A 44M Tas lehetett volna a II. Világháború legjobb tankja a JSz-2-es után?

És most a többi előny:

Univerzális:Mivel gyors,de nehéz tank erősségű így minden feladatkörre alkalmas,egyedül rohamlövegnek nem a viszonylag kis kaliber miatt(viszont a JSZ-2 csak ebben a feladatkörben múlta felül),de alkalmazták néha felderítésre is jó rádiói miatt.Felszerelhető infravörös készülékekkel,F verziója pedig a Schmalltürm(egy univerzális torony) miatt képes volt befogadni szinte bármilyen löveget amit harckocsiba terveztek.

Erős:Bár páncélja gyengébb látszólag mint a JSZ-2-esé ezt dokumentumok cáfolják.A JSZ-2 páncélja és hegesztése ugyanis szinte selejtes volt,amíg a Párduc hegesztése kitűnő és(!) Mangántartalmú páncélja jóval ellenállóbb volt mint bármely szovjet/amerikai/brit... hasonló vastagságú páncél(manapság is főként a páncélok anyagi minőségét mintsem vastagságát növelik)Fegyverzete a kor egyik legjobbja volt,amit adatok támasztanak alá,sőt az is,hogy Izrael is ezt az ágyút szerelte saját Sherman harckocsijaiba és komoly sikereket értek el vele.

Precizitás:A jármű optikája kitűnő volt,az ellenség soraiban nem akadt párja.A hegesztések mint mondtam szintén jók voltak.

Fejleszthetőség:A Párducot el lehetett látni új toronnyal,infravörös felszereléssel,alváza viszonylag nagy volt,és jóval alkalmasabb például páncélvadásszá alakításra mint a JSZ-2esé.

Sebesség:a harckocsi jelentős 46 km/órás sebességet ért el viszonylag gyorsan amíg a JSZ-2 csak nehézkesen érte el a 37km/órát(sokan a JSZ-2-nél 42km/ó-ban állapítják meg a maximumot,de ezt csak a tesztek során ideális körülmények közt,kisebb(a teszteken mindig az)súllyal,de ha érdekel valakit ilyen körülmények közt a Párduc 55 km/órát ért el ,de korlátozták a motor erejét,hogy megbízható legyen,ezzel szemben a JSZ-2 motorja mindig teljes gőzzel üzemelhetett és ez a csökkentés hosszútávon kifizetődő volt a Párducok számára).

Kezelőbarát:A harckocsi személyzet nélkül semmit sem ér,ezért a személyzet a legfontosabb.Ezt elfelejtve a JSZ-2 szűkös, kényelmetlen és a menekülésre kis esélyt adó harckocsi volt.A Párduc ezzel szemben belül tágas,volt a személyzet tagjai pont ideális helyeken helyezkedtek el ahhoz,hogy hatékonyan harcolhassanak,a parancsnok könnyen adhatta ki utasításait,a fegyverkezelők nem akadályozták egymást sohasem(biztos volt ilyen is,de ez csak ügyetlenség vagy kimerültség esetén).