezrek mentek el, de a lányomat nem engedem!
Sajnos folyamatosan falakba ütközöm és felmerült, hogy véget kell vetnem a házasságunknak. Az egy dolog, hogy a férjem mellettem nem áll ki, de a lánya mellett sem, aki ennél többet érdemel! Hiába kérlelem, hogy üljön le beszélni a szüleivel vagy vonjunk be valami szakembert, nem hajlandó konfrontálódni, én pedig már beleőrülök az idegességbe. Mit tegyek?
Ma kora délután felhívott az anyósom (illetve ha jól hallottam, a háttérben ott volt az apósom is). Ez már csak azért is meglepő, mert mióta együtt vagyok a fiával, ez jó, ha ötször fordult elő. Amikor a telefonom kiírta, hogy ő az, hirtelen valami melegség futott át rajtam, szinte felvillanyozódtam, hogy ez az, valami történt, valami mozdul.
Próbálok szöveghűen fogalmazni, de közben egy kicsit mintha szétesett volna az agyam és az egészet nagyon távolról hallottam volna. Becsületére váljon, nem köntörfalazott. Mondta, hogy hívta a férjem és nem érti a viselkedésemet, hiszen én egy egészséges felnőtt vagyok, Zsuzsu meg beteg, van elég baja. Felsorolta, hogy Zsuzsu például soha nem tanulhat és nem lesz családja, gondoljak erre. Meg gondoljak arra, hogy amikor meg kellett csináltatni a fogait, az mennyire fájt neki (altatásban csinálták neki egyébként, de ez mindegy is). Nem érti, hogy ha nem tudom elfogadni a helyzetet, miért mentem hozzá a fiához. Ez volt az első pillanat, amikor megszólaltam, addig hagytam, hadd mondja. Szépen elmondtam neki, hogy azért mentem hozzá a fiához, mert megszerettem és mert vele akartam családot alapítani, utazni, vele akartam megöregedni. Elfogadtam a speciális helyzetet és mint maga is tapasztalhatta, amit tudtam, megtettem azért, hogy az ő életük könnyebb legyen. De az elfogadás nem csaphat át felelőtlenségbe, márpedig éppen ez történt, két alkalommal is.
Ennyit tudtam elmondani, mire erélyesen rám szólt, hogy ne beszéljek hülyeségeket, a gyereknek nem lett semmi baja, ha a játszótéren betonon elesik, jobban megüti magát. Meg különben is, nem látom mennyi bajuk van, még én is tetézem a bajt? A családnak össze kellene tartania, én meg széthúzok. Hagytam, hogy kifejtse ezt a kérdéskört, nem szóltam. Majd miután befejezte, egy kínos kis csönd után megkérdezte, hogy akkor most a pénzzel mi lesz?
Azt mondtam, hogy ezt beszélje meg a fiával, ebbe nem szeretnék beleszólni.
- Most akkor mondtad neki hogy nem adsz vagy nem mondtad?
- Azt mondtam, hogy ő nyugodtan adhat bármennyit, nem is kell szólnia, ez az önök ügye.
- De most akkor az nem közös pénz?
- Az ő fizetése az övé, az én bevételem az enyém, a közös dolgokat együtt fizetjük.
- A család is közös ám!
- Nem érzem magunkat az önök családjával egynek. Nekem megszólalni sem lehet, a lányom nem számít.
- Ne beszélj már hülyeségeket!
Majd ismét elmondta, hogy Zsuzsu fogyatékos és kitért arra, hogy mi mennyibe kerül körülötte, hogy ezt nem tehetem meg vele és ocsmány eszköz, hogy Zsuzsu szeret engem (soha semmilyen jelét nem adta egy apró kis mosollyal sem, eddig csak ugráltatott, megsértődött vagy jobb esetben nem vett rólam tudomást), én meg összetöröm a lelkét mert nem szeretem viszont. Itt volt egy hosszabb rész a fizikai állapotáról.
Kínos volt a dolog vége, mert nem tudtam mást mondani, mint hogy majd akkor még beszélünk. Végig az anyósomat éreztem erősebbnek vagy inkább erőszakosabbnak.
Ennyi van velünk, a férjem úgy tesz, mintha semmi sem történt volna. Én meg nem tudok aludni az idegességtől.
(Utólag esett le, hogy 15-éig kapok fizetést, ilyen tájban szoktuk vinni nekik az anyagi segítséget. Ha rosszindulatú akarok lenni azt mondom, csak emiatt hívott. A beszélgetésből nem én hagytam ki az unokája hogylétére vonatkozó kérdést, nem volt ilyen.)
válasza:Kérlek ne dőlj be neki. Ez a nő érzelmileg zsarolja a férjedet, és most nálad is ezzel próbálkozik. Ha engedsz az érzelmi zsarolásnak, nem csak a biztonságot, de a pénzt is a gyerekedtől vonod meg. Legalább egy szülője legyen annak a gyereknek aki őt nézi és nem a fogyatékos sógornőt.
Ha legközelebb hív, közöld vele, hogy nem beszélsz vele, amíg nem fejezi be az önsajnáltatást, és az érzelmi zsarolást, mert lehet, hogy a kicsi fiával elér ezzel valamit de nálad nem. Ha szeretne megoldást találni a problémára, jöjjön nyugodtan át Zsuzsu nélkül, de ha elkezd megint zsarolgatni, kirakod. Rakd le a telefont, és ne vedd fel többet. Fenyegesd meg őket, hogy ha nem állnak le, bíróságra mész, és csak havi egyszer láthatják az unokájukat felügyelet mellett.
Ne legyen bűntudatod, nem a te dolgod pénzelni őket. Sose lesz ennek vége, ha nem állsz a sarkadra.
válasza: válasza:Ebből a hívásból egyértelmű nekem, hogy te nem a menye, hanem a szabad felhasználású pénzforrása voltál eddig. Mellesleg egy unokát is adtál, akit kedv és alkalom adtán lehet simogatni, aztán visszatérni Zsuzsuhoz. Valamiért azt hiheti anyósod, hogy az ő lánya neked többet számít, mint a saját gyereked érdeke. Ha a férjed elpanaszolta az ultimátumot, amit kapott, majd sunyin hallgat, akkor ő is mélyen sáros benne és nem tartom valószínűnek, hogy hirtelen megjön az önérzete és titeket választ. A kitűzött határidőt megvárnám, de nem fűznék hozzá sok reményt.
Az idegességet meg felejtsd el, nem a te felelősséged más családját eltartani, csak mert rászorul. Ennyi erővel bárkit pénzelhetnél magatok helyett.
válasza:Én már ott rátettem volna a telefont, hogy "és a pénzzel mi lesz?"
Annyira egyértelmű, hogy csak erre hajt.
válasza: válasza: válasza: válasza:Az anyósod nagyon jól tudja nyomogatni azokat a gombokat, amik titeket frusztrálnak a férjeddel.
És ez az a gomb, hogy nem akartok "rossz" emberek lenni.
Aki erről az oldalról támad, vajon milyen ember? Miért számít a véleménye? Csak manipulál!!
Bevállalhatod, hogy rossz embernek tartson, szívtelennek, hálátlannak, önzőnek, és?
Amikor majd TÉNYLEG nem fog érdekelni, hogy mit mond rólad, akkor fog a helyzeted megváltozni.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!