Miért kell barátnő/barát tiniként/fiatalként? Miért ilyen lényeges ez fiatalként?

Azért, mert a szerelem jó érzés, és, ha viszonzott, miért ne akarnánk megélni egymással?

Ha racionális érveket kéne mondanom, azt mondanám, hogy a csók, ölelés, testi közelség (urambocsáss szex) boldogsághormonokat (endorfint és oxitocint) szabadít fel, melyek segítik a kötődést, a kapcsolat elmélyülését.

A beteljesedett szerelem tehát boldoggá tesz, míg a beteljesületlenbe talán bele is keseredhet egy ember (tapasztalat: 15 évesen lettem nagyon szerelmes, bő 2 évig sírtam a srác után), ami nem kellemes, úgyhogy, ha lehet, ezt mindenki megspórolná, de sajnos ez nem feltétlen lehetséges.

Mindenesetre kívánom neked, hogy mire 20 éves leszel, érzelmileg fejlődsz, és nem ilyen hülyén és ridegen mész bele majd egy kapcsolatba!

De felnőttként is ugyanúgy eltereli a figyelmedet a családodról, a barátaidról (és pl ha egyetemista vagy, a tanulásról is), sőt, akkor ugye már a munkáról is...

Ha pedig nagyon kötözködünk már, akkor ennyi erővel ne barátkozzon senki, mert eltereli a figyeled a családodról... Vagy ne foglalkozz a családoddal, mert akkor a barátokra nem jut elég idő... Vagy ne foglalkozz a családoddal és a barátaiddal, mert akkor mikor tanulsz? Érdekes, ha ez a három elfoglaltság megfér egymás mellett, miért ne férne bele az idődbe egy barátnő is?

Ha hiszik, ha nem, én ezt kettős kérdésnek tartom. Részben igaz, mert nekem sem ez volt akkor a legfontosabb. Talán mert nekem se sikerült. 17 évesen voltam először szerelmes, a fiú persze elutasított. Utána még voltam egyszer-kétszer, szintén viszonzatlanul. 25 éves koromban ismertem meg a páromat, igaz, akkor csak barátok voltunk, mert neki volt kedvese. Aztán össze- majd elkerültünk egymástól, végül újra találkoztunk. Most 40 évesek vagyunk, és együtt élünk.

Elmondható tehát, hogy nekem kamaszkorban, tizenévesen nem voltak ilyen "élményeim". Jóval később, húszas évek második felében éltem át azt, amit sokan 15-18 évesen. Későn érő típus vagyok, mellette nehezen barátkozok, és más probléma is van.

19 es vagyok.

Ezeket azért mondod mert nincs semmi tapasztalatod az életben. Szerintem ezt a baromságot amit hajtogatsz azt is a szüleidtől hallotad és helyesbíteném az előző válaszom. Nekem barátnő mellet jut időm a szüleimre, tanulásra, barátaimra és még dolgozok is.