Miért kell barátnő/barát tiniként/fiatalként? Miért ilyen lényeges ez fiatalként?

Mert az ember társas lény, akinek vannak érzelmei, és legtöbbünk vágyik egy bizalmi kapcsolatra.

Az ilyen "jaj, ez túl korai" embereknek lesz felnőtt korukra pocsék a szerelmi életük. Pont az a tapasztalat és párkapcsolati fejlődés fog így kimaradni, ami sokan számít egy ép kapcsolat kialakításához és fenntartásához.

És hogy mi a lényeges, meg mi nem? Az érzelmi és szociális fejlődés azért rohadtul nem elhanyagolható. Mint ahogy a helyes időbeosztás megtanulása sem. Nyugi, nem vagy egyedül, aki szerint "ilyenkor csak tanulni szabad, majd ha lesz diplomám, akkor fogok lányokra/fiúkra nézni". Aztán egytől egyig minden ilyennek hatalmas nagy hulladék lesz a párkapcsolati élete. Pont azért, mert majd 20-25 évesen egy 10 éves szintjén fognak állni.

És persze, életben lehet maradni enélkül is. Csak nem mindegy, hogy milyen az az élet.

A nevetséges meg nem mások boldogsága és vágyai, hanem a te kissé beteges, kissé előítéletes, és nagyban gyűlölködő hozzáállásod. Árad belőled a gyűlölet és a keserűség. Lehet, hogy normálisabb ember lennél, ha félresiklott elvek helyett inkább élnél, mint egy egészséges tinédzser?

Én nagyon szeretnék párt, csak senkinem sem kellek. Bárcsak nem így lenne!

20F

Felesleges? Kérlek, úgy beszélsz, mintha egy pár nem lenne több, mint egy használati tárgy! Nem funkciója van, hogy hasznos vagy felesleges legyen... Hanem egyszerűen egy olyan személy, akivel jól érzed magad, akivel szeretnél minél több időt tölteni. Akit szeretsz! De amíg nem éled át, addig ezt úgyse érted meg. Én is megvagyok párkapcsolat nélkül, boldog vagyok, elégedett, meg minden, ettől függetlenül nagyon szívesen összejönnék a fiúval, aki tetszik...

Amúgy is, egy kamaszszerelem szerintem egészen más, mint egy felnőtt párkapcsolat, és ez is meghatározó része lehet egy ember életének. Már amennyiben egy komolyabb kapcsolatról beszélünk, nem pedig valami egyhetes járásról... Na, az tényleg semmit sem ér, ezt aláírom. De egy valós érzelmeken alapuló kapcsolat sokminden, csak nem felesleges. És nem igazán korhoz kötött. Oké, szerintem egy 14 évesnek még nem biztos, hogy pasiznia/csajoznia kéne. De egy 16 éves már pont abban a korban van, hogy komolyabban járhasson valakivel.

Igen, persze, igazad van, meg lehet lenni nélküle is, ugyanúgy fel lehet nőni, ez tagadhatatlan. És én is ki nem állhatom azokat a kérdéseket itt gyakorin, hogy ”16 éves vagyok, és még nem volt senkim, ez annyira ciki!” Nem, szerintem nem ciki. Nem kell mindenáron valaki. De vágyni mindenki vágyik rá, főleg, ha van valaki, aki iránt gyengéd érzelmeket táplálsz...

Valójában igazad van. Semmi szüksége egy tininek párkapcsolatra. Viszont az emberek természetüknél fogva vágynak a szerelemre, egy lelki társra, ha úgy tetszik. És ha ott a lehetőség, hogy ezt megéljed, mégis minek dobd el a lehetőséget, csak mert 16 éves vagy? Hisz, valljuk be, a szerelem tényleg egy csodálatos dolog. És (többnyire) kortól független.

Elég sokminden átfutott a fejemben, mialatt ezt a kérdést olvastam... Nyilván meg lehet közelíteni több szempontból is, hogy miért olyan fontos ez ebben a korban, és mindezek mellett sem biztos, hogy teljesen körüljárható.

Az első, és talán legfontosabb indok az az, hogy ebben a korban az ember kezdi felfedezni az adott környezetét, kezdi reálisabban látni a dolgokat, már tudja, hogy a szülők/nagyszülők/idősebbek is mind hibáznak, már saját véleményt alakít ki, amit szeretne olyan emberekkel megosztani, akik ezt megértik, és akik nem úgy kezelik, mint egy gyereket. Ez összességében még egy egyszerű kamaszkori barátság definíciója, de mindezekmellé még ott a tény, hogy ilyenkor indulnak be a biológiai, hormonális változások a fiatalok szervezetében, és ez is egy olyan dolog, amit szeretnének megélni valakivel. Lehetőleg olyannal, akivel megértik egymást.

Ezek mellett ugye ha az adott fiú/lány környezetében sok embernek van párkapcsolata, akkor nyilvánvalóan ebből levonja a következtetést, hogy ez a természetes, és lemaradva érzi magát, ha neki senkije sincs. Ez az egész nem gyerekkori ostobaság, általában más szempontokból, de a felnőttek esetében is lejátszódik ugyanez a dolog.

Harmadrészt az ember társas lény, ha szeret valakit, akkor egy kamasznak ugyanúgy joga van vele lenni, mint egy felnőttnek, mert egy párkapcsolat nem a gyerekcsinálásról szól csak, hanem arról, hogy szeretsz valakinek a közelében lenni, és a többi, amit igazából rengeteg regény, vers, film meg minden elemez, szóval ebbe most nem fognék bele.

És végül pedig, habár ez szerintem eddig csak és kizárólag bennem fordult meg, de a fiatalság hajlamos azt feltételezni, hogy ő még az életének a legelején tart, még rengeteg ideje van mindenre... Csak éppen azt soha senki nem említi, hogy tulajdonképpen egy 16 éves kamasz születéskor várható élettartamák az egyötödét már leélte, és a 20 éves kora utáni idők sem arról fognak szólni, hogy bolyong a nagyvilágba, párkapcsolat után kutatva. Az egész világ hajlamos elfelejteni, hogy valószínűleg mindenki baromi elfoglalt lesz a munkával, meg mindennel, nem lesz ideje a romantikus készségeit fejleszteni, mert az idő nem áll meg. És akkor még nem is beszéltünk arról a tényről, hogy a halálos balesetekben sem csak a 80 év felettiek érintettek. Szóval nem, nem érnek rá...

Mi van a másik kérdésedhez nem érkezett elég válasz? Csak kb 180? Kezdelek amúgy sajnálni.

Ennyire nincs életed hogy itt töltöd a napjaidat:"(