Lehet e bármelyik ember "ki nem érdemelten kedves" embertársával? Gyakorolhat e kegyelmet bármelyik személy egy másik személlyel kapcsolatban?

Kicsit részleteznéd, hogy mire gondolsz?

Ezt a ki nem érdemelt kedvesség kifejezést soha nem szerettem. Inkább hangsúlyozza, hogy az ember rossz, mint azt, hogy Isten jó.

Ki nem érdemelt kedvesnek lenni bárkivel lehet, akit nem ismersz. Ha önzetlen vagy másokkal, az is annak számít.

Kegyelmet gyakorolni meg csak azokkal lehet, aki rosszat tettek neked és most a kezedben vannak. Max rászorulókkal lehet alkalmazni.

Igen, lehet.

És meg van engedve az ellenkezője is.

A kegyelem az alapja az életnek is.

Mi emberek mivel érdemeltük ki, hogy élünk, ráadásul egy olyan világban ami véletlenül éppen olyan, hogy kellemes benne élni. A görögdinnye "véletlenül" nem sós hanem éppen olyan ízű, ami igen csak sok embernek ízlik.

Hogy lehet ez?

Hiszen nem tettünk semmit ezért a világért, nem vettünk részt a létrehozásában, nem csináltunk semmi "érdem-legeset". (Vagy valaki emlékszik ilyesmire?) Mégis mintha valaminek a kegyelméből élnénk. Nem tudjuk kinek kell hálásnak lennünk, de ha odafigyelünk, mégiscsak egy végtelen mértékű "ki nem érdemelt kedvesség" teszi lehetővé minden pillanatunkat.

Akár van Isten, akár nincs, nehéz tagadni, hogy a kegyelem, vagy a szeretet az, ami a világot fenntartja.

A szeretet az, ha többet adsz, mint amit "kellene". Ha van benned valami plusz, nemcsak az, ami elvárható.

Ha csak azt teszed, amit a másik "megérdemel", akkor nem vittél bele a világba semmi újat, nem alkottál. Akkor csupán reagáltál, mint egy automata. Aki nem tud kegyelmet gyakorolni, az még nem igazán ember, közelebb van a géphez.

Aki érti, hogy a kegyelem és a szeretet éppen azért fontos, mert ki nem érdemelt, az alkotó életet él.

Az RÉSZT VESZ A TEREMTÉSBEN, hiszen olyat visz bele a világba, ami addig nem volt benne.

Ha csak "korrektek" vagyunk egymással, akkor az élet lapos marad. Ha szeretni tudunk, akkor válik élettelivé, mozgalmassá az élet, attól újul meg.

A kegyelem "indokolatlan", ezért képes megújítani az életet. Ha nincs kegyelem, hanem csak "reagálás", akkor minden tettünk valami indokból jön, azaz egy olyan szokásrendszer rabjaiként élünk, ami "tőlünk függetlenül" alakult ki és befolyásolja az életet. A kegyelem és a szeretet az a "része" az életnek, ahol ezt a szokásrendszert meg tudjuk törni, ahol lényegünket adhatjuk és nem csak azt, ami belénk van programozva.

A bosszúnak lehet oka. A szeretetnek nem. Ez az "oktalanság" a biztosítéka, hogy mindent előlről lehet kezdeni. A feltétlen szeretet jelentése, hogy nincs szükségem semmilyen előzetes feltételre ahhoz, hogy szeressek, csupán az adni akarás, a szeretet maga az, amivel szeretetem "indokolható".

Persze le lehet élni egy életet úgy is, hogy az ember senkivel szemben nem gyakorolja a kegyelmet, semmit nem ad magából. Kérdés, hogy érdemes-e?

Valahol Pál apostol írja, hogy szeressétek ti szolgák az uraitokat, de nem csak a jókat, hanem a kegyetleneket is.

Egy rossz embert szeretni mindig nagy kihívás, nehezebb mint egy jót. Gyakorolhat, és néha kell is.