Mitől lesz valaki ateista?
Azt addig vágom, hogy valaki szerint nem szükséges Isteni beavatkozás az élet működéséhez. De mi alapján tagadom valami olyasmi létét amiről nincs semmiféle tapasztalatom, sem pedig bizonyítékom arra, hogy nem létezik. Tudom, most jön a spagetti szörny, hogy nem tagadhatom a létezését, mert nem tudom cáfolni és láss csodát: nem is tagadom. Egyszerűen nem érdekel ha az ateisták a spagetti szörnyben hisznek és nem is próbálom meg bebizonyítani ennek ellenkezőjét. Legfőképp nem alapítok egy csoportot aminek neve ennek a lénynek a nem elismerését hangoztatja, mert egyszerűen
1, nem érdekel, hogy van e
2, nem is tudom cáfolni
Szerintem ésszerűbb lenne egyszerűen nem foglakozni vele, mintsem tagadni a létét. Tagadni csak tényekkel a kezemben tudok, az nem elég, hogy szerintetek valami nem ésszerű. Tehát elérkeztünk ahhoz a ponthoz, mikor nem foglalkozunk valamivel, de hogy jutunk el oda, hogy tagadjuk is annak létezését? Mi az a valami ami miatt a semleges nemtörődömség ellenséges tagadásba csap át?
A legnagyobb ateisták, korábban, hogy jobban utána nézel kivétel nélkül Istenben hívő emberek voltak. Az életükben történt elég nagy tragédia miatt Istent okolják, pedig sátánt kéne, mert ő a valós ok, no meg a generációs dolgok.Ezért fordultak el. Hibáznak, de rajtuk általában szokott működni a kegyelem, és visszatérnek szinte minden esetben.
Lásd Holokauszt utáni érzelmi állapotokat zsidó embereknél.
Szerintem is alapból ateistának születnek az emberek, és csak a neveltetésük során, a környezetük hatására válnak vallásossá. A vallás jól felépített információhalmaz, ezt pedig meg kell ismerni ahhoz, hogy valaki az adott vallásra épülő közösség tagjává váljon. Ezen információhalmaz megismerése szükséges, de nem elégséges feltétele azonban annak, hogy az illető maga is vallásos legyen. Ehhez szükséges az is, hogy az illető valóban elhiggye az általa megismert vallás tanait, és (többé-kevésbé) azok szerint is éljen.
Továbbá nem keverendő össze a hit a vallással. Hite mindenkinek van, még az ateistáknak is. De az ateisták folyton felülvizsgálják a hitük tárgyát, és kézzelfogható, megismételhető bizonyítékokat keresnek annak létezésére, míg egy vallásosnak elég ha csak egyszer is (vagy sok esetben akár egyszer sem) szükséges az, hogy egy dologra bizonyítékot találjon, onnantól azt ténynek tekinti. És talán ez a legnagyobb különbség egy ateista és egy vallásos között, a kritikus hozzáállás megléte.
Egy triviális példa a szemléltetés kedvéért: tegyük fel, az ateista és a vallásos megpróbálja bizonyítani az ima hatásosságát, mégpedig úgy, hogy mindketten imádkoznak Istenhez, aztán megvizsgálják, hogy milyen eredménye lesz a dolognak. Mindketten 10-szer mondják el ugyanazt az imát, mondjuk a következőt: "Istenem, add, hogy ne feleltessenek másnap!"
Az ateistának elég, ha 10-ből csak egyszer feleltetik, ez neki bizonyíték arra nézve, hogy az ima nem működőképes eszköz a másnapi feleltetés megúszására. Ezzel szemben egy vallásosnak elég, ha 10-ből csak egyszer nem feleltetik, az neki már megerősíti a hitét az ima hatásosságában, míg a többi 9 alkalmon átsiklik.
(Nagyon triviális példa, tudom hogy sok sebből is vérzik, de szemléltetésnek talán megteszi.)
"Szerintem ésszerűbb lenne egyszerűen nem foglakozni vele, mintsem tagadni a létét."
Épp ezért van kétféle ateizmus. Az egyik az erős ateizmus, a másik a gyenge ateizmus. Előbbi azt mondja, hogy 'amit nem lehet/tudunk bizonyítani, azt vegyük nem létezőnek', míg a gyenge ateizmus azt mondja, hogy 'azt vegyük létezőnek, amit bizonyítani lehet/tudunk, a többi dolog pedig egyfajta "senkiföldjén" leledzik, amíg bizonyíték vagy cáfolat nem lesz rájuk'.
A kettő nem keverendő és mosandó össze szerintem, mert óriási különbség van a kétféle hozzáállás között.
" Vagy esetleg kìvánod bebizonyìtani hogy a szobádban mi nincs èppen?"
Csak éppen, az, hogy egy tárgy van-e a szobámban, vagy nincs, nem világnézeti vita tárgya.
Arról van szó, hogy isten nem tesz semmit. Még ha létezik is akkor sem, ebből bárki számára világos, hogy a beavatkozó isten nincs. Miért kéne további vizsgálódás a nem beavatkozó istenre? A vallásosak sem ilyen istenben hisznek, ezt már eldöntöttük.
"Az életükben történt elég nagy tragédia miatt Istent okolják, pedig sátánt kéne, mert ő a valós ok, no meg a generációs dolgok."
Elárulom a Pápai állam alapító levelét Benito Mussolini állította ki (mai napig mutogatják), szóval mi származik a Sátántól? Nem véletlen az sem, hogy a náci vezetők között is sok volt a vallásos. Mert könnyebb elfogadni a népirtást, ha egy isten által elrendeltnek hiszed.
Nem gondoltam, hogy nekem kell válaszolni.
Dühből, irigységből, önigazolásból lehet tagadni az biztos mindenre. Ezen kívül, a vallás élesen beleszól az életbe és sokszor másokéba is. Ìgy ha nem tagadnák a vallást, áldozatok lennének. Tehát attól mert valaki ateista nem biztos, hogy megbántott.
Ezen kívül a két világnézet sokszor ütközik a valò világban is. Egy ateistának is joga van elmondani, hogy mit gondol és élni. Mellesleg megalapozatlan kijelentések amik sokszor élet ellenesek, viccesnek vagy veszélyesnek hangzanak.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!