A fogyatékos sógornőm megütötte a kislányomat, a férjem nem segít. Elváljak?
A férjem testvére 42 éves, értelmi fogyatékos és mozgásban is korlátozott. Nyilván amikor hozzámentem a férjemhez, tudtam a testvéréről és úgy voltam vele, hogy ő is ember, az állapotáról nem tehet, így kell elfogadni. A sógornőmet az anyósom és az apósom ápolják, értelmileg kb. egy négyéves gyerek szintjén van, ki tud menni wc-re, de hosszabb távon nem tud egyedül közlekedni, kerekesszékeznie kell. Kb. úgy kezelik, mint egy kisbabát, úgy is hívják, körbeugrálják és mindent megengednek neki.
A sógornőm az utóbbi 1-1,5 évben házsártos, követelőző és goromba lett, kétszer megütötte a most hároméves kislányunkat. Mindkét alkalommal ott voltunk többen is, mindenki látta, hogy a lányom semmi rosszat nem tett (egyszer egy kis labdát nyújtott neki, egyszer egy szelet almát), a férjem családja mégis a sógornőm pártjára állt. Először az anyósom próbált tagadni (elesett magáról, csak játszottak), de amikor jeleztem, hogy mindannyian a saját szemünkkel láttuk mi történt, végül annyit tudott mondani, hogy Zsuzsuka nem tehet róla.
A férjem két tűz között érzi magát, én nem érzem biztonságban a kislányomat és nagyon aggaszt, hogy ha van egy ilyen komoly probléma, nem a megoldásra törekednek, hanem az elsikálásra. Minden hétvégén, ünnepen, szabadnapon ott vagyunk az anyóséknál (az utóbbi 3 hétben nem), természetesen segítünk a kertben, sőt, anyailag is, ugyanis Zsuzsuka meglehetősen sokba kerül (erről talán majd egy másik kérdésben írok). A férjemmel abban maradtunk, hogy Zsuzsu és a lányunk nem maradhatnak kettesben, de ez nem jött be, ugyanis előbbit abszolút nem érdekli, hogy mások látják-e, hogy mit csinál. A fizikai bántalmazást így meg tudom akadályozni, de az utóbbi kb. fél évben mindenféle rigmusokkal kínozza a lányomat, azt ismételgeti neki, hogy buta és csúnya. Előfordult, hogy lányom ezt elismételte: buta vagyok, csúnya vagyok.
A férjem imádja a lányunkat és jó férj, de a szülei állandó bűntudatot keltenek benne, mintha nem is a testvére, hanem a szülője lenne Zsuzsunak. Próbáltam rá célozni, hogy van saját gyereke, felesége, elsősorban értünk felelős, de mindig jön a sablonszöveg, hogy szegény Zsuzsunak elég nagy baj az állapota, nem tehet róla, nem szabad ennyire felvenni a dolgokat, milyen ember az, akinek nem a segítség az első gondolata? Az volt az első gondolatom, eddig Zsuzsura százezrek mentek el, de a lányomat nem engedem!
Sajnos folyamatosan falakba ütközöm és felmerült, hogy véget kell vetnem a házasságunknak. Az egy dolog, hogy a férjem mellettem nem áll ki, de a lánya mellett sem, aki ennél többet érdemel! Hiába kérlelem, hogy üljön le beszélni a szüleivel vagy vonjunk be valami szakembert, nem hajlandó konfrontálódni, én pedig már beleőrülök az idegességbe. Mit tegyek?
válasza:
válasza:" Zsuzsu fogyatékos és kitért arra, hogy mi mennyibe kerül körülötte,"
Gondolom a többszázezres tévé is létszükséglet volt.
válasza:" Zsuzsu fogyatékos és kitért arra, hogy mi mennyibe kerül körülötte,"
Gondolom a többszázezres tévé is létszükséglet volt.
Pontosan. Meg miért is lennél te köteles ebben részt venni, ők vállalták, nem? Ők akarták otthon tartani sé erre áldozni az életüket vagy Te? Nyilván a nehézségekről tudtál, de szerintem Te sem abban a tudatban házasodtál, hogy neked innentől kezdve őket kell szponzorálnod, és a cslaádi életedet is alá kell rendelni Zsuzsukának. Nyugtasd meg a mamit, hogy semmi gond, gyorsan elválsz a kisfiúktól, és már most, ettől a hónaptól szabadon választhat magának új ATM-et! A töketlen férjedért egy könnycsepp se kár, basszus, rohat anyucihoz, ahelyett, hogy a házasságát igyekezett volna menteni. Ennyit az ő fontossági sorrendjéről, meg a szerepedről az ő életében, érzelmeiben. Nagyon sajnállak :(
Rengeteg tanulsággal járt ez az egész. A legfájóbb, hogy a kislányom sorsa rajtam kívül igazán senkit nem érdekel. Ez az egész problémakör nem az anyagiak miatt pattant ki, de most eljutottunk oda, hogy másról sincs szó.
Itt ez nem jelent sokat, hiszen nem ismertek, de én nem vagyok anyagias ember. A munkám miatt rengeteget foglalkozom pénzzel, számokkal, a magánéletemben talán pont ezért annyira nem. Részben ez az oka, hogy nem is szóltam bele soha, hogy mennyi pénz megy anyósomékhoz, mibe szállunk be és mibe nem. Épp eléggé férfinak kell lenni a munkahelyemen, itthon szerettem volna egy kicsit nő lenni és a férjemre bízni a kassza kezelését.
Most úgy tűnik nekem - persze lehet, hogy csak az indulat beszél belőlem - hogy ez a lazaság hiba volt. Próbálom átnézni a bankszámlakivonatokat és fejben összerakni, hogy az utóbbi években akkor mégis mekkora összegek vándorolhattak a tudtom nélkül Zsuzsuékhoz, de sajnos így utólag már nem tudom összerakni (pedig elég gyakorlott vagyok pénzügyes területen). Azon gondolkodom, hogy megkérdezem a férjemtől. Sok vesztenivalóm nincsen, azt hiszem ennél mérgesebb nem lehet rám és az anyjáék sem utálhatnak ennél jobban.
Most először szeretnél teljesen tisztán látni. Kezdem kapizsgálni, hogy én, mint személy, mint anya, mint az unokájuk anyja nem létezem az anyósoméknak. Nincs ezzel gond, nekem nem kell a szeretetük, de akkor legyen tiszta a helyzet, hogy mégis mit köszönhettek - nagyrészt - nekem.
Az is zavar, hogy nem láttam át az elejétől a helyzetet. Mindig éreztem, hogy az anyósomék borzalmasan pénzközpontúak. Azt hinnétek, hogy aki beteget ápol, annak az értékrendje megegyezik egy szentével, baromira nem. Nincs más, csak a pénz. Mi mennyiért, kitől mennyit. Vagyis Zsuzsa és a pénz, ennyi a világ.
Köszönöm ilyen hosszan olvastok, ez a kérdés lassan átalakult egy naplóvá. Köszönöm, hogy követitek és nem vagyok teljesen egyedül.
válasza: válasza: válasza:Muszáj erősnek lenned! De nehogy még te érzed magad rosszul
Segítettél nekik és ez a hála. ....
válasza:Kérdező! Egyértelmű, amit leírtam korábban és sokan mások is így gondolták.
A vénasszony manipulál, bűntudatot akar kelteni, mert elapadt a pénzfolyam.
Nagyon fontos, hogy egy pillanatra se ijedj meg az erőszakos stílusától, sem az érzelmi manipulálásától!
Nagyon sajnálom, hogy így kihasználtak... ez undorító, főleg hogy az a némber, a beteg gyerekére hivatkozva lenyúlt folyamatosan. Nem fél a Jóistentől, sorstól vagy mittudomén?
A férjednek nevezett kakakupac, meg szót sem érdemel, még ezt leírni is sok miatta.
Mindenképp írj a továbbiakról és maradj elérhető, mert sokan drukkolunk neked és a kislányodnak lelki békéjéért!
válasza:Kedves kérdező!
A kezdetektől követem a történetedet, és egyre nagyobb megdöbbenéssel olvastam a helyzet alakulását. Az én tágabb családomban is van súlyosan, halmozottan fogyatékos felnőtt ember, a végzettségem is szociális gondozó, szóval valamelyest belelátok az ilyen családok életének nehézségeibe.
Először is, le azzal a bizonyos kalappal előttetek, ahogyan napi szinten felvállaltátok a segítségnyújtást akár a háztartási, akár az anyagi, akár a mentális segítést nézzük. Anyósodnak talán fogalma sincs róla, milyen fontos, erős védőhálót jelentettetek ti nekik. Sokkal jobban meg kellett volna, hogy becsüljön benneteket.
A férjed valószínűleg már gyerekkorától a folyamatos bűntudatkeltésbe nőtt bele, lelkifurdalást neveltek bele azért, hogy ő egészséges. Minden, amit most csinál, amit most megtehetnek vele a szülei, ebből a bűntudatból ered. Amíg egy pszichológussal nem tudja mindezt feldolgozni, önerőből nem lesz képes kilépni a most felvállalt szerepéből. De pont emiatt nincs is sok esély rá, hogy észérvekkel változtatni tudj a mostani hozzáállásán. Ez nem az ő hibája, de ettől még ugyanolyan káros rátok nézve.
Az anyósod egyébként mesteri manipulátor, hiszen "kicsiben" nálad is elérte azt, amit a fiába is belenevelt, hiszen már-már te is tökéletes részévé váltál a rendszernek, akinek természetes volt minden áldozat, amit a saját családotok hozott a sógornődért. A végtelenségig csináltátok volna, ha nincs a többszöri, konkrét bántalmazás a sógornőd részéről. Az anyai szereteted volt az egyetlen ami erősebbnek bizonyult, mint az anyósod által cseppenként adagolt, bűntudatkeltésre épülő érzelmi zsarolás.
Szimpatikus, okos nőnek ismertünk meg téged. Hogy jó ember vagy-e, az az előzmények ismeretében senki számára nem lehet kérdés. Az ilyen emberek, mint te, hajlamosak elbizonytalanodni egy nehéz helyzetben. Az anyósodhoz hasonló emberek pedig tudják, és remekül kihasználják ezt. Ő nem fogja érteni, miért nem működsz most is úgy, ahogyan eddig, és meg lesz róla győződve, hogy te vagy a hibás. Te pedig elbizonytalanodsz majd, és talán egy pillanatra meg is bánod az egészet, de akkor jusson eszedbe ez a kérdés, és az, hogy hányan állunk itt mögötted, és hányan drukkolunk nektek a kislányoddal.
A férjednek pedig egy jó pszichológust javaslok. Talán egyszer a benne élő kisfiút is sikerül meggyógyítani, ha már a nővére betegsége az egész családját beteggé tette. Nagyon szomorú, amikor egy jó ember, aki szereti a családját, azért veszíti el végül őket, mert egyszer régen őt magát is megnyomorította a saját családja érzelmileg.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!