Kirakható az örökös a majdani általa megörökölt lakásból, ha még élnek azok, akiktől örökli?

"Másnak is nehéz, mégis megoldja, (én is megtettem) és nem rinyál itt a gyakorin, mint a fürdős qurva."

Tehát ha neked sz@r volt, másnak is legyen sz@r. Igazi buta magyaros mentalitás. Az ilyenek miatt nézik le külföldön a magyarokat, és az ilyenek miatt nem szólalnak meg a külföldön élő magyarok magyarul, ha magyar szót hallanak. Büszke lehetsz magadra.

Majd ha kükföldön lebetegszek, és lesz magyar a személyzetben, aki nem szólal meg magyarul, majd szeretettel gondolok rád, te szégyen.

"Másnak is nehéz, mégis megoldja, (én is megtettem) és nem rinyál itt a gyakorin, mint a fürdős qurva."

Nehéz volt nyalizni, még vettek neked egy lakást, azt most itt vered magad?

#137 Emberi oldalról közelítem meg valóban, hisz ember vagyok, nem kormány. Mi ezzel a baj? Milyen oldalról közelítsem meg? Fácán?

Na ez egy elég sötét és áldozathibáztató duma, hogy "az állam nem jótékonysági intézmény." A nép az? A nép ingyen él itt? Adót fizet, ha dolgozik, ha nincs munkája, ha van hol lakni, ha nincs. Akkor a nép sem jótékonysági intézmény, és egy adóköteles állampolgár joggal elvárhatja a segítséget.

Hajléktalan ember nem tud utódokat teremteni az államnak, akinek felemészti a keresetét az albérlet, az sem nagyon, akinek labilis az állása (márpedig stabil elég kevés), az sem fog a bizonytalanra. Márpedig elvileg ez volna a cél elvileg. Kevesebb ember meg kevesebbet adózik. Nincs ennek köze a jótékonysághoz, ez alap. Vagy legalábbis annak kéne legyen.

Ha pedig nem lenne életszerű a felvetésem az ingatlanhelyzetről és a labilis állásokról, akkor hogy tud több párt is az olcsó és megfizethető lakásokkal kampányolni? És hogyhogy az emberek többsége tud ezzel azonosulni? Azt hiszem akkor ez a kérdés túl megy a gyakoris hisztizésen szerintem.

Azért mondom hogy félig lenne helytálló az érved, mert egy ilyen abnormális helyzetben ez a kirakás irreális. A másik fele meg... Nekem az lenne természetes, hogy segítsem a fiam/lányom, nem az hogy elmúltál 18 azt csinálj amit tudsz. És autómatikus, hogy ha már nem vagyok, megkapja a lakást, nem hogy még itt sz@rrágózzak, hogy ez az enyém, azt csinálok vele, amit akarok. Nem is értem az ilyeneket. Ezt is törvénybe kéne foglalni, főleg eme irreális helyzetben, ami van. Mivel a tulajdonosok tisztában vannak a jogaikkal és nárcisztikus nemzet is vagyunk, így nem igazán van már olyan, aki meg meri azt tenni, hogy élősködik és a tulajdonos fejére nő. Ki az a hülye, aki meg akar kockáztatni egy kilátástalan élethelyzetet. Csicskulnak és tűrnek. A tűrés meg gyakran kivált (főleg a visszaélésből) betegségeket: Gyomorfekély, rák stb.

Ilyen az, amikor első a pénz és utána a család, akármilyen a viszony. Ebben meg best ofok vagyunk.

Nem mondom hogy más országban nincs ilyen, de kb. elenyészően kevés. (Most itt nem a háborús országokra gondolok)

"(ahol meg volt régen, láttuk a történelemben, hogy nem fenntartható). Rengeteg tanulmány készült már ezzel a kapcsolatban;"

Mert ez ami most van az jól fenntartható és működik?

Foglaljuk össze, mi megy itt: Áldozathibáztatás.

Az áldozathibáztatásról röviden annyit, hogy az áldozathibáztatás az elnyomásból való kilátástalanságból történő túlzott sikeréhség az oka, amivel még nem is lenne baj, ám elég sajátosan értelmezzük a sikerorientáció fogalmát. Nálunk a sikerorientáció azt jelenti, hogy akkor vagyunk sikeresek, ha sikeresekkel vesszük körül magunkat, a sikerteleneket meg kerüljük. (Kicsit hasonló, mint általános iskolában a "leprásozás", meg kb. ugyanaz az értelmi szint is)

Így ösztönösen vagy direkt (végeredmény szempontjából mindegy is) hajlamosak vagyunk az elkövetőt sikeresnek látni, és az áldozatot sikertelennek, hisz sikeresen végrehajtotta rajta amit tett vele, és mivel a sikeresekhez húzódjunk a sikerteleneket taszítsuk, egyetértünk az elkövetővel és hibáztatjuk az áldozatot, mert ebből a látásmódból nem a jellem és a tettek döntik el, hogy ki a jó és ki a rossz, hanem a sikeresség. Sikeres jó, sikertelen rossz.

Jelenesetben a kérdező nem a megnyilvánulásai miatt hibás (hisz senkire nem mondott semmi olyat, max nem értett egyet kommentekkel, vagy nem értette jogosan mások félmegoldásait, amit a nárcisztikus válaszolók anyázásnak vettek), hanem azért, mert olyan élethelyzetbe került, amilyenben, és ezért sikertelennek hat, tehát a sikertelenség miatt "kerülendő állatfajnak", a trollok pedig az abuzáló kommentek miatt "sikeresnek" hatnak, mert akármilyen parasztok és bunkón fogalmaztak, hát ők "őszintén kimondták".

Elég elmebetegül működünk, valljuk be.

Bizonyíték erre, hogy azok magyaráznak bele a kérdezőbe bunkó viselkedést, akik pofán lövetésről és hasonlókról beszélnek, valamint ilyen téves "értékrendet" tolnak, hogy aki ki ír sikertelen élethelyzetet, az vállalja, hogy elküldik az anyjába.

De a külföldiek biztosan a politikánk miatt "szeretnek" minket ennyire. :D

Kedvencem, amikor a 60+osok értetlenkednek, hogy mi a baj az albérlettel, ők is éltek albérletben, családot is alapítottak, ők is kibírták, pedig akkor még volt 2 év katonaság is.

Csak azt nem értik, hogycaz ő idejükben nem volt sem devizahitel válság, sem ennyi ingatlan és albérlet befektető, amik/akik miatt nem voltak így elszabadulva az albérlet árak a fizetésekhez képest. Ja és az ő idejükben nem volt munkanélküliség.