Írtok regényt? Milyet? Másoltok be részletet?

Hát a történet:

1896ban kezdődik egy nyomozó kap egy titokzatos levelet amiben felkérik, hogy derítsen ki több furcsa gyilkosságot. Elvállalja az ügyet. A halálesetek egy temetőben történtek. Így elmegy oda körülnézni. Bejárja az egész temetőt míg végül talál egy sírt ami alatt egy föld alatti titkos járat húzódik ami egy régi kúriába vezet. végig megy az úton és belép az épületbe azon is végig megy majd összetalálkozik a lakójával. Aki egy vámpír. Ezután elolvassa a vámpír feljegyzéseit ami az 1600as évek közepétől egész a nyomozó épületbe érkezéséig tart. ebből megismerhetjük a vámpír életét.

nagy vonalakban ez a történet, de persze ezenkívül sok más is van benne. és pl: a temetőben vagy a kúriában történő mászkálás sem abból áll, hogy végig megy és kész.

megpróbáltam mindent részletesen kifejteni. a kúriának is meg van a maga titokzatos története és a régi lakóinak is. valamint a vámpírunknak is meg kell ismernie az új kort(1800as évek) mert hogy van neki egy kétszáz éves szunnyadása is. a történet. Budapest-Románia-Kárpátalja-Erdély területén játszódik. Próbáltam történelmileg is hű lenni. Van utalás török támadásokra. Eredeti középkori város neveket használtam és a világ leghíresebb vámpírja is bekerült Vlad tepes személyében. Valamint belevettem egy középkorból fent maradt alvási nehézséget is. ezt sajna nem tudom jobban leírni, de ha elolvassa valaki akkor rögtön szemet szúr neki. a sztoriban több szereplő is van. sírásó, torzszülött, a nyomozó felesége és még sokan mások. ha ezek után is érdekel még valakit akkor bemásolhatok néhány részletet. kíváncsi vagyok a véleményekre.

44 oldalas lett.

Na teszek fel pár részletet.

remélem nem lesz katasztrofálisnak minősítve.

"Félórányi leszegett fejjel történő gyaloglás után megérkezett a temető kapujához. A kapu egy nagy fekete vaskapu volt. Minta vagy dísz nem volt rajta. Két hatalmas szárnya hívogatóan állt nyitva minden belépő előtt. A kerítés az újságban leírtaknak megfelelően piros téglafal volt mely olyan magas volt, hogy csak egy jó erőben lévő sportoló tudná átugrani átlagember nem. A temető kapuja mellett egy réges-régi őrbódé is állt. Melyben egykor a temető őr lakott.

Tamás még emlékezett rá gyermek korából. Barátaival együtt sokszor volt a temetőben és nem mindig virágot vittek a sírokra. A temető őr már akkor is vénségesen vén és fogatlan volt. A valódi korát senki nem tudja. Történt egyszer ugyan is, hogy éjnek évadján Tamás belopózott két jó barátjával együtt, hogy megnézzenek egy új koporsót, amit még nem földeltek el. Bizony ki akarták nyitni. A kapun még bejutottak, de balszerencséjükre az őr pont akkor indult kifelé így pont a karjaiba sétáltak. Tamás két barátja, mint a vadász elől a nyulak úgy elfutattak, de neki nem volt ilyen szerencséje. Mindig is kicsit lassú mozgású volt később nem is győzött csodálkozni, hogy még is felvették a rendőri pályára. Viszont az őr, ahogy nyakon csípte úgy elverte, hogy még ma is viseli a hátán a nyomát. Azóta csak akkor járt a temetőben mikor a szüleit temette. Kik a sors furcsa fintora miatt ugyan azon a napon haltak mikor ő pont a huszadik születésnapját ünnepelte volna. Volt is akkor nagy bánat és gyász ugyan akkor öröm is hisz még is csak egy születésnapot ültek. De ez már régi história az óta Tamásból jól menő nyomozó lett ki utolsó ügyét vizsgálta.

Az emléket elhessegette magától és belépett a kapun. Ahogy belépett a temetőbe és elindult egy furcsa nyugalomérzés szállta meg. A kapun túli élők világának hangjai elhaltak és itt csak a holtak neszezései verhették fel néha a csendet. Ösztönösen vissza fogta a hangját és megpróbált szinte hang nélkül lépdelni a holtak birodalmába vezető úton.

Alig tett néhány lépést már is háromfelé ágazott az út. Az egyik irány egyenesen előre ment be temető mélyére. A másik kettő jobbra és balra haladt a téglafal mellett. A baloldali út egyenesen a temető keleti végében álló Godalming kúria fekete kapujánál ért véget. Az útelágazásnál egy apró füves részen egy rozoga viskó is állt. Fából készült és a teteje olyan instabilnak tetszett mintha egy gyengébb szellő is el tudná repíteni méterekre. Az ajtón egy hatalmas lakat függött láncra erősítve. A faépülettel nem sokat törődött, arra gondolt, hogy biztos itt tartják azokat az eszközöket és szerszámokat, amikkel rendbe tartják a temetőt. Úgy döntött, hogy egyenesen halad tovább. A járda keskeny volt mind két oldalán réges-régi sírok álltak. Sokuk olyan régi volt, hogy már a rájuk vésett neveket és évszámokat sem lehetett kivenni. Mindegyik sír régen elfeledett emberek végső nyughelyeként szolgált. Sokuk ápolatlan és gondozatlan volt. A sírhelyek nagytöbbségét csak egy egyszerű fakereszt ritkább esetben kőből faragot kereszt díszítette. A fából készültek már mind korhadtak voltak és volt néhány olyan is, amit legnagyobb jó indulattal sem lehetett már keresztnek nevezni.

Ahogy haladt egyre mélyebbre a néptelen sírok világában azt vette észre, hogy elkezdett a délután tovatűnne. Kora esti fuvallat rezgette meg a fák leveleit és néhány galamb felröppent egy alacsonyabb ágról, amivel jól ráijeszttettek a nyomozóra. A rendőr még szorosabbra húzta fekete kabátját, kezét zsebre dugta és úgy haladt mind mélyebbre és mélyebbre az örök csend és nyugalom világában. Agyában olyan gondolatok cikáztak, hogy mennyre jó lehet holtnak lenni. Hisz őket már semmi nem zavarja, nem árthat nekik semmi és senki. Néha azonban eszébe jutott a régi temető őr szavai is. Mielőtt felmentették volna tisztségéből esküdözött, hogy az utolsó éjjelen mikor is a temetőt járta látott egy fehér ruhás szellemnőt. Oly szomorú és oly gyönyörű volt mondta. Meg akarta szólítani vagy csak közelebb lépni hozzá, de mikor is egy tétova mozdulatot tett felé a jelenés hirtelen tovatűnt. Néhány percig még csak állt ott megkövülten majd zavarodottan tovább ment. Másnap aztán szóltak neki, hogy a temetőt többé nem kell éjjelente őrizni. Azóta a fogatlan őr még mindig az éjszakákat járja és mindenkinek elmeséli a kísérteteses kalandját.

Tamás nem hitt neki persze ő is hallotta amint részegen a várost járja és meséli a történetet, de neki több kell, mint egy öreg részeg ember elbeszélése a szellemekről. Most azonban úgy érezte, ha nem állna két lábon, a földön és életét nem a tudománynak szentelte volna könnyen meginoghatott volna a hite a racionalitásában.

- Ezen a helyen könnyen láthat az ember szellemet. - gondolta a nyomozó.

Végül megrázta magát és tovább ment. A temető egy szépen gondozott szakaszához ért. Itt néhány harcos angyalról és démonról készült szobor állt középen Máriával, ahogy kezében a kisded Jézust féltve tartja. Az angyalok kezeiben kardok és lándzsák voltak lábukkal démonokat tiportak. Hátrébb egy angyal térdelt kezeit imára kulcsolta arc kifejezése a szűnni nem akaró fájdalmat tükrözte. Lábai össze voltak láncolva és két démon tartotta a láncot, míg egy harmadik az angyal szívébe egy hatalmas dárdát szúrt.

- Ez az angyal különösen sokat szenvedhetett. - gondolta Tamás. Majd innen is tovább állt.

A Szent Anna temetőnek ez a része a gazdagoknak és a jómódúaknak fenn tartott része volt. Itt csak szép és gondozott sírhelyek álltak. Néhányuk fölé még kupola vagy boltív is emelve lett. A nevek évszámok mind-mind jól látszódtak pedig többségük már itt is több mint száz esztendős múltra tekintett vissza. Az egyik sírhely különösen kiemelkedett a többi közül. Magasságra nem volt nagyobb, mint az átlag viszont látszott, hogy ezzel az eggyel különösen sokat foglalkoznak. Szépen le volt sikálva egy árva piszok vagy sár folt sem látszott rajta. Előtte lévő fű szépen gondozva volt a sírbolt előtt pedig frissen odatett virágok tucatjai illatoztak. Tamás közelebb lépett a nyughelyhez és megpróbálta elolvasni kinyugszik ezen a helyen.

- Kraszlavics Dracilla. - olvasta a nevet. Született: ezerhatszázhúszban megölték: ezerhatszázötvenben.

A nyomozó körülnézett, de nem talált semmit, ami felvilágosította volna a halottról. Nagyon érdekes volt neki ez a sír. Már több mint kettőszáz esztendeje nyugszik itt és még is oly makulátlan és oly feltűnő a sírhely mintha csak tegnap lett volna a temetése. Nem tudta mire vélni a dolgot. Azt is furcsállta, hogy eddig nem tudott a sírról. Legérdekesebb még is az volt neki, hogy a nyughely teli volt frissen szedett virágokkal.

Tett még egy kört a nyughely körül majd tovább állt. Még mélyebbre hatolt a néma temetőben. Időközben egyre sűrűbb köd kezdett leereszkedni és a világosság is rohamosan fogyni kezdett. Szép lassan kezdte átvenni a nappaltól az éjszaka az uralmat, hogy betakarjon mindent bűvös fekete köpenyével. Végül egy útelágazáshoz érkezett. Az út itt háromfelé indult tovább. Az egyik egyenesen vezetett a másik kettő jobbra illetve balra vitt. Miképp azon tanakodott, hogy merre felé menjen tovább hangokat hallott."

Itt van még egy

"Felért az első emeltre. Itt is mindent por borított, a fáklya fényénél azonban észrevett lábnyomokat is. Elkezdte követni őket miközben arra gondolt, hogy akit az imént hallott valószínűleg alig pár pillanattal ezelőtt még mindig itt tartózkodott. Ez azt jelenti, hogy nincsen egyedül a házban. A gondolatra megtorpant és újból erőt vett rajta a félelem. A félelem mely minden porcikáját átjárta behatolt a sejtjeibe, és a végén már az egész agyát kitöltötte. Reszketett félt attól, hogy a vámpír bármelyik pillanatban belemélyesztheti tűhegyes fogait. Kényszerítenie kellett magát, hogy tovább haladjon. Alig tett azonban pár lépést már is megállt. A tűz fényénél kivette két régi ajtó körvonalait melyek egymással szemben álltak. Mindkét ajtó mellett egy-egy kép függött. A képeket pókháló és por borította. Fáklya fényénél megvizsgálta a régi portrékat. A baloldalin Peter Godalming mellképét fedezte fel. A férfi szemei feketék voltak és rendkívül gonoszul tekintett le a látogatójára. Arca csupa megvetés és gőg volt. A másik képen Katalina volt. Arca csodaszép volt neki is szőke haja és szép kék szemei voltak. A száján jóindulatú mosoly játszott. Szinte tökéletes ellentéte volt a férjének.

Tamásban felkerekedett a kíváncsiság benyitott hát a jobb oldali ajtón. A helységbe érve először is megállapította, hogy világosabb, mint a ház többi része. Itt is be voltak deszkázva ugyan az ablakok azonban sok helyütt hézagok voltak így némi fény átszüremlett a nyílásokon.

Rögtön megállapította, hogy a ház ebédlő részében van. A szoba széles és hosszú volt, de annyira, hogy a túlsó végét nem is látta. Középen egy szinte rommá vert asztal maradványai feküdtek mit az évtizedes por befedett. Helyenként pókhálók lógtak az asztal roncsokon. Voltak még szék maradványaik is amik ugyan csak darabokban feküdtek az egész ebédlőben. Ahogy a nyomozó haladt előre egyszer csak egy nagy tárgy körvonalait fedezte fel a félhomályban. Közelebb lépett és egy zongora maradványait látta. Kezével lesimította a port és meglátta, hogy a hangszer fekete színű volt. A falakon körbe betört keretű képek sorakoztak. Egykor mind szép lehetett és gyönyörű festményeket láthattak rajta az emberek, de most már ezek is az enyészetéi lettek. Az ablak előtti piros függönyön még jól látszódott a szín azonban ez is több helyen el volt szakadva.

A nyomozó visszatért az ajtóhoz kezét a kilincsre tette és még egyszer visszafordult. Elképzelte, hogyan táncolhattak itt az emberek micsoda mulatságok lehettek itt. Egykor biztos vidám tűz loboghatott a kandallóban.Szinte hihetetlen volt belegondolnia, hogy egy ilyen nagy múltú ház így elhanyagolódjon.

Becsukta végül az ajtót és átment a másik helységbe is. Az a konyha volt. A konyha mocsoktól és szennytől bűzlött. Tamás fintorogva tekintett körbe. Itt is a totális pusztulás képével találkozott a nagy tálaló szekrény ezer darabra törve feküdt a földön. A kemence ahol egykor rengeteg szolga kenyeret, húst és sok féle finomságot sütött most feketén és üresen ásított a sötétségbe. Középen egy rozoga asztal és mellette két szebb napokat megélt szék állt. Az asztalon, ahogy közelebb ment a nyomozó egy üveg kinyitott bort és mellette két poharat félig töltve látott. Tamás fanyarul elmosolyodott.

- Mintha a szellemek részeges mulatozását zavartam volna meg. - gondolta.

Közelebb ment és belenézett mind a két pohárba kicsit fel is emelte őket, hogy meglöttyintse az italt. Kétség sem férhetett hozzá bor volt. Visszatette a poharakat majd el is hagyta a konyhát.

Újból a folyosón volt megkereste a porban a nyomokat majd követe őket."

remélem bár hosszúk azért lesz ki elolvassa.

Szia! csak a story-t volt időm elolvasni, meg az első bekezdést.

Morbid kisfiú lehetett a Tamás, ha a temetőben játszott régen. :) Engem a hideg is kiráz tőle... nem hogy még koporsót nyitni XD

Hány éves vagy, és milyen nemű?

Gondoltam, hogy fiú vagy :)

Nia

Elf: Nah, végre megint fellendült az élet ezen elhagyott kérdésnél :D .

Kedves vámpíros-nyomozós! (nem tudom hogy szólítsalak :D ) Nem olvastam végig az egész részletet, de az eleje érdekes volt, kicsit talán kusza, és a mondatok tagolása nem tökéletes, de egész jó. A 44 oldalt hogyan érted? A3, A4 ?

Puszi!