Írtok regényt? Milyet? Másoltok be részletet?

Szegény elfes...

Küld el nekem, majd én segítek rajta. Lektor vagyok, és 14-16 év közötti kezdőkkel foglalkozom, de ha idősebb vagy fiatalabb vagy, az sem baj.

m.alex.ramona@gmail.com

Elf:

Pfff miért vagyok szegény??? miért kéne segíteni rajtam? nekem nincs semmi bajom köszönöm, elvagyok mint a befőtt :)

nem értem a dolgokat, miért ítéltek ennyire hamar, egyik a látatlan karakterem szídja a másik lesajnál hótfogalmam sincs h miért... na mindegy a sajnálómnak majd küldök egy e-mailt.

Am ez teljesen nem OFF, mivel a kérdező azt mondta, beszéljük meg :P pont ezt tesszük ;)

Na jó, ez már átmegy fórumba lassan...

Elfhölgynek üzenem.

Ennyiből tényleg semmi, de semmi nem derül ki a történetből, a karakterekről se sok, szóval pusztán mondattanilag tudom kritizálni. Hm. valahol bicsaklott egyet, de most nem fogom visszakeresni. Viszont ami sokat segít: ne a fióknak írj, legyen legalább egy barátnéd, akinek megmutatod. Az mindig nagyon dob. Ha más nem, a srác, akinek most elküldted.

Jó lenne tudni, hogy hány éves vagy, mert egy 14 évestől pl ez igen derék írás, de egy 25 évestől már necces.

Tiszta fórum...

Amúgy én is írok. Szürreálisat, jobb pillanataimban abszurdot.

NOs, nem a munkád miatt sajnáltalak meg, hanem hogy mi a fenének kell egyből azt mondani rá, hogy iszonyat!

Kevés volt a részlet, de akkor ennyiből kell gazdálkodni, és én a véleményem a szóhasználat és a forma alapján ítéltem meg, hogy lenne értelme veled foglalkozni, de akkor felejtsd el!

Hali!

16 éves tinédzser vagyok, és megszállottan szeretek írni. Az első alakulgató "regényem" fantasy. Egy birodalomban játszódik, ahol egy sötét királynő uralmát kell megdöntenie a Kiválasztottnak, akit az elnyomott nép emelt ki maga közül, legalábbis ezt ő így tudja. A történet folyamán kiderül, hogy nem is olyan egyszerű legyőzni a boszorkányt, ehhez túl kell emelkednünk önmagunkon, az emlékeiken és az elszenvedett kínokon is. S nem utolsósorban tudnunk kell önzetlenül szeretni a gyűlölt ellent. Az én történetemben csak karddal és vérrel nem lehet boldogulni...

Lehet hogy ez kicsit sablonnak látszik, de igyekszem úgy megírni, hogy ne hajazzon egyetlen fantasyre sem. Nincsenek benne tündék, törpék meg orkok, sem sárkánylovasok. A hobbitokat is hanyagolom (nagyon tisztelem a jó öreg Tolkient:)), e helyett igyekszem kiötölni minél több egyedi, új fura lényt, akik majd benépesítik az elképzelt világomat.

Azt sem akarom, hogy a mondanivaló vagy a story közhely legyen, ezért igyekszem ügyelni a részletekre is.

Ennyi volna...

Keyra

Hoppácska! A legfontosabbat elfelejtettem! Itt egy kis részlet a regényemből, remélem nem túl érthetetlen!

Üdv. Keyra

"Testőröm felé lestem. Ő savanyú képpel meredt rám.

- Drága parancsnok, mi a terv? Csak mert a bűbájos vénember nem mondott semmi biztatót arra nézve, hogy meddig egyen itt minket a búskomor fene.

- Várunk. – voltam vállat, majd leugrottam Holdasról. Dyran követte példámat. Szélnek eresztettem a lovat, bízva abban, hogy ő is érzi azt a baljós kisugárzást, ami az erdőből áradt. Én fáradtan leheveredtem egy sötét, mohos szikla tövébe és Dyrant figyeltem.

Le sem tagadhatta volna, hogy az északi népek közül való, a Havas-hegység bérceiről. Lajtorja termete, kékes színű szeme, jellegzetesen hosszúkás arca, erős járomcsontjai ezt sugallták. Na meg az a közöny és büszkeség, amivel beszélt, a dühítő érdektelenség és megközelíthetetlenség mind jellemző ezekre a népekre. Nem is furcsa, hogy olykor a büszke hegycsúcsokhoz hasonlítják őket. Csupán az keltette fel kíváncsiságomat, hogy mégis mi elől menekülhetett olyannyira, mitől szerzett olyan ijesztő sérüléseket. Nem töprenghettem soká, mert úgy látszott, igencsak elvesztette türelmét.

- Azt legalább elárulnád, hogy hova igyekszünk? – csattant fel. – Merthogy igyekszünk, az látszik.

- Sejtelmem sincs. – vallottam meg. Nem tette valami boldoggá.

- Pompázatos – morogta -, de azt talán el tudod mondani, hogy mégis mi ellen menekültök, illetve menekülünk, vagy, hogy miért kellett engem is magatokkal hurcolni! A titkolódzó vénember tényleg varázsló? És te? Valami démon vagy?

Hökkenten néztem rá. A büszke hegycsúcsok nem szoktak sértegetni.

- Miből gondolod azt, hogy démon vagyok? Embernek születtem akárcsak te. A küldetésünk célja pedig szigorúan titkos.

- Küldetés? – nyikkant, arca szenvedőbe váltott. – Miféle küldetés? Beszélj csipisz, mert rögvest megőrülök!

Ez azért már sok volt. Felpattantam és a kelleténél jóval hangosabban válaszoltam.

- Ne nevezz csipisznek, ha kedves az életed! A küldetésünk pedig az, hogy megváltsuk Denphirya népét. – szavaim roppant komolyan csengtek. De testőröm nem hatódott meg.

- Rendben tündérbogár – sóhajtotta, miközben idegesen hátrasimította rövid haját-, most akkor nézzük másik oldalról. Te tudod ki is uralkodik mostanság? Nem a nagybajuszú királybácsi, nem, a csúnya királynő uralkodik, aki sok-sok embert húzat karóba kisebb vétkek miatt is. Na de arról beszélni, hogy le akarod őt dönteni a trónról, az több mint ostobaság!

- Pont így beszélnek a gyávák is! Akik inkább tűrik, hogy a katonák asszonyaikat és gyermekeiket elhurcolják, de a saját életüket jobban féltik! Szánalmas vagy!

- Nem, ez nem gyávaság! Ezt úgy hívják életszeretet. És mégis hogy képzeled világmegváltó akciódat? Belibbensz az ország legjobban őrzött várába, és ledöföd a fekete boszorkányt, akit ezer, nálad különb harcos sem bírt legyőzni. Ez volna?

- Valami ilyesmi. A jóslat szerint így kell lennie, és ebben te is segíteni fogsz!

Kedves Keyra!

Szerintem, ha jól sikerül kitalálni a dolgokat, szép kis történet alakulhat belőle, szurkolok neked!

Vége van a vámpírkorszaknak és most a fantasy korszak következik?Mindenki erről a témáról ír csak? Én nem..Én krimit írok..

Majdnem kész vagyok

Egy kis részlet

"-Ezért hallottam Caro szájából olyanokat,hogy "legszívesebben feldarabolnám,és lassú tűzön olajban megsütném"Meg olyanokat mondott nekem meg Garynek is hogy "ha tovább dühítesz,megöllek!"Ugyanilyen könnyen,és indulatosan veszekedett is.Azt hiszem rájött,hogy a természetében van az erőszakra való hajlam,és szándékosan így vezette le.CAro és Gary elképesztően ocsmányul tudtak veszekedni..

A felügyelő bólintott.

-Igen,és ez is terhelő bizonyíték volt.A tanúk azt állították,hogy szüntelenül veszekedtek.

-Ez igaz!Mondta Jessica.Csakhogy a terhelő bizonyíték egy ostoba félreértés.Persze,hogy állandóan vitáztak,de aki ismerte őket tudja,hogy élvezték!Mindketten élvezték a napi veszekedéseket,így szerették egymást!Ezért is képtelen ötlet az,hogy CAro ölte meg a férjét.Imádták egymást!

-Ha nem ő akkor ki? Tudja hogy csak öten voltak ott,beleszámítva magát..

-Nem tudom! De biztos nem Caro! Én ismertem a testvéremet,és így 20 évvel később is csak azt tudom mondani,hogy ő nem tehette!"