Az ateisták miért nézik le annyira a hívőket?

"Egy id0“2n t¨˛l baromira el fog t¨Śrni az eredetit0“2l, ¨Śs semmi nem f¨Śkezi ezt, nem tiltja meg, hogy egy pontot t¨˛l m¨˘rpedig t0‹2bb leg¨Žkock¨˘t nem lehet kicser¨Ślni. De, lehet."

Az a baj, hogy egy mut¨˘ci¨Ž sokkal nagyobb es¨Śllyel lesz k¨˘ros, mint hasznos, l¨Śv¨Śn a v¨Śletlen, vakszerencse hat¨˘s¨˘ra alakul ki. Olyan igaz¨˘b¨Žl nincs is, hogy hasznos mut¨˘ci¨Ž, hogyan lehetne m¨˘r a legels0“2 mut¨˘ci¨Ž hasznos? Max. semlegeset lehet elk¨Śpzelni.

A m¨˘sik probl¨Śma pedig az, hogy az evol¨˛cionist¨˘k 0‹2nk¨Śnyes fajfogalom kezel¨Śs. Azt el0“2sz0‹2r is tudni kell, hogy a Biblia "nemekr0“2l" besz¨Śl, ami sokkal t¨˘gabb ¨Śrtelm0–3, mint az evol¨˛cionist¨˘k 0‹2nk¨Śnyesen v¨˘lasztott fajdefin¨Şci¨Žja.

Az iskol¨˘ban tan¨Ştott, ¨˛gynevezett biol¨Žgiai fajfogalom (az ¨Śl0“2l¨Śnyek olyan csoportja, amelynek tagjai k¨Śpesek egym¨˘ssal szaporodni ¨Śs szaporod¨Žk¨Śpes ut¨Ždokat l¨Śtrehozni) csak egy a sok k0‹2z¨šl - b¨˘r k¨Śts¨Śgtelen¨šl az egyik legelterjedtebb -, ¨Śs r¨˘ad¨˘sul nem alkalmazhat¨Ž az

ivartalanul szaporod¨Ž ¨Śl0“2l¨Śnyekre. L¨˘tsz¨Žlag joggal k¨Śrdezi teh¨˘t a szkeptikus olvas¨Ž, hogy hogyan foglalkozhatnak a fajk¨Śpz0“2d¨Śssel, ha vizsg¨˘l¨Žd¨˘sunk t¨˘rgy¨˘t, mag¨˘t a fajt sem tudj¨˘k defini¨˘lni? Erre mondj¨˘k, hogy az¨Śrt a helyzet nem ennyire rem¨Śnytelen.

Hogy Darwin fel tudta-e oldani ezt a rem¨Śnytelen helyzetet, t¨škr0‹2zi, amit f0“2 m0–3ve m¨˘sodik fejezet¨Śben ¨Şr: "... ¨˛gy tekintek a faj kifejez¨Śsre, mint amit k¨Śnyelemb0“2l, tetsz0“2legesen adunk egym¨˘sra hasonl¨Şt¨Ž egyedek egy csoportj¨˘nak, ¨Śs ¨Şgy nem k¨šl0‹2nb0‹2zik sokban a v¨˘ltozat kifejez¨Śst0“2l, amelyet kev¨Śsb¨Ś k¨šl0‹2nb0‹2z0“2 ¨Śs v¨˘ltoz¨Śkonyabb form¨˘knak adunk. A v¨˘ltozat kifejez¨Śst pedig, 0‹2sszevetve az egyszer0–3 egyedi k¨šl0‹2nbs¨Śgekkel, szint¨Śn tetsz0“2legesen haszn¨˘ljuk, csak a k¨Śnyelem kedv¨Ś¨Śrt."

Teh¨˘t csup¨˘n a k¨Śnyelem dikt¨˘lja, hogy a faj kifejez¨Śst0“2l a v¨˘ltozatot megk¨šl0‹2nb0‹2ztess¨Śk, egy¨Śbk¨Śnt nem sok jelent0“2s¨Śge van. 0‰3gy is mondhatni, a zavarosban k0‹2nnyebb hal¨˘szni, mint horg¨˘szni, egy¨Śbk¨Śnt teljesen mindegy, hogy mibe akad a hal, horogba vagy h¨˘l¨Žba, f0“2 hogy k¨Śnyelmesen foglaljunk helyet a cs¨Žnakban. Az egyszer0–3s¨Śg kedv¨Ś¨Śrt, m¨Śgis, azt a sz¨Śles k0‹2rben elterjedt defin¨Şci¨Žt haszn¨˘lj¨˘k, mely szerint a fajt olyan t¨Śnylegesen vagy potenci¨˘lisan egym¨˘ssal ivarosan szaporodni k¨Śpes popul¨˘ci¨Žk alkotj¨˘k, melyek m¨˘s hasonl¨Ž csoportokt¨Žl a szaporod¨˘s szempontj¨˘b¨Žl elk¨šl0‹2n¨šlnek.

A defin¨Şci¨Žt kieg¨Śsz¨Ştik m¨Śg az ¨˛n. genetikai fajfogalomb¨Žl ¨˘tvett gondolattal, mely szerint a faj fontos 0‹2r0‹2kletes tulajdons¨˘gaikban megegyez0“2 ¨Śl0“2l¨Śnyek csoportja.

Ha k¨Śpzeletben lentr0“2l felfel¨Ś (azaz az id0“2sebbt0“2l a fiatalabb fel¨Ś) haladnak a r¨Śtegekben, akkor egyre 0‹2sszetettebb ¨Śl0“2l¨Śnyek 0“2smaradv¨˘nyaira bukkannak. Min¨Śl r¨Śgebbi egy k0‹2v¨šletet tartalmaz¨Ž r¨Śteg, ann¨˘l nagyobb a k¨šl0‹2nbs¨Śg a fossz¨Şlia ¨Śs a ma ¨Śl0“2 fajok k0‹2z0‹2tt. Darwin szerint ennek az lehet a magyar¨˘zata, hogy a k¨Śs0“2bbi r¨Śtegek fl¨Žr¨˘ja ¨Śs faun¨˘ja fokozatos fejl0“2d¨Śssel alakult ki a kor¨˘bbi r¨Śtegekben el0“2fordul¨Ž ¨Śl0“2l¨Śnyekb0“2l.

Ugyanakkor tal¨˘lkozhatnak olyan fajokkal is, amelyek szinte semmit nem v¨˘ltoznak ak¨˘r t0‹2bb sz¨˘z milli¨Ž ¨Śven kereszt¨šl (¨˛n. ¨Śl0“2 k0‹2v¨šletek, pl. bojtos¨˛sz¨Žs hal vagy Gingko biloba). Ebb0“2l pedig azt a k0‹2vetkeztet¨Śst lehet levonni, hogy arra bukkannak, amire akarnak, ha m¨˘r lehet v¨˘lasztani a kett0“2 k0‹2z¨šl. De ha mind a kett0“2re bukkannak, akkor egyik ¨šti a m¨˘sikat, ¨Śs akkor el kell d0‹2nteni, hogy melyik f¨Śr bele jobban az evol¨˛ci¨Žs k¨Śpbe, ¨Śs azt kell kihangs¨˛lyozni.

Az ¨Śl0“2vil¨˘g fejl0“2d¨Śse azonban nem egyenletesen zajlik, mivel a k¨šls0“2 k0‹2rnyezeti t¨Śnyez0“2k id0“2nk¨Śnt drasztikusan beleavatkoznak az esem¨Śnyek menet¨Śbe. Egy kisbolyg¨Ž becsap¨Žd¨˘s, egy j¨Śgkorszak vagy egy nagyon akt¨Şv vulk¨˘ni m0–3k0‹2d¨Śssel jellemezhet0“2 id0“2szak (vagy k¨šl0‹2n0‹2sen ezeknek az egy¨šttes el0“2fordul¨˘sa) gyakran t0‹2meges kihal¨˘sokat okozhatott a F0‹2ld0‹2n.

0‰0t nagy kihal¨˘si esem¨Śny mellett sz¨˘mos kisebb epiz¨Žd sz¨Şnes¨Şthette bolyg¨Žnk t0‹2rt¨Śnet¨Śt (m¨˘rmint az evol¨˛ci¨Žs modell szerint), amikor glob¨˘lis vagy region¨˘lis m¨Śretekben az ¨Śppen aktu¨˘lis ¨Śl0“2vil¨˘g fajainak jelent0“2s r¨Śsze viszonylag r0‹2vid id0“2 alatt elt0–3nt.

A fajk¨Śpz0“2d¨Śs t0‹2rt¨Śneti megk0‹2zel¨Şt¨Śse

A k0‹2v¨šletekb0“2l (¨˛gy) tudj¨˘k, hogy folyamatosan keletkeznek ¨˛j fajok. Egyr¨Śszt a t0‹2rzsfejl0“2d¨Śs sor¨˘n a fajok ¨˘talakulnak: ez¨Śrt az evol¨˛ci¨Žs folyamat leg¨Śrt¨Śkesebb bizony¨Şt¨Śkai k0‹2z¨Ś az ¨˘tmeneti alakok k0‹2v¨šletei tartoznak. (Pontosabban amit ¨˘tmeneti alaknak hat¨˘roznak meg). A fajkeletkez¨Śs sor¨˘n viszont a fajok sz¨˘ma is n0“2.

Ha a modern evol¨˛ci¨Žbiol¨Žgus a fajk¨Śpz0“2d¨Śsr0“2l besz¨Śl, akkor a fajok sz¨˘m¨˘nak n0‹2veked¨Śs¨Śre gondol, vagyis arra a folyamatra, amelynek sor¨˘n egy sz¨šl0“2fajb¨Žl k¨Śt vagy t0‹2bb ¨˛j faj j0‹2n l¨Śtre.

[Holott a fajk¨Śpz0“2d¨Śs a sz¨šl0“2fajn¨˘l kezd0“2dik, hogy az el0“2sz0‹2r hogyan j0‹2tt l¨Śtre? Els0“2sorban nem azzal kellene foglalkozni, hogy a mostani ¨Śl0“2l¨Śnyek mib0“2l fejl0“2dtek ki, hanem hogy amib0“2l a mostani ¨Śl0“2l¨Śnyek kifejl0“2dtek, - az mib0“2l fejl0“2d0‹2tt ki? Azonban a k0‹2nnyebbik megold¨˘s a sz¨šl0“2faj lesz¨˘rmazottaib¨Žl pr¨Žb¨˘lni magyar¨˘zni a fajkeletkez¨Śst.]

Ezt figyelte meg Darwin is, amikor a Gal¨˘pagos-szigeteken ¨Śszrevette, hogy az egyetlen betelep¨šlt d¨Śl-amerikai gezerig¨Žfajb¨Žl, illetve pintyfajb¨Žl - Darwin-pintyek - t0‹2bb faj alakult ki. Melyek lehetnek azok a mechanizmusok, amelyek a fajoknak ezt a megsokszoroz¨Žd¨˘s¨˘t eredm¨Śnyezik? De a k¨Śrd¨Śst ¨˛gy is fel lehet tenni, hogy a gezerig¨Ž/ pintyfajb¨Žl hogyan alakult ki t0‹2bb faj, amikor azok is mind pintyek? Ha a gezemic¨Śb0“2l sokf¨Śle sz¨Şn0–3 gezemice j0‹2n l¨Śtre, pl. s¨˘rga, k¨Śk, meg lila ¨C az eredeti halv¨˘ny hamusz¨Şn0–3 gezemic¨Śb0“2l -, att¨Žl az m¨Śg mind gezemice. Akkor j0‹2nne l¨Śtre ¨˛j gezemice faj, ha a 'macska-f¨Śle' gezemic¨Śb0“2l l¨Śtrej0‹2nne a 'kutya-f¨Śle' gezemice, ¨Śs a ny¨˘vog¨˘st 0‹2tv0‹2zn¨Ś az ugat¨˘ssal.

Maradjunk annyiban, ami m¨˘r eredetileg is meg lett ¨˘llap¨Ştva, hogy 6Ľ7a faj a rendszerez¨Śs alapegys¨Śge, a k0‹2z0‹2s sz¨˘rmaz¨˘s¨˛, k¨šls0“2 alakjukban ¨Śs bels0“2 fel¨Śp¨Şt¨Śs¨škben csaknem teljesen megegyez0“2, 0‹2nmagukhoz hasonl¨Ž term¨Śkeny ut¨Ždokat l¨Śtrehoz¨Ž egyedek 0‹2sszess¨Śge."

Ezek a pintyek pedig k0‹2z0‹2s sz¨˘rmaz¨˘s¨˛ak, k¨šls0“2 alakjukban ¨Śs bels0“2 fel¨Śp¨Şt¨Śs¨škben csaknem teljesen megegyez0“2ek, csup¨˘n a cs0“2rform¨˘juk v¨˘ltozott meg, mint ahogy a hidegben egyes ¨˘llatok vastag bund¨˘t n0‹2vesztenek. Vagyis ¨˛j faj nem j0‹2tt l¨Śtre, hanem esetleg ¨˛j alfaj:

6Ľ7Faj alatti rendszertani kateg¨Žri¨˘k: alfaj: term¨Śszetben l¨Śtrej0‹2tt csoport a fajon bel¨šl: v¨˘ltozat, forma (elt¨Śr¨Śs). Egy alfaj a faj egyedeinek k0‹2rnyezethez val¨Ž alkalmazkod¨˘sa sor¨˘n alakulhat ki. Az elterjed¨Śs k0‹2vetkezt¨Śben m¨˘s hat¨˘sok, k0‹2rnyezeti t¨Śnyez0“2k befoly¨˘solhatj¨˘k az egyedek fejl0“2d¨Śs¨Śt, amihez az ¨Śl0“2l¨Śnyek alkalmazkodhatnak, ezzel megv¨˘ltozhatnak.Ąą

A gezerig¨Ž v¨˘ltoz¨˘s¨˘ra ez pedig teljesen r¨˘illik!

A fajk¨Śpz0“2d¨Śs t¨Şpusai:

AZ ALLOPATRIKUS FAJK0‡7PZ0“1D0‡7S

0†9llatok eset¨Śn leggyakoribb az ¨˛n. allopatrikus fajk¨Śpz0“2d¨Śs. A popul¨˘ci¨Ž egyedei ilyenkor f0‹2ldrajzilag szigetel0“2dnek el egym¨˘st¨Žl. F0‹2ldrajzi elszigetel0“2d¨Śs sz¨˘mos m¨Ždon bek0‹2vetkezhet az eredetileg egys¨Śges popul¨˘ci¨Ž egy r¨Śsz¨Śnek m¨˘s ¨Śl0“2helyre v¨˘ndorl¨˘s¨˘t¨Žl kezdve hatalmas geol¨Žgiai t0‹2rt¨Śn¨Śsekig (amilyen egy ¨˛j hegyl¨˘nc k¨Śpz0“2d¨Śse vagy a kontinensek feldarabol¨Žd¨˘sa). Az eredetileg egy fajba tartoz¨Ž, de f0‹2ldrajzilag elszigetelt ¨˘llom¨˘nyokb¨Žl el0“2bb-ut¨Žbb k¨šl0‹2n¨˘ll¨Ž, egym¨˘ssal m¨˘r mesters¨Śgesen 0‹2sszehozva sem szaporod¨Ž popul¨˘ci¨Žk, azaz ¨˛j fajok alakulnak ki.

Azonban n¨Śh¨˘ny k¨Žbor macska f0‹2ldrajzi elszigetel0“2d¨Śse m¨Śg el0“2bb-ut¨Žbb sem jelenti azt, hogy kutyak0‹2ly0‹2k sz¨šl¨Śs¨Śre vetemedn¨Śnek, m¨Śg egy ¨˛j faj kialakul¨˘s¨˘nak kedv¨Ś¨Śrt sem. Ilyen szempontb¨Žl a macskaf¨Śl¨Śk el¨Śgg¨Ś konzervat¨Şvak tudnak lenni. (Kampis Gy0‹2rgy 'kutya- macska'-f¨Śle p¨Śld¨˘j¨˘n¨˘l maradva.)

A PERIPATRIKUS FAJK0‡7PZ0“1D0‡7S A peripatrikus fajk¨Śpz0“2d¨Śs tulajdonk¨Śppen az allopatrikus fajk¨Śpz0“2d¨Śs speci¨˘lis form¨˘ja. Az elszigetel0“2d¨Śs ¨˛gy j0‹2n l¨Śtre, hogy egy alap¨Şt¨Ž popul¨˘ci¨Ž keletkezik a faj elterjed¨Śsi hat¨˘rain k¨Şv¨šl. A k¨Śt popul¨˘ci¨Žt lakhatatlan ter¨šlet v¨˘lasztja el egym¨˘st¨Žl. Az alap¨Şt¨Ž popul¨˘ci¨Ž kicsi ¨Śs genetikailag szeg¨Śnyes, mivel ¨˘ltal¨˘ban egyetlen megterm¨Śkeny¨Ştett n0“2st¨Śny vagy n¨Śh¨˘ny egyed hozza l¨Śtre. A kis popul¨˘ci¨Žm¨Śret megk0‹2nny¨Şti a fajk¨Śpz0“2d¨Śst, a kis m¨Śret miatt viszont rendk¨Şv¨šli m¨Śrt¨Śkben fenyegeti az ¨˘llom¨˘nyt a kipusztul¨˘s vesz¨Ślye.

A peripatrikus fajk¨Śpz0“2d¨Śsre j¨Ž p¨Śld¨˘t jelentenek a valamilyen katasztr¨Žfa k0‹2vetkezt¨Śben a sz¨˘razf0‹2ldr0“2l egy szigetre sodr¨Ždott kis alap¨Şt¨Ž popul¨˘ci¨Žb¨Žl kialakul¨Ž szigeti fajok.

folyt k0‹2v.

Valami baj volt a böngészőmmel, de így már biztos jó lesz:

"Egy időn túl baromira el fog térni az eredetitől, és semmi nem fékezi ezt, nem tiltja meg, hogy egy pontot túl márpedig több legókockát nem lehet kicserélni. De, lehet."

Az a baj, hogy egy mutáció sokkal nagyobb eséllyel lesz káros, mint hasznos, lévén a véletlen, vakszerencse hatására alakul ki. Olyan igazából nincs is, hogy hasznos mutáció, hogyan lehetne már a legelső mutáció hasznos? Max. semlegeset lehet elképzelni.

A másik probléma pedig az, hogy az evolúcionisták önkényes fajfogalom kezelés. Azt először is tudni kell, hogy a Biblia "nemekről" beszél, ami sokkal tágabb értelmű, mint az evolúcionisták önkényesen választott fajdefiníciója.

Az iskolában tanított, úgynevezett biológiai fajfogalom (az élőlények olyan csoportja, amelynek tagjai képesek egymással szaporodni és szaporodóképes utódokat létrehozni) csak egy a sok közül - bár kétségtelenül az egyik legelterjedtebb -, és ráadásul nem alkalmazható az

ivartalanul szaporodó élőlényekre. Látszólag joggal kérdezi tehát a szkeptikus olvasó, hogy hogyan foglalkozhatnak a fajképződéssel, ha vizsgálódásunk tárgyát, magát a fajt sem tudják definiálni? Erre mondják, hogy azért a helyzet nem ennyire reménytelen.

Hogy Darwin fel tudta-e oldani ezt a reménytelen helyzetet, tükrözi, amit fő műve második fejezetében ír: "... úgy tekintek a faj kifejezésre, mint amit kényelemből, tetszőlegesen adunk egymásra hasonlító egyedek egy csoportjának, és így nem különbözik sokban a változat kifejezéstől, amelyet kevésbé különböző és változékonyabb formáknak adunk. A változat kifejezést pedig, összevetve az egyszerű egyedi különbségekkel, szintén tetszőlegesen használjuk, csak a kényelem kedvéért."

Tehát csupán a kényelem diktálja, hogy a faj kifejezéstől a változatot megkülönböztessék, egyébként nem sok jelentősége van. Úgy is mondhatni, a zavarosban könnyebb halászni, mint horgászni, egyébként teljesen mindegy, hogy mibe akad a hal, horogba vagy hálóba, fő hogy kényelmesen foglaljunk helyet a csónakban. Az egyszerűség kedvéért, mégis, azt a széles körben elterjedt definíciót használják, mely szerint a fajt olyan ténylegesen vagy potenciálisan egymással ivarosan szaporodni képes populációk alkotják, melyek más hasonló csoportoktól a szaporodás szempontjából elkülönülnek.

A definíciót kiegészítik még az ún. genetikai fajfogalomból átvett gondolattal, mely szerint a faj fontos örökletes tulajdonságaikban megegyező élőlények csoportja.

Ha képzeletben lentről felfelé (azaz az idősebbtől a fiatalabb felé) haladnak a rétegekben, akkor egyre összetettebb élőlények ősmaradványaira bukkannak. Minél régebbi egy kövületet tartalmazó réteg, annál nagyobb a különbség a fosszília és a ma élő fajok között. Darwin szerint ennek az lehet a magyarázata, hogy a későbbi rétegek flórája és faunája fokozatos fejlődéssel alakult ki a korábbi rétegekben előforduló élőlényekből.

Ugyanakkor találkozhatnak olyan fajokkal is, amelyek szinte semmit nem változnak akár több száz millió éven keresztül (ún. élő kövületek, pl. bojtosúszós hal vagy Gingko biloba). Ebből pedig azt a következtetést lehet levonni, hogy arra bukkannak, amire akarnak, ha már lehet választani a kettő közül. De ha mind a kettőre bukkannak, akkor egyik üti a másikat, és akkor el kell dönteni, hogy melyik fér bele jobban az evolúciós képbe, és azt kell kihangsúlyozni.

Az élővilág fejlődése azonban nem egyenletesen zajlik, mivel a külső környezeti tényezők időnként drasztikusan beleavatkoznak az események menetébe. Egy kisbolygó becsapódás, egy jégkorszak vagy egy nagyon aktív vulkáni működéssel jellemezhető időszak (vagy különösen ezeknek az együttes előfordulása) gyakran tömeges kihalásokat okozhatott a Földön.

Öt nagy kihalási esemény mellett számos kisebb epizód színesíthette bolygónk történetét (mármint az evolúciós modell szerint), amikor globális vagy regionális méretekben az éppen aktuális élővilág fajainak jelentős része viszonylag rövid idő alatt eltűnt.

A fajképződés történeti megközelítése

A kövületekből (úgy) tudják, hogy folyamatosan keletkeznek új fajok. Egyrészt a törzsfejlődés során a fajok átalakulnak: ezért az evolúciós folyamat legértékesebb bizonyítékai közé az átmeneti alakok kövületei tartoznak. (Pontosabban amit átmeneti alaknak határoznak meg). A fajkeletkezés során viszont a fajok száma is nő.

Ha a modern evolúcióbiológus a fajképződésről beszél, akkor a fajok számának növekedésére gondol, vagyis arra a folyamatra, amelynek során egy szülőfajból két vagy több új faj jön létre.

[Holott a fajképződés a szülőfajnál kezdődik, hogy az először hogyan jött létre? Elsősorban nem azzal kellene foglalkozni, hogy a mostani élőlények miből fejlődtek ki, hanem hogy amiből a mostani élőlények kifejlődtek, - az miből fejlődött ki? Azonban a könnyebbik megoldás a szülőfaj leszármazottaiból próbálni magyarázni a fajkeletkezést.]

Ezt figyelte meg Darwin is, amikor a Galápagos-szigeteken észrevette, hogy az egyetlen betelepült dél-amerikai gezerigófajból, illetve pintyfajból - Darwin-pintyek - több faj alakult ki. Melyek lehetnek azok a mechanizmusok, amelyek a fajoknak ezt a megsokszorozódását eredményezik? De a kérdést úgy is fel lehet tenni, hogy a gezerigó/ pintyfajból hogyan alakult ki több faj, amikor azok is mind pintyek? Ha a gezemicéből sokféle színű gezemice jön létre, pl. sárga, kék, meg lila – az eredeti halvány hamuszínű gezemicéből -, attól az még mind gezemice. Akkor jönne létre új gezemice faj, ha a 'macska-féle' gezemicéből létrejönne a 'kutya-féle' gezemice, és a nyávogást ötvözné az ugatással.

Maradjunk annyiban, ami már eredetileg is meg lett állapítva, hogy „a faj a rendszerezés alapegysége, a közös származású, külső alakjukban és belső felépítésükben csaknem teljesen megegyező, önmagukhoz hasonló termékeny utódokat létrehozó egyedek összessége."

Ezek a pintyek pedig közös származásúak, külső alakjukban és belső felépítésükben csaknem teljesen megegyezőek, csupán a csőrformájuk változott meg, mint ahogy a hidegben egyes állatok vastag bundát növesztenek. Vagyis új faj nem jött létre, hanem esetleg új alfaj:

„Faj alatti rendszertani kategóriák: alfaj: természetben létrejött csoport a fajon belül: változat, forma (eltérés). Egy alfaj a faj egyedeinek környezethez való alkalmazkodása során alakulhat ki. Az elterjedés következtében más hatások, környezeti tényezők befolyásolhatják az egyedek fejlődését, amihez az élőlények alkalmazkodhatnak, ezzel megváltozhatnak.”

A gezerigó változására ez pedig teljesen ráillik!

A fajképződés típusai:

AZ ALLOPATRIKUS FAJKÉPZŐDÉS

Állatok esetén leggyakoribb az ún. allopatrikus fajképződés. A populáció egyedei ilyenkor földrajzilag szigetelődnek el egymástól. Földrajzi elszigetelődés számos módon bekövetkezhet az eredetileg egységes populáció egy részének más élőhelyre vándorlásától kezdve hatalmas geológiai történésekig (amilyen egy új hegylánc képződése vagy a kontinensek feldarabolódása). Az eredetileg egy fajba tartozó, de földrajzilag elszigetelt állományokból előbb-utóbb különálló, egymással már mesterségesen összehozva sem szaporodó populációk, azaz új fajok alakulnak ki.

Azonban néhány kóbor macska földrajzi elszigetelődése még előbb-utóbb sem jelenti azt, hogy kutyakölyök szülésére vetemednének, még egy új faj kialakulásának kedvéért sem. Ilyen szempontból a macskafélék eléggé konzervatívak tudnak lenni. (Kampis György 'kutya- macska'-féle példájánál maradva.)

A PERIPATRIKUS FAJKÉPZŐDÉS A peripatrikus fajképződés tulajdonképpen az allopatrikus fajképződés speciális formája. Az elszigetelődés úgy jön létre, hogy egy alapító populáció keletkezik a faj elterjedési határain kívül. A két populációt lakhatatlan terület választja el egymástól. Az alapító populáció kicsi és genetikailag szegényes, mivel általában egyetlen megtermékenyített nőstény vagy néhány egyed hozza létre. A kis populációméret megkönnyíti a fajképződést, a kis méret miatt viszont rendkívüli mértékben fenyegeti az állományt a kipusztulás veszélye.

A peripatrikus fajképződésre jó példát jelentenek a valamilyen katasztrófa következtében a szárazföldről egy szigetre sodródott kis alapító populációból kialakuló szigeti fajok.

folyt köv.