Regényírás? Ti írtok regényt?

láttom sokan irnak.. mondjuk eddig is tudtam .....

és sajnos nagyon kevés ismert iró lesz :/

én is fiatla avgyok pontosan 13 éves... nagyon sok történet vana fejembe.. elolvastma a kommentárokat.. és sok történetre már én is gondoltma :P lusta voltma eddig mindig elirni :p meg a problémám hogy tul gyorsan akkarok mindent el mondani :)

de most siekrült egy történeten dolgoznom :) az alap történet már meg van már csak részletek kell :)

amugy aki kérdezte hogy kezdte az irást .. én nagyon sokat olvasok, és ahogy stephen king mondta: sokat irj és olvas =) és nyitott szemmel járj a világgal:)

*_* tartsunk össze :D mindenkinek sok szerencsét :)

Sziasztok!Már én is elkezdtem párszor megírniegy-egy regényt,de sajnos idő hiányában abbahagyom úgy 3 oldalnál xD Amikor pár hónappal később visszaolvasom,akkor pedig már nem tetszik az egész,mert bénának találom.Szóval rájöttem,hogy úgy kéne megírnom,h ne legyenek nagy szünetek a fejezet megírásai közt :)Mindig (mostmár)készítek egy vázlatot a történeteimmel kapcsolatban,pl leírom a cselekményvázlat főbb pontjait,honnan indul és hova kell érkeznie.Továbbá a főszereplőket leírom,ha lehet adok nekik nevet már a vázlatban és csinálok egy jellemábrázolást és életrajzot,hogy az alapján fusson a sztori.A töténet főbb eseményeit részletesebben leírom,h mi miért történik és mi lesz a következménye.Van,hogy egyszerre több sztori jut eszembe és mindet leírom egy kis füzetbe,vagyis a vázlatát,hisz nem tudom mikor lesz időm megcsinálni és nehogy elfelejtsem a részleteket.Ez azért is jó sztem,mert idővel annyi infó összegyűlik,annyi ötlet a füzetbe,h nem kell sokat agyalnom a sztori részletein,ugyanis ez okozza a legnagyobb gondot,hogy kitaláljam "na most akkor mi történjen".Mindig legyen valami cél minden fejezetben.

A másik ötlet,hogy nekem a klassz sztorik és öletek mindig zene hatására jönnek elő :D Ahányszor hallgatom az mp4-em mindig lejátszódik szemem előtt egy jelenet csak úgy a semmiből,amit be tudok építeni a regénybe;)

Sok sikert!

U.i.:Én is örülök,hogy ilyen sokmindenkit érdekel az írás.Ez azt bizonyítja,hogy nagy a fantáziátok ami nagyon fontos sztem és persze legalább nem a diszkókban nyomultok,hanem intelligens elfoglaltságot csináltok :) Egyébként ne aggódjatokazon,hogy limonádékönyvet írtok vagy tucat vagy nyálas tinit.Nekem kb 3 tinisztori született a 13-14 éves korszakomban.Az élet és a kor meghatározza sok esetben a történetek lényegét.Ami titeket érdekel az életben az sokszor megjelenik a műveitekben is,ez ellen nem lehet tenni és nincs benne semmi ciki ;)

Én most inkább egy vígjátékot tervezgetek írni, mert mostanában túl sok a nyálzós, szeretlekdesemmitsemérmertavégénúgyisösszejövünk történet.

Szóval nekem az lenne a sztorim, hogy van 3 barát 2 fiú és egy lány akik nagy hülyeségeket csinálnak a suliba, amíg el nme jön a nyári szünet és unatkozni kezdenek. Egy felborult veszélyes anyagot szállító kamion miatt lezárják a pici várost ahol laknak, így nem mehetnek szinte sehova. Így kitalálják, hogy elmennek a múzeumba, ahova senki sem jár és "beköltöznek",azt tervezik majd hogy ők lezsnek a "szellemek". Idő közben feljönnek a régi emlékek és egy hármas kapcsolat alakul ki közöttük, amit a visszatértük után senki sem fogad el. Titokban kell hát lenniük amiből sok vicces dolog történik.

Remélem egy jó történetet fogok belőle kihozni, mert igazán tetszik nekem az alap sztori.

15/L

Hellósztok!!Nekem van egy fantasy könyvem amit befejeztem!:)

Most csinálom a 2.-odik részét is!Általában Kalandok szoktak benne lenni.Én csak hobbiból csinálom ezt de nagyon szeretem!:))

Szia!

Nekem is tervben van a regényírás. Imádok olvasni, többnyire fantasyt, vagy sci-fi-t, most egy romantikus könyvet. Nem egyszerű feladat regényt írni, de én pont olyanoknak mondom, akik 2-t 3-at is írtak már.:) Nekem jelenleg 2 oldal van meg belőle, de nem jut eszembe a folytatás. Elakadtam és ez gyakran megesik, ezért lesznek mindig olyan rövidek, ezért még egy darabig maradok a novellák írásánál. Az sokkal könnyebb. Van már 2 hosszabb meg jó pár rövid(karcolat), küldtem be két sci-fit pályázatra, nem hosszú, de szerintem jó lett:P:)(mentségemre legyen, hogy nem tudtam mi az a 15-ös szám) A döntőbe jutottak mind fiúk voltak, 8-an.

Sokan voltunk, és valahol a közepén végezhettem.

De nem adom fel!:)

15/L

Szia!

Én már régóta irogatok, de egy picit abbahagytam, de most megint jött az ihlet, és egy lányról írok aki lovag akar lenni. Bemásolni szöveget még nem tudok, mert írtam kb fél oldalt, és abból nem igazán derül ki semmi! :-)

Szia! Megint én vagyok! Mostmár tudok beszúrni egy keveset abból amit írtam, kérlek írjátok meg, hogy eddig miylen! Remélem tetszeni fog! és bocs hogy csak iylen keveset szúrtam be, de nem rég kezdtem el(legalábbis ezt) :-)

A hegyekbe indulta túrázni, mint minden vasárnap, de a Serena megkérte nevelőjét, hogy hadd pihenjen egy kicsit, s majd úgyis utoléri őket, hiszen az egész birtokon az övé a leggyorsabb ló. Még ha Raoulnak gyanús is volta dolog -hiszen Genna sosem volt fáradékony lovon, s még a legnehezebb talajon is minden erőlködés nélkül is végig bírta vezetni lovát – nem szólt egy szót sem, bár elméje legmélyében tudta, hogy a lány valamii ostobaságra készül, inkább arra az énjére hallgatott aki azt mondta: biztos kifáradt, a tegnapi partin, amit apja rendezett, hogy bemutassa új feleségét.

De a lány nem ment utánuk, inkább a Port Rianba indult, hogy teljesítse vágyát, s lovag legyen. A király szolgálatába akart állni, kalandokba keveredni, s hogy tudják hogy ki ő, s hogy mekkora harcos. De azt is tudta, hogy még soha ne, volt női harcos. Lehetett volna, de nem bírta a kiképzést, s meghalt.

Ő viszont biztosra vette, hogy van olyan jó mint a fiúk, sőt jobb is, s legszívesebben fellázadna, amiért azt hiszik hogy nők gyengék. De azonban itt nemcsak erről volt szó.

Anyját egy tolvajokból álla csapat ölte meg, mikor férjével egy találkozóra mentek, s míg a férfi a megbeszélésen ült, addig Lady Bolianne szolgálójával, s egyben barátnőjével elment a vásárba, ahol aztán megtörtént a tragédia. Senki sem tudja, hogyan, vagy hogy ki tette, de Serena megesküdött rá, hogy ő védelmezni fogja az embereket, s megtalálja anyja gyilkosát.

És itt van mégegy, bár ez kicsit régebbi, és néhol eléggé béna, de légyszi írjátok le, hogy milyen!

Ez most nem rólam szól. Én is ott voltam mindig, de nem rólam szól.

Az egész egy pénteken történt, mikor Emma, Allie, és én átmentünk Missyhez. Sokszor átmegyünk egymáshoz, de ez most más volt. Missy szörnyen izgatott volt, pedig nem szokott az lenni.

Este 11-ig azt csináltuk, mint mindig is: hülyéskedtünk, tv-t néztünk, reklámokat találtunk ki, de aztán Missynek megszólalt az ébresztőórája, egy olyan régi vekker, ami rázkódik is. Én nagyon utálom az ilyeneket, de ő imádja.

Szóval hirtelen felugrott, és szólt, hogy kövessük. A szemében egy olyan fény csillogott, amit akkor még elképzelni sem tudtam, mitől pörgött fel ennyire. De hamarosan megtudtam.

Bevezetett minket egy szekrénybe. Tele volt ruhákkal, mint egy normális szekrény, de átnyúlt rajtuk, és egy kilincset fogott meg! Egy kilincset egy SZEKRÉNYBEN!

És bementünk.

Most mindenki azt hinné, hogy valami fura szobában kötöttünk ki, de egy szépen berendezett nappaliszerű szoba volt ott, csak hogy a középen álló asztalon furcsa minták voltak, ráadásul kőből volt, legalábbis úgy nézett ki, ami a mintáját illeti, az, pedig nem fogható semmilyen néphez, amit tanultunk töriből. Volt sormintás része is, azon, pedig a hold volt, mindegyik fázisában. Az asztalon, pedig jó sok gyertya, s mindegyik egy-egy hold mellett volt.

-Üljetek le az asztal köré, és fogjatok meg egy-egy gyertyát, de csak azt, amelyik szürke.- mondta Missy anyukája, akit csak most vettünk észre.

Ekkor nagyon elkezdtem remegni, és átpillantottam a többiekre: Emma is remegett, Allienek meg tágra nyílt a szeme. Ő volt a legkíváncsibb. És végül Missy, ő meg még jobban felpörgött, pedig azt lehetne hinni, hogy annál jobban már nem is lehet, de ő sokszor okozott már meglepetéseket.

-Lányok, most egy régi hagyományban fogtok részt venni. Ezt az egész szertartást titokban kell tartanotok. Ha bármelyiktök mond erről bárkinek is valamit, azzal felborítaná az egyensúlyt, amit nagyon nehéz lenne visszaállítani. Van valakinek erről kérdése?

-Még anyáéknak sem lehet erről szólni?- Emma nem tud titkot tartani, még a szülei előtt sem. Ez az egyik olyan tulajdonsága, ami akkor nem jött jól.

-Senkinek sem. Még csak célozni sem lehet rá.

Én szívesen megkérdeztem volna, hogy mi fog velünk történni, de rájöttem, hogy semmi értelme nem lenne neki, mivel biztos megtudom. Erre szerencsére az előtt jöttem rá, mielőtt megszólalhattam volna.

-A családunk,- kezdte el mondani Missy anyukája, -egy varázsló családból való. Az a hagyomány, hogy mikor egy gyerek eléri azt a kort, mikor már varázsolhat, akkor kell végezni egy beavatást, amiben elkezd tanulni varázsolni, és vele együtt 3 barátja. Most ezen a szertartáson fogtok részt venni.

-I-i-időt kérek! Azt mondja, hogy most kapunk valami varázshatalmat?- nagyon megdöbbentett ez, és az igazat megvallva, mégjobban féltem.

-Nem. A varázserő mindenkiben benne van, csak kell egy kis segítség, hogy elő tudjuk hozni. Pl. amit szerencsének hívnak, az igazából varázserő. Van, akiben kevesebb, van, akiben több van.- Missy ezen a napon most először beszélt nyugodtan, sőt ha jobban belegondolok, egész héten ilyen volt. De most hirtelen megtört, és nagyon komoly lett. Látszott rajta, hogy ez nagyon fontos a számára.

-Szóval, azt mondod, -kezdte el mondani Allie- hogy mikor valaki, megnyeri a lottót, az a mágia miatt van?

-Nem a mágia miatt, hanem a belső megérzésben, hogy mi fog történni a jövőben.- nagyon élvezte, azt hogy erről beszélhet. Nem tudom, eddig hogy bírhatta ki.

-Most pedig mindenki gyújtsa meg az elméjében a gyertyát, vagyis képzeljétek el, hogy ég. Csukjátok be a szemeteket, és képzeljétek el, hogy rárakjátok az asztalra, de ne mozduljatok meg. Most próbáljátok meglátni, hogy a másik hová tette, és formáljatok belőlük egy kört.

Fogalmam sem volt, mit teszek, de valahogy mégis láttam. Ekkortól kezdtem el hinni a mágiában. Igen. Eddig nem hittem benne, pedig az ilyen korú lányok, mint én, általában valamilyen szinten szoktak hinni benne. Na nem úgy, hogy láthatatlan kis tündérek repdesnek körülöttünk, hanem, hogy léteznek szellemek, rontást lehet hozni valakire, meg ilyesmik. És én ezt eddig teljesen elutasítottam. Mostanáig. És a legrosszabb talán az, hogy nem tudom, miért nem érdekelt eddig egy kicsit sem.

-A fogjátok meg egymás kezét valóban.- hirtelen olyan lágynak tűnt a hangja Missy anyukájának, és szinte láttam az arcát, hogy milyen jó érzés ez neki.- Képzeljetek el magatok előtt egy könyvet, egy régi könyvet, barnás borítóval, de cím nélkül. Lapozzatok benne, míg végül meg nem érzitek, hogy hol kell nyitva lennie. Ha megvan, egyszerre mondjátok ki azt a szót, amit először megláttok! De tényleg csak azt! Ha nem azt mondjátok ki, baj is lehet belőle.

Nem igazán értettem, de a végén mégis sikerült. Csak annyi volt, hogy az ösztöneinkre kellett hagyatkoznunk, s megértettem, miért kell az, hogy jóban legyünk: meg kell éreznünk, mit csinál éppen a másik, és ezt úgy nem lehetne elérni, hogy egy vadidegen ember érzéseiben kell járnod.

Ahogy én hallottam, hihetetlen, de ugyanazt a szót mondtuk ki: venuzio. Fogalmam sincs, hogy mit jelent, de ezt mondtuk ki.

És mikor az utolsó betűhöz értünk, furcsa bizsergés kezdett rajtam úrrá lenni, aztán mintha elájulnák.

¤ ¤ ¤

A fotelben ébredtem fel. Csak Missy volt már ébren akkor. Ő is elájult.

-Akkor most boszorkányok vagyunk?- kérdeztem félve, még kissé kábán.- És természetes ez, hogy elájulunk? És miért kell több embernek is varázslóvá válnia?- hirtelen nagyon sok kérdés jutott eszembe. De bezzeg mikor Missy anyukája kérdezett, nem találtam ki ezeket!

-Az első kettő igen, a másodikat fogalmam sincs mindent én sem tudhatok!- rám förmedt, de láttam hogy viccesen. Most még Réka szemétkedése sem ronthatta volna el a kedvét!

-És lenne még egy kérdésem, varázsolhatunk bármikor?

-Elvileg nem, de mindenki varázsol, úgyhogy csak úgy lehet, hogy ne lássák meg. És ami még jó, az az, hogy van egy füzetem, amibe anya leírt néhány egyszerű dolgot, amit gyakarolhatunk!- és van olyan is, hogy valami felemelése, és mozgatása! És szerintem tudod, hogy mire gondolok!- egy ravasz mosoly jelent meg az arcán, és igaza volt! Tudtam!

Ráadásul azt is tudtam, hogy úgy akarja felhasználni ezt, hogy minél kínosabb legyen annak, akivel ezt csináljuk. És ez neki nem lesz nehéz, mert nagyon jó tervei vannak, ami elég gázos helyzetbe tudják vinni azt a valakit.

És remélem, hogy mindenki tudja, hogy kire gondol, mert aki nem, az nagyon lassú felfogású, de azért elmondom.

Ez a valaki, Réka. Az osztálytársunk. Ő a világ legsekélyesebb, és legszemetebb embere! Volt mikor jóban voltunk vele, mert jó fej volt, de aztán csomóan a rajongói lettek, és tisztára beképzelt lett. Ha valamit sokan megbámultak, és odamentünk megnézni, hogy mit bámulnak, akkor elhesegettek minket, mintha valami titkos dologról beszélnének. Ez bizonyítja, hogy azt hiszik, hogy ők valami elit klub, amibe csak V.I.P. belépővel lehet bemenni, amit viszont csak úgy szerezhetsz, hogy nyalizol neki! Gondolom, nem csak mi vagyunk így ezzel! Csomó ilyen Rékák lehetnek a földön!

Szóval idegesít, de nem tehettünk ellenne, és az a kicsi rész a szó végén mindent eltöröl, az a „ttünk”, mivel múlt időben van, ezért már tehetünk!