Miért kell barátnő/barát tiniként/fiatalként? Miért ilyen lényeges ez fiatalként?

És mi van, ha nekem vannak érzéseim, amiket nem tudok elnyomni?

Ne is fejezzem ki őket az adott személy felé, mert még nem vagyok 20 éves, csak 18?🙃

Melyik univerzumban élsz te? 😂😪

"Nekem sincsen, ezért nem is kell"

Szerintem pszichiáterhez kellene menned. Nem gondolod?

Ide is beírom, mert az előző kérdésnél tökéletesen megszakította a beszélgetést, és a kérdező azóta sem válaszolt rá, szóval talán itt is véget vet a végtelen ctrl+c ctrl+v áradatnak arról, hogy ez még nem erről szól...:

Igazából ahhoz képest, hogyan indult ez az egész, a végére egészen szépen kibontakozott, mi a problémád. Habár érveket és indokokat nem tudtál többet mondani, mint hogy "korai", és ennek az időszaknak a "szülőkről és tanulásról kell szólnia", először jött az, hogy nincsenek is lány barátaid, mert olyan nincs, aztán hogy nem is közelítesz lányokhoz, és végül hogy nem MERSZ lányokhoz odamenni. Az, hogy te így gondolod, szerintem egy értelmesebb, műveltebb lány szemszögéből nézve nevetséges, mert úgy beszélsz a témáról, mint 60-70 évvel ezelőtt. Nem azt akarom mondani, hogy nem lehet saját véleményed, de ha van, és ráadásul ezt megpróbálod ráhúzni egy egész korcsoportra, akkor már legyen más véleményed a szüleidén kívül, mert az nem a te véleményed. Az, hogy te nem mersz lányokhoz közeledni, és ezért kellemetlenül érzed magad, és mindenki másnak is megpróbálod ezért bemagyarázni, hogy ne legyen kapcsolata, nem egy vélemény, egyszerűen szánalmas. Tudod az ilyen embereknek akkor se lesz kapcsolatuk, ha "már elég idősek" lesznek, mert akkor ugyanúgy a szüleid háta mögé fogsz bújni, és 30 évesen még otthon élsz majd. Ha lesz is barátnőd, akkor ő lesz a hittantanárnő a vidéki általános iskolából, hátára terített kötött kardigánnal, akivel majd lesz egy házasság nyolc gyerekkel, de bármiféle szenvedély vagy szerelem nélkül. Mert neked nem az a problémád, hogy túl fiatal vagy bármihez, hanem a személyiséged a problémád, és mivel ezt valahol mélyen érzed, és szégyenled is, ahelyett hogy te változnál, a világot akarod megváltoztatni. Nem bántásból mondom, eszemben sincs, nekem sincs kapcsolatom, de én legalább ezt nem akarom másokra kivetíteni, mert tudom hogy az én elcseszett személyiségem az oka. Kész, ez ennyi ez a történet. Ha zavar, majd változtatok rajta. Te viszont gondolkodj el rajta, ha ennyire frusztrált vagy amiatt, hogy nincs barátnőd, hogy érdemes lenne végre nem a szüleid kisállataként viselkedni, hanem gondolkodni, a SAJÁT fejeddel. Remélem legalább megfontolod és átgondolod, mielőtt visszaválaszolod, hogy "én ezt értem, de még akkor is fiatal vagyok hozzá", és "ez a kor nem a lányokról, hanem a tanulásról szól". Semmi személyes, nincs veled bajom, legalább helyesen írni tudsz, de nagyon kérlek, ne hajtsd ugyanazt a hülyeséget, mert ez a vita így már csak nem is érdekes...

Anyukád fog szerezni max,bár tuti a családi háttér miatt vagy 16 évesen ilyen visszamaradott ha te nem szereted a csokit vagy nem eheted meg,más se ehesse.. A haverok tojnak a véleményedre és csajoznak nem veled vannak ezen a szinten,ők is elkopnak. Aspergeres vagy?

20 25 évesen majd itt fogsz sirni h hogy kell csajt szerezni mert mind lepattint két szó után..

Akkor miért kéne mindenkinek a te egyéni döntésed miatt cölibátust fogadni,mondom ha te utálod a csokit én se ehetek mert te utálod,menj orvoshoz,mert a világ nem így működik,és ha nem zavarna mélyen nem rugóznál

ezen,és nem vetne szét a düh hogy mások mernek szerezni,és a nem merek szerezni nem fontos haszontalan sablon szöveg darálása mutatja mi a valódi gond a saját kudarcodért nem kell hogy mindenki lovat szopjon..