Az ateisták miért nézik le annyira a hívőket?

A nagyképű materialistáknak egy kis olvasmány:

A gravitáció az ősrobbanás előtti sűrű „őstojásban” nagyon nagy volt. Azt senki nem tudja megmondani mekkora lehetett ez a gravitáció, azt viszont tudjuk, hogy nagyobbnak kellett lennie, mint bármilyen ma megfigyelhető fekete lyukban. Ezért írja Stephen W. Hawking a Cambridge-i Egyetem professzora „Az idő rövid története” című művében: „Ha a tágulás sebessége 1 másodperccel a nagy robbanás után csak százezerbilliomod résszel lett volna kisebb, akkor még azelőtt összeomlott volna a világegyetem, mielőtt elérte volna jelenlegi méretét.”

Ezt lefordítva: 100 km/óra sebességhez viszonyítva ez ekkora 0,000.000.000.000.1 km/óra vagy 0,000.000.1 mm/óra sebesség különbség. Hawking szerint ha létezett ősrobbanás, akkor az egy nagyon pontosan és nagyon szűk határok között meghatározott erejű robbanásnak kellett volna lennie, ugyanúgy mint amikor mérnökök megtervezik egy kémény vagy ház robbantással történő lebontását. Ott is, ha csak az egyik robbanótöltet a sok töltet közül másként robban fel, akkor a ház nem abba az irányba és nem úgy fog dőlni, mint ahogy azt előzetesen eltervezték.

AZ ŐSROBBANÁS TUDOMÁNYOS CÁFOLATA

2006 októberében az egyik legnagyobb presztízsű tudományos folyóiratban, a Nature-ben jelent meg az ELTE Elméleti Fizika Tanszék kutatóinak cikke. Fodor Zoltán professzor vezetésével, Katz Sándor, Endrődi Gergely, Szabó Kálmán és a Wuppertali Egyetemről Jaszumicsi Aokival kvarkokat (szubelemi részecske) kutattak. A címe "A kvantum-színdinamikai átmenet rendje a részecskefizika standard modelljének jóslataként" A cikk alaposan felkavarta a tudományos életet. Eredményük, hogy az, amit ma ősrobbanásként ismerünk, inkább egy hosszabb, időben elnyúló folyamat volt, de nem robbanás.

Akkor újra tegyük fe a kérdést: az ősrobbanás be van biztonyítva, tényként kell kezelnünk? Lehetőleg ne gőgtől átitatott válaszokat írjatok, hanem őszintéket! Ismerjétek be, hogy ti is csak vallásokban hisztek!

Fizika és az ősrobbanás

Az evolucionisták szerint a bonyolult életformák az egyszerűbbekből jöttek létre, azok pedig anyagból és energiából, melyek viszont a semmiből. Így azt állítják, hogy az anyag és az energia saját magukat hozták létre a semmiből, ami ellentmond a termodinamika első törvényének. Az összenergia a világegyetemben vagy annak bármely elszigetelt részében állandó. Továbbá: az energia átalakulhat egyik formából a másikba, de energiát sem létrehozni, sem megsemmisíteni nem lehet. Ebből következik, hogy a jelenlegi energiamennyiség régebben is létezett a világegyetemben.

Mivel természetes folyamatok nem hozhatnak létre energiát, ezért azt a következtetést kellene levonni, hogy az univerzumban levő energiát csakis egy, a világegyetemen kívül álló erő (hatalom) hozhatta létre.

A termodinamika második törvénye szerint egy zárt rendszerben a hasznos munkára felhasználható energia csökken, bár az összenergia állandó. Az energia csak alacsonyabb fokú energiává alakulhat át a természetes folyamatok során, pl. áram hővé alakul egy készülékben, ami a legalacsonyabb „minőségű" energia és ami az atomok rendezetlen mozgásából áll. E tétel szerint a zárt rendszerek az idő múlásával egyre rendezetlenebbé válnak, ha valamilyen beavatkozás (energia-, információ-bevitel) segítségével a folyamatot meg nem állítjuk.

Az ősrobbanás elmélete ennek éppen az ellenkezőjét állítja; azt, hogy a kozmoszban növekedett a rend, mégpedig irányított energia-bevitel nélkül. Ez a második törvény bevezeti az entrópia fogalmát is, amely a rendezetlenség mértéke. A törvény alapján bármely zárt rendszerben növekszik az entrópia. Azaz a rendszer rendezetlenné válik, és az energia felhasználhatósága állandóan csökken. A törvény kimondja, hogy a természetes folyamatok rendezetlenné alakítják a testek és rendszerek állapotát. Idővel minden rendezetlenné válik, bomlik. A világegyetem visszafordíthatatlanul halad a maximális rendezetlenség irányába.

Az ősrobbanás rendszerelméleti szempontból is tarthatatlan. A robbanások rombolóak, zűrzavarhoz vezetnek. Miféle robbanás lenne képes egy folyamatosan növekvő információ-mennyiséget, rendezettséget és bonyolult atomi és kozmikus struktúrákat létrehozni? Egy véletlen robbanás nem okozhat - káosz helyett - egy végtelenül hatalmas, és minden részletében szabályozott rendet.

A világ keletkezésére vonatkozó válaszok messze túl vannak a tudomány hatáskörén. Egyik elméletet sem lehet fizikai kísérletek és ezekből logikai következtetések segítségével igazolnunk. Tehát a materialista keletkezéselmélet elfogadásához is hit kell!

Ennyit az ősrobbanásról!

Most pedig az evolúcióról, nézzük mennyire bizonyított:

„Az evolúcióelmélet tudományos értelemben nem tény – mint ahogy a tudományban elméleti szinten semmi sem kezelendő tényként, bár a gyakorlatban számos dolgot akként kezelünk – ám nem is „csak egy elmélet”. Olyan tudományosan megalapozott teória, amelyet számtalanszor próbáltak cáfolni, de egyetlen egyszer sem sikerült meggyőző érvet találni ellene.” (A Szkeptikus Társaság felkérésére írta: Dr. Hoffmann Gyula egyetemi docens PTE-TTK Genetikai és Molekuláris Biológiai Tanszék)

Akkor éppen itt az ideje, hogy meggyőző érvet találjunk ellene!

A Magyar Tudományos Akadémia Elnöksége - (Budapest, 2008. február 26.) a következő nyilatkozatot tette:

,,A darwini evolúciós elmélet – ahogy a tudományokban a fejlődést figyelembe véve ez megszokott – nem teljesen lezárt volta ellenére, tudományosan megalapozottnak tekinthető és kellően leírja a fajok keletkezését és átalakulását.”

Nézzük, hogy így van-e?

„Tudjuk-e, hogyan ment végbe az evolúció? Nem tudjuk. Tudjuk-e igazolni az evolúciót? Nem tudjuk. Tudjuk-e cáfolni az alternatív felvetéseket? Legalábbis a többségüket nem tudjuk. Akkor hát miért hiszünk mégis az evolúcióban (és egyáltalán, miért hiszünk a tudományban)?” (Kampis György a tudomány doktora egyetemi tanár, ELTE fellow, Collegium Budapest)

Nyilván, mert direkt elutasítják a teremtést! Pedig:

„csak a saját rész területemen hosszú listát tudok elővenni, hogy mik azok a kérdések, amelyekre egyáltalán nem tudjuk a választ, s mik azok a vitás kérdések, amelyekről azt hisszük, hogy tudjuk, de mindenki más választ tud, tehát vita van. Én azt hiszem, hogy ez a tudomány természetes működése. Az azonban teljesen más kérdés, hogy megtörtént-e az evolúció, s hogy ezt be tudjuk-e bizonyítani...

Az evolúció tényéről is csak közvetett tudásunk van, de ez a tudás olyan szigorú módon épül fel, olyan kikerülhetetlen módon sugallja nekünk, hogy az evolúciónak meg kellett történnie, hogy ez az evolúciót mint kétségbevonhatatlan, magyarázandó (magyarázó) tényt rajzolja fel elénk... Hogy aztán tényleg tudjuk-e magyarázni, az már más kérdés...

...nem tudjuk, hogyan alakulnak ki a komplex szervek , nem világos, hogy mi az egyedfejlődés szerepe a nagyszabású evolúciós átalakulásokban stb. Ez mind az evolúcióbiológia kutatási témája lehet a jövőben.” (Teremtés elméletek és tudósok. Elek László beszélgetése Kampis György tudomány filozófussal)

Ennek ellenére Kampis György ugyanebben az interjúban azt állítja, hogy „Világossá kell tenni a társadalom számára, hogy itt valójában nincsen kétely.”

A LEGJOBBAN „ILLESZKEDŐ” SZERVEZETEK

„Charles R. Darwin a modern idők vitathatatlanul legbefolyásosabb, máig ható tudósa ez év február 12.-én ünnepelné 200. születésnapját. Aprólékos megfigyeléseit innovatív gondolkodással ötvözve, Darwin magyarázatot adott az élőlények hihetetlen változatosságára: az evolúció fő mozgató-ereje a természetes szelekció. E folyamat révén a környezetükhöz legjobban "illeszkedő" szervezetek élnek túl, szaporodnak, utódaikra hagyva kedvező tulajdonságaikat.” [ A szociális megismerés evolúciója: Mit tudhat az ember a kutyáról és a kutya az emberről? - Miklósi Ádám (ELTE)]

Alapvetően fontos tényt rejtenek a fenti sorok, mégpedig, hogy a legjobban illeszkedő szervezetek élnek túl, szaporodnak. Ez a lényege az egész evolúciós mechanizmusnak, amiről Kampis György azt állapította meg, hogy „nem tudjuk, hogyan alakulnak ki a komplex szervek,”. Márpedig csak komplex szervek által illeszkedő szervezetek tudnak szaporodni.

És itt érkeztünk el ahhoz a ponthoz, ahol belép az evolúciós spekuláció leghipotetikusabb része, amit csak képzelet által lehet átugrani. Mert még azt erős ráhatással el tudják hitetni, hogy az élet létrejött spontán a vegyi elemek tervezés nélküli összekombinálódásából, de hogy miképpen történik a szaporodás a szaporodási mechanizmusok kialakulása előtt, azt egyszerűen átugorják.

Vagy azt mondják, valószínű ez meg ez történt:

„III. Milyen fő lépéseken keresztül alakult ki az ivaros szaporodás az evolúció történetében?

A prokarióták között ritán történnek ivaros folyamatok (konjugáció, transzdukció, transzformáció), a rekombinációs enzimek valószínűleg a prokarióta cirkuláris DNS-másolása és a javítás igénye és amiatt alakultak ki. Mivel az Archezooák ivarosak, a szex valószínűleg monofiletikus és ősi az eukarióták között. Ősi haplo-diploid ciklusok: meiózis és endomitózis váltakozása – preadaptáció. A legújabb kutatások szerint valószínű, hogy a meiózis kezdettől fogva kétlépéses.” (AZ IVAROSSÁG ÉS A REKOMBINÁCIÓ EVOLÚCIÓJA/ bubobubo.uw.hu)

Mert miről is van szó?

Azt leszögezhetjük, hogy fejletlen szaporodószervvel semmiféle szaporodás nem vitelezhető ki! Ha a legjobban illeszkedő szervezetek szaporodnak, akkor kétségtelen, hogy a fejletlen szaporodószervvel rendelkező szervezetek kevésbé jól tudnak illeszkedni, és ez annál inkább válik domináns tényezővé, minél fejletlenebb maga a szervezet, különösen annak a szaporodási mechanizmus által vezérelt szaporodó szerv általi funkcionalitása.

A kérdés az, hogyan jut el a legjobban illeszkedő szervezetek szintjére az a biológiai csodabogár, amely a legkevésbé illeszkedő szervezetek szintjéről indul?! Hiszen maguk az evolucionisták állapították meg, hogy „a legjobban illeszkedő szervezetek élnek túl, szaporodnak” , arra szintre tehát először el kell jutni. Azonban meg kell jegyezni, hogy itt a sorrend fel van cserélve, mert ugyanis nem a túlélő szaporodik, hanem a szaporodás által lesz túlélő. Ahhoz tehát, hogy túlélő lehessen, szaporodnia kell (mégpedig sikeresen!), ahhoz meg hogy szaporodhasson, a legjobban illeszkedő szervezetek közé kell hogy tartozzon.

Odatartozni pedig úgy tud, ha eleve olyan kezdettől fogva (ami viszont a teremtésre bizonyíték), mert ha nem olyan kezdettől fogva, akkor nem tartozik a legjobban illeszkedő szervezetek közé, vagyis szaporodási gátlás miatt nem lehet túlélő!

Vagyis valahogyan fel kell tornáznia magát a legjobban illeszkedő szervezetek szintjére, hogy túlélő lehessen, viszont túlélő csak akkor lehet, ha a legjobban illeszkedő szervezetek szintjét megüti. Mert ha rögtön nem üti meg a legjobban illeszkedő szervezetek szintjét (hanem éppen fejlődésnek induló szaporodószervvel rendelkezik), akkor az evolúciós elméletet 'üti meg a guta', és beáll kényszerű stroke, az egész evolúciós mechanizmus szélütése.

Az evolucionisták azt állítják, hogy minden egyes komplex szervek által felépülő szervezet eljutott a legjobban illeszkedő szervezetek szintjére, és így tudott szaporodni, túlélni, sőt átalakulni. Ezt pedig úgy lehet elképzelni, mint a hullámvasutat. Az is kap egy kezdő löketet, aztán föl le megy. Amikor lent van, (éppen átalakulási fázisban), akkor kevésbé illeszkedik, amikor meg fönt van akkor a legjobban illeszkedik. Azután megint lent és megint fönt. A hullám alján van az átalakulási stádium, a hullám tetején meg a kifejlődött stádium.

[Hogy mi a hajtóerő ebben a képzeletbeli történésben, hát pl. „A genetikai konfliktusokat fontos evolúciós hajtóerõ nek gondolják, és szinte minden nagyobb evolúciós lépésben feltételezik a szerepüket (ivaros szaporodás kialakulása és fenntartása, iverdeterminációs rendszerek, genomméret evolúciója, rekombináció, meiózis, anizogámia, fajképzõdés, diploidia stb), ...” (Evolúciós konfliktusok/ vocs.unideb.hu/sex )]

Azonban gondok vannak ezzel a perpetuum mobile módján funkcionáló konfliktusdús mechanizmussal. Ugyanis először fel kell jutni a magasba, hogy legyen lendület a hullámzásra, mert alulról fölfelé csak lassan araszolni lehet. Ha meg nincs elegendő kezdőlöket, akkor az araszoláshoz rengeteg idő kell, és semmi garancia nincs arra, hogy egy idő után ne csússzon vissza a fajátalakulásra vetemedett élőlény az időkilométerekre kinyúló mászókán.

A két képzeletbeli evolúciós dinamó, a mutáció és a természetes kiválasztódás meg éppen hogy nem arról híres, hogy gyorsan dolgozzon (mint egy versenyautó, amely pár másodperc alatt gyorsul fel százra), hanem idő kell neki, hogy kifejthesse a neki tulajdonított áldásos hatását. Mégpedig sok idő, rengeteg idő. Hiszen még a kutyából sem lesz hirtelen szalonna, hát még abból a farkas ősből annyiféle kutya fajta.

[Különben is, az összes kutyafajta a farkasfajból, mint alapfajból származik, és ha nem volna céltudatos tenyésztés, egy idő után n em fölfelé fejlődnének a kutyák valami új fajjá, hanem visszafejlődnének farkassá.]

Ha pedig fajátalakulásról beszélünk (ami az evolúció leglényegesebb momentuma, hogy egymásból eredezteti a fajokat, alulról indulva és fölfelé fejlődve), akkor két faj átalakulási fázisának bármelyik stádiumában kényszerűen meg kell állapítani, hogy az éppen a legjobban nem illeszkedő szervezetek stádiumát jelenti, amely nem biztosítja a szaporodást, ebből kifolyólag a túlélést sem.

A millió évek éppen a gátjai az átalakulásnak, és nem segítői. Mert a millió évek arra lennének jók, hogy létrejöjjenek a legjobban illeszkedő szervezetek. A legjobban illeszkedő szervezetek létrejöveteléhez meg állandóan fenntartott túlélésre van szükség, aminek az előfeltétele a sikeres szaporodás. Ezért az egyik evolúciós fázisból egy magasabb rendű evolúciós fázisba való átmenet nem képzelhető el éppen a legjobban illeszkedő szervezetek szaporodóképességének hiányában.

AZ EVOLÚCIÓ EGYMONDATOS CÁFOLATA

Az teljesen ki van zárva, hogy évmilliók alatti fokozatos, minden előre tervezett cél nélküli, kiforratlan, (funkcióját betölteni képtelen) átalakuló fázisban lévő, fejlődés (evolúció) révén tökéletesedő, egymáshoz fokozatosan (nem tudni mitől) igazodó, hím és végkifejletében összetettebb, működésében sokrétűbb nőivarú (félkész?) szaporodó szervekkel (egymásból fajátalakulással leszármazódó fajoknak) szaporodnia (egészséges utódokat nemzeni és világra hozni) lehessen (a légzés, táplálkozás, látás, hallás, szaglás, stb. kifejlődéséhez), amikor még nem csak ezek az erre koordinált, speciálisan szükséges szervek vannak kezdetlegességüknél fogva használhatatlan (nem kellően kifejlődött) állapotban, hanem maga az egész szaporodási ciklus mechanizmusát szabályozó, fiziko- kémiai erők, hormon-ideg-ér, stb..., és az azt előkészítő sejtszintű molekuláris vezérlés és kivitelező apparátus is kezdetleges, tökéletlen, és fejletlenségénél fogva csökevényes! -

(És hogy ez a felvezetés csupán tagadása lenne az evolúciónak, és nem cáfolata, hát bizony még senki és semmi a világon nem tudott szaporodni optimálisan működő szaporodási mechanizmusok hiányában, úgy hogy azoknak hiánya egyben cáfolata is a sikeres szaporodásnak – ami az evolúciós fejlődés előfeltétele! Sikertelen szaporodás meg nem létezik – ennélfogva evolúciós fejlődés sem létezhet.)

MIRŐL TUDJUK HOGY MEGTÖRTÉNT?

Erre mondja Kampis György: - „logikai okfejtéssel hogyan akarja valaki megcáfolni, hogy valami MEGTÖRTÉNT? Egy belülről bezárt szobában találnak valakit tőrrel a szívében. Az evolúciót tagadó okoskodással nyilván arra lehet jutni, hogy „nem ölhették meg”. De hát megölték. Ez van. Nem azzal a butasággal kellene foglalkozni, hogy miért nem történhetett meg az, amiről a bizonyítékok alapján TUDJUK, HOGY MEGTÖRTÉNT, hanem hogy megmagyarázzuk, hogyan történt.” (levélidézet)

- Csakhogy a szaporodásról tudjuk hogy megtörtént, és nem az átalakulásról (tudjuk hogy megtörtént), ami óriási különbség!

Azt tudjuk, hogy tökéletesen funkcionáló szaporodási mechanizmusok vannak, és olyanok mechanizmusok nincsenek, amelyek éppen vívódnak a szülési és a székelési inger megkülönböztetése felett, hogy éppen mi is akar az lenni, ami oly hirtelen rájuk tört. Márpedig ennek valamikor ki kellett alakulnia, ha igaz az evolúció.

De nem lehet igaz, mert elképzelhetetlen a túlélése egy túlélésre alkalmatlan szaporodási mechanizmussal megáldott (nem készre teremtett) élőlénynek.

Tegye fel minden józanul gondolkodó ember a kérdést magának, vagy akár a tudománynak: Mennyi idő telhetett el az állítólag önmagától kialakult őssejt, és az első ivaros szaporodás által született lény között, amely már az anyaméhben való születés által jött létre? Nyilván évmilliók. Na és a köztes időben, az átalakulási/kifejlődési fázis átmeneti időszakában hogyan történt a szaporodás?

Ugyanis amíg az utódnemzésnek ez a fajta változata teljesen-tökéletesen nincsen készen, addig az használhatatlan, utódnemzésre alkalmatlan. Mert vagy rögtön tökéletes, és ezáltal van szaporodás, vagy nem tökéletes, nem rögtön funkcióképes, és akkor nincs szaporodás. Egy félig kifejlődött szaporodási mechanizmussal nem lehet szaporodni.

Vagyis az őssejttől az ivaros szaporodás kifejlődéséig, a köztes átalakulási fázisban a szaporodás kényszerű felfüggesztődésre van kárhoztatva, mivelhogy a teljes kifejlődésig a méhen belüli állapotok alkalmatlanok a szaporodás kivitelezésére. Pont.

Ebből kifolyólag az ivaros szaporodás, mint olyan, fokozatos fejlődés által nem is jöhet létre!

Éppen hogy mégis létezik számtalan szaporodási mechanizmus, amelyeknek egyike sem fejletlen. Ez a teremtést bizonyítja! A Biblia teremtési beszámolójának az igazát bizonyítja! Hogy mindenféle szaporodási mechanizmus rögtön és azonnal a legjobban illeszkedő szervezetek részét képezte, ez az intelligens tervezést bizonyítja. Azt, hogy azonnal szaporodóképes állapotba lettek útnak indítva a fajok, ez Isten törődését és szeretetét bizonyítja. Hogy nem korcsokat indított útnak, hanem funkcionálásra képeseket, túlélésre képeseket, egy adott fajon belüli variálódásokra képeseket.

Az evolúció meg átalakulási fázisban szaporodásra képteleneket. Bináris ivari rendszerre áhítozókat. Fejlettségtől szakadékok által elválasztott fejletleneket. Magukon kívül másvalami létrehozására képtelen meddőket. Unokára ácsingózó nagymamákat és nagypapákat, olyanokat, akik maguk sem lehetnek nagymamák és nagypapák, mert akkor valakinek vagy valaminek az unokáiknak kellene lenniük. Na és ki volt az első „nagypapa”? Vagy netán „papa”? Vagy esetleg az úri ifjonc? Talán egy marék molekula valamely hullám lakta tengeröbölben?

Lehet választani és el lehet dönteni, hogy melyik variációnak a végeredménye, hogy annyiféle szaporodási mechanizmus létezik, és egyik sem alapjaiban csökevényes, hanem esetleg genetikai károsodás következtében csökevényes, ha csökevényes. De az nem is él túl. Nem népesítik be torzszülöttek a világot. Hála Istennek. Ilyen torzszülöttek csak a mesében vannak. Meg a tudományos gondolkodásban. Amely tele van ilyen és ehhez hasonló mesékkel:

,,A kétneműség valószínűleg véletlen makroevolúciós lépéssel jött létre: osztódási, másolási hiba léphetett fel, amelynek ad hoc javítási módszere egy hasonlóan sérült másik fél felhasználása volt. A kóros szaporodási mód végül jobbnak bizonyult az eredeti egészségesnél, mivel nagyobb lehetőség adódott az alkalmazkodásra. Az ivaros szaporodással nem egyszerűen a két „szülő” másolata, vagy összegzése jön létre, hanem egy mindkettőjüktől eltérő egyed. A kétneműség kialakulásától számítva alig több, mint félmilliárd év alatt az evolúció eljutott az űrbelűek kialakulásáig...

...Az ivaros szaporodású lények esetében bizonyos mértékű pazarlás lépett fel az információhordozók terén, hiszen a haploid ivarsejt önmagában is elegendő a szülősejt reprodukálásához, amit néhány szűznemzéssel is szaporodni képes, egyébként váltivarú faj is bizonyít. A másik készlet mintegy feleslegesnek tűnik. Egy lény helyett kettő szükségeltetik az utódhoz, ami rengeteg bonyodalmat okoz. Mindezt csak a változatosság és változékonyság képessége kárpótolja. Úgy tűnik, a váltivarúság afféle evolúciós mellékutcának indult, de főiránnyá vált.” (AZ ÁLLATOK EVOLÚCIÓJA – Wikipédia)

„Bármit is állít az evolúcióbiológia az élőlények változásáról, arról nem sokat tud mondani, miként is jöttek létre az első olyan rendszerek, melyek már rendelkeztek az említett három tulajdonsággal (szaporodás, öröklődés és a változatosság). Az élet eredetének vizsgálatával a legfontosabb probléma, hogy semmiféle kézzelfogható nyom nem maradt róla. Nagyon ritkák az olyan kőzetek, melyek ebből az időből valók és azok sem őrzik meg a ritka és bomlékony szerves molekulák nyomait. Ezért csak modelleket tudunk alkotni. A Föld korai állapotait ismerve feltételezhetjük, hogy viszonylag könnyedén jöhettek létre bonyolult szerves molekulák. Ezek között olyanok is akadhattak, melyek önmaguk másolatait tudták elkészíteni a szerves alapegységekből. Különféle ilyen molekulák összekapcsolódva alakíthattak ki egyre bonyolultabb rendszereket...” (Az evolúció és az élőlények kialakulása/ termtud.akg.hu/okt )

„Az evolúcióbiológusok sosem állították, hogy mindenről képesek lesznek pontosan megmondani, hogy hogyan alakult ki, csupán azt, hogy a természetes szelekció mechanizmusa alkalmas lehetett mindezen szervek, sejtszervecskék, tulajdonságok kialakítására külső intelligencia beavatkozása nélkül. Ennek ellenére időnként egy-egy kutató veszi a fáradságot, hogy az ilyen jellegű - nem könnyű - kérdésekre felvázoljon egy lehetséges evolúciós forgatókönyvet...

…Bizonyosak nem lehetünk benne, hogy így történt, de akár így is lehetett. Mindenesetre minden feltételezett lépés elegendően kicsi és valószínű ahhoz, hogy a természetes szelekció számára ne okozzon problémát.” (Hraskó Gábor : Amit sosem mertél megkérdezni az evolúcióról – A Darwin nap alkalmából)