Kedves hívők, miért hisztek?

Kedves Érdeklődő!

Mindenki hisz valamiben. Aki például nem hisz abban hogy bármi is lenne a halál után, az abban hisz, hogy a halál után a lélek megsemmisül. Ha így van, akkor az ilyen szemlélettel rendelkező ember bolond, ha nem a pillanatnak él és nem önző. Mert a rossz ember a sok disznóságáért nem néz szembe majd semmivel, aki pedig egész életében önzetlenül és a szeretetben élt, az pedig ezt elveszti. Úgy gondolod ugyan olyan sorsa lenne mindkettőnek? Mert ez azt jelentené, hogy a jó rosszul, a rossz pedig jól jár a végén. Az biztos, hogy ha én meg lennék győződve abban a hitvilágomban hogy nincs élet a halál után, akkor itt próbálnék minél jobban élni, ameddig csak tehetem. Másokat földbe tiporva. Ha pedig elfogadod a tényt, hogy valahova csak tartunk már..., akkor el kell fogadnod azt is, hogy van egy cél. Egy cél, amit meg kell valósítani azokkal az eszközökkel amik csak a rendelkezésedre állnak. Tehát mindennel. Én úgy gondolom minden, ami csak van körülöttünk, tehát amiről mi nem tehetünk (csak ebbe születtünk), az eszköz. Szóval nem az önzés és felelősség áthárítás a cél, hanem pont az ellenkezője. Vállalom a felelősséget minden tettemért és önzetlenül élek. Ekkor teszem magamnak a legjobbat. Az önszeretet ellentéte az önzésnek. Az önszeretet csúcsérték! Akkor szereted helyesen önmagadat, ha másokért élsz. Én ebben hiszek. Minden amit csinálsz téged visz előrébb, vagy hátrébb. És nem mást. Ezért lehet igaz az állítás, hogy boldogságunk nem a körülményeink, hanem magunk megváltoztatásán múlik. Így válik az Istent szeretőknek minden a javukra. Te csak önmagadért felelsz! Ha te mindent megtettél és békéd van, akkor balták is potyoghatnak az égből, a te lelkiismereted tiszta. Aki hisz tehát abban, hogy nem a szeretetlenség útja a járható út, hanem a Szereteté, az hisz Istenben. Mert SZERETET az Isten. A Szeretetet pedig leghelyesebben az Evangéliumokból lehet megismerni.

"Mindenki hisz valamiben. Aki például nem hisz abban hogy bármi is lenne a halál után, az abban hisz, hogy a halál után a lélek megsemmisül."

Vagy esetleg nem hisz a lélek létezésében. Erre nem gondoltál?

"Ha így van, akkor az ilyen szemlélettel rendelkező ember bolond, ha nem a pillanatnak él és nem önző. Mert a rossz ember a sok disznóságáért nem néz szembe majd semmivel, aki pedig egész életében önzetlenül és a szeretetben élt, az pedig ezt elveszti. Úgy gondolod ugyan olyan sorsa lenne mindkettőnek? Mert ez azt jelentené, hogy a jó rosszul, a rossz pedig jól jár a végén."

Hiszem hogy így van, és nem bolond vagyok, hanem racionális. Az pedig, hogy a jó rosszul a rossz pedig jól jár, nem igaz. Mindketten ugyanúgy járnak: sehogy.

­

"Az biztos, hogy ha én meg lennék győződve abban a hitvilágomban hogy nincs élet a halál után, akkor itt próbálnék minél jobban élni, ameddig csak tehetem. Másokat földbe tiporva. "

Akkor a probléma sajnos benned van, mivel emberek milliói képesek normális, morális életet élni anélkül, hogy a halál utáni történések miatti félelemből tennék. Ha téged csak a pokol gondolata riaszt el attól, hogy embert ölj, bizony beteg ember vagy.

­

"Ha pedig elfogadod a tényt, hogy valahova csak tartunk már..."

Ami ugye nem tény, hanem a te személyes véleményed

­

"Vállalom a felelősséget minden tettemért és önzetlenül élek."

Mint mondtam, ehhez nincs szükség a pokoltól/istentől való félelemre.

­

"Aki hisz tehát abban, hogy nem a szeretetlenség útja a járható út, hanem a Szereteté, az hisz Istenben. Mert SZERETET az Isten"

Ohh, bocsánat, lemaradtam valamiről? Csak a te istened, a keresztény isten létezik? Elég elfogult és szűk látókörű vagy a témával kapcsolatban..

Van olyan dolog ami egyértelműen arra utal hogy nem létezik?

Nincs.

"De mivel arra sem utal semmi, hogy létezik Isten, butaság, tudatlanság hinni benne."

De nem butaság azt feltételezni, hogy esetleg a mi megismerőképességünk elégtelen volta az akadálya, hogy Isten létezésének kérdésére a választ megtaláljuk.

Nem butaság önmagunkban keresni a hiányosságot, ami miatt egy ilyen kérdésre nem találjuk a választ.

Nem biztos, hogy nem létezik az, amit most még nem észlelünk; lehetséges, hogy csak a mi észlelési tevékenységünk nem elég intenzív, nem elég nyitott vagy nem elég szabad és emiatt nem látjuk, nem találjuk meg, amit keresünk.

Amikor a világra tekintünk, olyannak tűnik, mintha észlelésünk teljes képet adna magáról a világról.

De könnyen lehet, hogy ez egy előítélet, lehetséges, hogy az öt érzékszervünk elé táruló világ csak a kisebb része a valóságnak, a nagyobb rész pedig nem az öt érzékszerv által ismerhető meg.

Természetesen ez is csak feltételezés és jelenleg ebben is csak hinni lehet.

De szerintem butaság az is ha kijelentjük, hogy amit érzékelünk az érzékszerveinkkel, az a világ nagyobbik része.

Mivel ez sincs bizonyítva.

"Van olyan dolog ami egyértelműen arra utal hogy nem létezik?

Nincs."

Van bizonyítékod, hogy unikornisok nem léteznek? Nincs. Van bizonyítékod, hogy Zeusz nem létezik? Nincs. Van bizonyítékod, hogy Quetzalcoatl nem létezik? Nincs.

Van bizonyítékod, hogy a repülő spagettiszörny nem létezik? Nincs.

Akkor te ezekben a dolgokban is olyan mélyen hiszel, mint a keresztény isten létezésében?