Milyen evolúciós úton fejlődött ki a DNS információja alapján történő fehérjeszintézis rendszere?

Nagyon eltértél a témától, de nem baj.

Egyébként még jó hogy nem az elolvasott "tudományos" könyvek száma alapján dönt a Jóisten.

"Nekem is van három, és több mint 30 éve foglalkozom velük."

És utána néztél, hogy milyenek lettek azok a gyerekek, akik vadon nevelkedtek???

Kivétel nélkül mindegyik korán halt meg, és soha nem tudtak beilleszkedni az emberi társadalomba, és a szellemi képességeik ilyen olyan mértékben, de mindegyiknek valamilyen szinten sérült volt. Némelyikük a "négylábon" való mozgás kényszerésől soha nem volt teljesen leszoktatható, de valójában mindegyik inkább már szenvedett az emberek között.

Figyelembe vetted ezeket az ismereteket is a gyereknevelés közben??? Nem??? Akkor mi alapján általánosítasz magabiztosan minden gyerek nevében??? Három, jól nevelt, egészségben és tisztes anyagi körülmények között nevelkedett gyerek alapján, akiket rendezett oktatásban is részesítettél...

Azt hiszed, ez alapján a három gyerek alapján, hogy te már mindent tudsz a világ minden gyerekéről, és minden élethelyzetükről, és minden körülményükről???

"Nekem is van három, és több mint 30 éve foglalkozom velük. És te?"

Nekem van. De annak ellenére, hogy mekkora tapasztalatod van, sokat azért nem tudsz róluk. Dehát ugye, attól, hogy valaki öreg, még nem lesz bölcs.

Szerintem többet tudok róluk, mint te. Arcoskodás nélkül.

Nem tudom, miért hoztad föl a vadonban nevelkedett gyerekeket,de jó, hogy fölhoztad, kiváló példa arra, hogy szeretet nélkül semmi nem működik.

"Nem tudom, miért hoztad föl a vadonban nevelkedett gyerekeket,de jó, hogy fölhoztad, kiváló példa arra, hogy szeretet nélkül semmi nem működik."

Ezeket a gyerekeket szeretni próbálták, de nem segített rajtuk!!!

Lehet, hogy tovább éltek volna a vadonban, és boldogabban.

"Szerintem többet tudok róluk, mint te."

Általánosságban? Kizárt. Mint ezt néhány megjegyzéseddel bizonyítottad is.

Pl. olvastad te valaha William Goldingtól a 'Legyek ura' című könyvet?

Mert akkor legalább némileg fogalmad lenne arról, hogy mennyire is nem igazak a gyerekekről szőtt álomképeid.

Vagy lehet, hogy ezek nem is nekem szóló megjegyzések voltak???

Barátom! Legalább idéznél a vitapartneredtől, hogy ne egymás szavába...

"Lehet, hogy tovább éltek volna a vadonban, és boldogabban."

Állati szinten? Nem hinném. Csak amennyire egy állat lehet boldog.

A regényben látható, hogy ugyanúgy a rossz hajlam is megvan születésétől fogva mindenkiben, mint a jó. Ha nem kap megerősítést, táplálékot a jó, ami szabályokat és korlátokat is tartalmaz, akkor a rossz fog fölülkerekedni. Azért van a családnak és a szülőknek, mint az érett, helyes gondolkodás képviselőjének fontos szerepe és feladata.

"Csak amennyire egy állat lehet boldog."

De jó neked, hogy te pontosan tudod, hogy az állati boldogság mennyivel silányabb az emberinél...:(

Na, köszi... csá!

áh... soha nem bírom megállni.

Láttad a Shogun című filmet? Régi film, de most kattantam rá. Tök jó. Na, mindegy...

Szóval ott az Angin (egy középkori kormányos Japánba téved a hajójával) rém büdös, és a japánok arra kényszerítik, hogy megfürödjön. Üvöltözik a kora hiedelmétől vezérelve, hogy a fürdés szörnyű kórok forrása, de mindhiába...

Aztán rájön hogy micsoda jó dolog is az a fürdés. Később már irtózik a hajóstársai koszosságától, és gyönyörrel merítkezik meg a forró fürdőkben.

Már úgy igényli az ilyen állandó fürdést, mint a szeretetet.

Nem hiszem, hogy az emberben kell léteznie ahhoz külön programnak, hogy egy bizonyos valamivel szemben kialakuljon benne az igény, vagy akár a nagyon erős igény. Az ilyesmit tanulni is lehet.

A szeretetre való fogékonyság speciel szerintem is részben belső programokon múlik, de sokkal többet ad ehhez inkább a "tanulás"/tapasztalat, és a környezeti jellemzők. Hogy szeretetet adni és kapni jó dolog, arra rá is lehet jönni, és az is ugyanolyanná válhat, mint a kábszer. Függőségbe lehet kerülni tőle, hiszen a hasonlóan jó érzelmi állapotokban a szervezetünk tényleg olyan kémiai anyagokat szór szét, amit népnyelven boldogsághormonoknak is "csúfolhatunk".