Kedves menekült pártiak, nem gondoljátok, hogy ezek fényében be kellene végre látnotok, hogy tévedtetek a menekültek/menekülthelyzet megítélése kapcsán?

[link]

Mintha beigazolódnának a korábban "rettegőknek" és "xenofóbnak" titulált emberek állításai:

- a kulturális különbségek már most problémákat okoznak

- a nőket nyilvánvalóan semmibe veszik

- még Németországban is nehéz a menekültek elhelyezése (lehet, hogy mégsem orvosok és egyéb magasan képzett emberek érkeztek?), integrálása

- erőszakosak, követelőznek, fenyegetőznek (öngyilkosság - könnyen radikalizálhatók)

És ez a cikk az index-en jelent meg (nem is értem ezt a pálfordulást). Nálunk még rosszabb lenne a helyzet, ebben biztos vagyok (mivel kevesebb az ilyen célra felhasználható forrás). És a cikk kiemeli, hogy NEM egyedi esetekről van szó, hanem a menekültek nagyobb része viselkedik így.

Azt tudjátok, hogy most, hogy ott vannak, már sokkal nehezebb lesz kitoloncolni őket, és ha nem sikerül (nyitott menekültszállások, kitoloncolás elutasítása), még nagyobb veszélyt fognak jelenteni a társadalomra? Nem érzitek ilyenkor magatokat is felelősnek (hiszen néhányotok amellett kardoskodott, hogy limitációk nélkül mindegyiket azonnal be kell fogadni)? Felfogjátok, hogy mekkora problémával néznénk szemben itt Magyarországon, ha ész nélkül befogadnánk mindenkit?

Jelenleg még nyilván nem arról van szó, hogy itt nálunk szeretnének letelepedni, de ha elfogadjuk a kvótákat, akkor bizony ezrével kerülhetnek ide ilyen emberek (és később azok rokonai). Gondoljátok/tényleg elhiszitek, hogy az ideiglenes letelepedési engedély lejárta után, ha netán rendeződnek a dolgok a hazájukban, haza fognak menni? Ha mégis így lenne, gondoljátok, hogy az időre, amíg itt vannak, ők majd feladják a szokásaikat és alkalmazkodnak a társadalomhoz?

Egy olyan embernek, akinek tényleg segítségre van szüksége és menekült, tényleg így kellene viselkednie ez befogadó társadalommal szemben? Normális ez szerintetek?

Az 56-os magyarokhoz hasonlítottátok őket, még mindig úgy vélitek, hogy ugyanarról a dologról beszélünk, mint ami akkor lejátszódott?