"Kedves " Hovind hívők, illetve más kreacionista irányzatokat követők. Válaszolnátok néhány kérdésre?

5. fejezet Beszéljenek a kövületek KÖVÜLETEKNEK, fossziliáknak nevezzük az ősi

életformák földkéregbe zárt maradványait.

Ezek lehetnek egész csontvázak vagy annak

részei — csontok, fogak vagy kagylóhéjak.

Kövületeknek nevezik még az élőlények

egykori létezésére utaló egyéb maradványokat, például a lábnyomokat is. Sok kövület nem

tartalmazza az eredeti anyagot, hanem átitatják

azokat különböző lerakódott ásványi anyagok,

amelyek felvették az elhalt élőlények formáját. Miért fontosak a kövületek az evolucionisták

számára? Ennek fő okát a genetikus

G. L. Stebbins így fogalmazta meg: „Egyetlen

biológus sem látott evolúció útján létrejönni

magasabb rendű szervezetet.”1 Napjainkban

nem figyelhető meg az élőlények továbbfejlődése. Sőt mindegyiknek tökéletes

formája van, és különbözik az összes többi

típustól. A genetikus Theodosius Dobzhansky

megfigyelte: „Az élő világban nem létezik olyan

rendszer, amelyet átmeneti alakok töretlen

sorozata kapcsolna össze.”2 Charles Darwin pedig elismerte, hogy fennáll „a faji formák

különbözősége és az a körülmény, hogy nem

köti össze őket számtalan átmeneti láncszem”.3 Így a mai élőlények határozott elkülönülése

nem támogatja az evolúciós elméletet. Ezért

tulajdonítottak nagy jelentőséget a

kövületeknek. Úgy gondolták, hogy legalább a

kövületekben megtalálják az evolúciós elmélet

még hiányzó bizonyítékát. Mit kell keresni? Ha az evolúció igaz lenne, a kövületeknek

tanúskodniuk kellene az egyik faj másik fajba

való fokozatos átalakulásáról. S ennek így

kellenne lennie, függetlenül attól, hogy az

evolúciós elmélet melyik általánosan elfogadott

változatáról van szó. Még azok a tudósok is, akik a gyors átalakulásokkal járó „szakaszos

evolúció” elvét képviselik, úgy gondolják, hogy

ezek a feltételezett elváltozások több évezredes

időtartam alatt következtek be. Ezért

ésszerűtlen azt hinni, hogy nincs szükség az

átmeneti kövületi alakokra. Tehát, ha az evolúció tényeken alapulna, akkor

elvárható lenne, hogy az ősmaradványok

alapján felismerjük az új jellegzetességek

kialakulását. Legalábbis néhány olyan

kövületnek kellene lennie, amelyből

felismerhető a karok, lábak, szárnyak, szemek és további szervek és csontok fejlődési

stádiumai. Például látni kellene azt, hogy a hal

uszonyai egyre hasonlóbbak lesznek a

kétéltűek lábaihoz, valamint, hogy a kopoltyúk

tüdőkké alakulnak át. Fel kellene ismerni, hogy

a hüllők elülső végtagjai madárszárnyakká módosulnak, a hátsó végtagok karmokkal

ellátott madárlábakká, a pikkelyek tollakká, a

száj pedig csőrré. Ezzel az elmélettel kapcsolatban azt írja az angol

New Scientist c. folyóirat: „Kijelentik, hogy a

tökéletes kövületi bizonyíték olyan élőlények

leszármazási sorozatából áll, amelyeknél

hosszabb időszakon át lassú, de szakadatlan

változások figyelhetők meg.”4 Miként maga Darwin is kijelentette: „Így a közbenső és

átmeneti láncszemek számának valamennyi élő

és kipusztult faj között mérhetetlenül nagynak

kellett lennie.”5 Másrészt, ha a Mózes első könyvének

teremtésről szóló beszámolója felel meg a

tényeknek, akkor a kövületekben nem fogjuk

megtalálni az egyik életforma másikba való

átalakulását. A Biblia kijelentését kell

visszatükrözniük; azt, hogy a különböző életformák csupán a „nemük szerint”

szaporodnak (1Mózes 1:11, 12, 21, 24, 25). Ha

tehát az élőlények teremtés útján jöttek létre,

akkor nem fognak a kövületekben részleges

vagy befejezetlen csontokat vagy szerveket

találni. Minden ősmaradványnak a mai élőlényekhez hasonlóan tökéletesnek kell

lennie. Továbbá, ha az élőlényeket teremtés hozta

létre, akkor várható, hogy a kövületekben a

fajok mindenféle átmeneti kapcsolat nélkül,

hirtelen jelenjenek meg. És ha éppen ez lenne

igaz? Darwin nyíltan elismerte: „Ha számos

faj . . . csakugyan egyszerre keletkezett volna, ez a tény valóban végzetes lenne . . . a fejlődés

elméletére.”6 Mennyire tökéletes a kövületek beszámolója? Elég tökéletes a kövületek beszámolója ahhoz,

hogy megállapítható legyen, vajon a teremtést

vagy az evolúciót támasztja alá? Több mint egy

évszázaddal ezelőtt Darwin úgy gondolta, nem.

Miért volt „rossz” a kövületek tanúskodása az ő

korában? Hiányoztak belőlük az elméletét alátamasztó átmeneti lácszemek. Ez a helyzet a

következő kijelentés megtételére

kényszerítette Darwint: „Miért nincs mégsem

tele minden geológiai formáció és minden réteg

ilyen közbenső láncszemekkel? A geológia

bizony nem fed fel számunkra semmi efféle fínom fokozatú szerves láncot; és alighanem ez

a legkézenfekvőbb és legkomolyabb ellenvetés

elméletemmel szemben.”7 A kövületek Darwin napjaiban más

vonatkozásban is kiábrándítóak voltak. Ő így

nyilatkozott: „Több paleontológus . . . [azt

hozta] fel a fajok átalakulásának elméletével

szemben mint döntő ellenvetést, hogy bizonyos

formációkban hirtelen új fajok egész csoportjai jelennek meg.” Hozzátette: „Van egy másik,

rokontermészetű nehézség is, amely már

sokkal komolyabb. Arra utalok, hogy az

állatvilág főcsoportjaiba tartozó fajok hirtelen

bukkannak fel a legalsóbb, ismert,

ősmaradványokat tartalmazó kőzetekben . . . Az eset egyelőre megmagyarázhatatlan, és

joggal felhozható alapos érvként az itt kifejtett

nézeteim ellen.”8 Darwin megpróbálta a kövületi maradványok

kritizálásával a nagy horderejű problémát

megmagyarázni. Azt mondta: „A magam

részéről azonban úgy tekintem a geológiai

adatokat, mint a világnak hiányosan feljegyzett

történetét.”9 Ő is és mások is azt feltételezték, hogy az idők folyamán biztosan előkerülnek a

hiányzó fosszilis láncszemek. Napjainkig, a több mint egy évszázad intenzív

ásatásai során hatalmas mennyiségű kövületi

maradvány halmozódott fel. Vajon még mindig

’hiányos’ a beszámoló? A Process of Organic

Evolution c. könyv a következő kommentárt

tartalmazza: „Az elmúlt életformák bizonyítékai ma már számosak és a gazdagságuk egyre

bővül, amikor új kövületeket találnak, írnak le

és hasonlítanak össze a paleontológusok.”10

Porter Kier, a Smithsonian Institution tudósa

hozzáfűzi: „A világ múzeumaiban körülbelül

százmillió kategorizált és azonosított kövület található.”11 Következésképpen az A Guide to

Earth History c. könyv kijelenti: „A kövületek

segítségével a paleontológusok most kiváló

képet kaphatnak az elmúlt korok életéről.”12 Ennyi idő eltelte és milliónyi ősmaradvány

összegyűjtése után miről beszélnek a

kövületek? Az evolucionista Steven Stanley azt

mondja, hogy ezek a kövületek „új és meglepő

dolgokat lepleznek le biológiai

származásunkról.”13 A View of Life c. könyv, három evolucionista szerző írása, kijelenti: „A

kövületek tele vannak olyan rejtélyekkel,

amelyekre a paleontológusok mindezideig nem

találtak magyarázatot.”14 Mi volt az

evolucionista tudósok számára „meglepő”, és

mire „nem találtak magyarázatot”? A tudósokat az a tény zavarta meg, hogy a ma

tömegesen rendelkezésükre álló kövületi

maradványok ugyanarról tanúskodnak, amiről

Darwin idejében: Az élőlények alaptípusai

hirtelen jelentek meg és hosszú időszakon át

semmi érdemleges változás nem tapasztalható. Nincs összekötő láncszem az élőlények egyik

nagy csoportja és egy másik csoport között.

Így a kövületek pontosan az ellenkezőjét

bizonyítják annak, amit vártak. A svéd botanikus, Heribert Nilsson, így írja le

ezt az állapotot saját negyven éves kutató

tevékenysége után: „A peleobiológiai tények

alapján még karikatúrát sem készíthetünk az

evolúcióról. A kövületi anyag most annyira

egységes, hogy . . . az átmeneti alakok láncszemeinek hiányát nem lehet többé

szegényesen rendelkezésre álló kövületi

anyagokkal megmagyarázni. A hiányok

valóságosak; sohasem fognak kiegészülni.”15 Az élet hirtelen jelent meg Figyeljük meg kissé közelebbről a

bizonyítékokat. Robert Jastrow azt állítja a Red

Giants and White Dwarfs c. könyvében:

„Valamikor az első évmilliárdok során

megjelent a földön az élet. Ahogy a kövületi

maradványok rámutatnak, az élő szervezetek lassanként felkapaszkodtak a létrán az

egyszerűbb formáktól a fejlettekig.” Ezek

alapján azt várnánk, hogy a kövületek

beigazolják ezt a lassú fejlődést a kezdeti

„egyszerűbb formáktól” a komplexekig.

Ugyanez a könyv azonban kijelenti: „A kritikus első évmilliárd, az élet kialakulásának időszaka,

a föld történetének íratlan lapjai.”16 Vajon valóban az „egyszerűbb” megjelölés illik

az első életformákra? „Ha időben

visszamegyünk a legrégebbi kőzetekig — írja

az Evolution From Space c. könyv —, a sziklába

zárt ősi életformák maradványai nem

tanúskodnak egyszerű kezdetről. Még ha a különböző megkövesedett baktériumok, algák

és mikroszkópikus gombák a kutyához vagy

lóhoz képest egyszerűbbeknek tűnnek is,

információs tartalmuk elképzelhetetlenül

magas. Az élet biokémiai bonyolultsága

legnagyobbrészt már akkor is fennállt, amikor a legősibb felszíni kőzet kialakult a földön.”17 Van-e bármilyen bizonyíték ara vonatkozóan,

hogy ama kezdettől kiindulva végbement volna

az egysejtűből a soksejtű szervezetek

kialakulása? „A kövületi bizonyítékokban

semminemű nyomot sem találunk a soksejtű

szervezetek kifejlődésére vezető előfutárokról”, — mondja Jastrow.18 Ellenben kijelenti: „A

kőzetek krónikája alig tájékoztat egyébről, mint

baktériumokról, egysejtű növényekről, mígnem

körülbelül egymilliárd évvel ezelőtt — közel

három milliárd év láthatatlan továbbfejlődés

után — nagy áttörésre került sor. Megjelentek az első soksejtű élőlények a földön.”19 Így az ősmaradványok tanúsága szerint az un.

kambrium-kor kezdetén érthetetlen drámai

fordulat következett be. Ebben az időben

hirtelen, teljesen kifejlett, tökéletes tengeri

állatok nagy változatossága jelent meg, közülük

sok kemény külső vázzal redelkezett. Ezt a hirtelen fordulatot gyakran az élőlények

„robbanásszerű” kialakulásának is nevezik. A

View of Life c. könyvben ezt olvashatjuk: „A

kambrium kezdete óta és további tízmilló év

alatt bolygónkon mindent felülmúló látványos

változatosságban megjelent a gerinctelen vázas állatok összes fő csoportja.” Megjelentek a

csigák, szivacsok, tengeri csillagok,

trilobitáknak nevezett rákszerű állatok és sok

más komplex tengeri állat. A könyv érdekes

módon megjegyzi: Néhány kihalt trilobita

fajnak tulajdonképpen bonyolultabb és tökéletesebben működő szemük volt, mint

bármelyik ma élő ízeltlábúnak.”20 Van-e kövületi összekötő láncszem az

élőlények páratlan elszaporodásának e fázisa és

a kambrium-kort megelőző időszak között?

Darwin idejében nem volt. Ő elismerte: „Arra a

kérdésre, hogy miért nem találnak a kambrium

előtti időből ősmaradványokban gazdag lerakódásokat, amelyek ezekből a feltehetően

legkorábbi korszakokból, a kambriumi

rétegcsoport előtti időkből valók, nem tudok

kielégítő választ adni.”21 Megváltozott-e a

helyzet napjainkban? A paleontológus Alfred

S. Romer, megemlítve Darwin kijelentését, hogy „hirtelen új fajok egész csoportjai jelennek

meg”, azt írta: „Ez alatt [a kambrium alatt]

terjedelmes üledékes közetek vannak,

amelyekben a kambriumi formák elődeinek

felbukkanását várnánk, de nem találjuk meg

őket. Ezekből a korábbi rétegekből az élet minden jele hiányzik és így logikusan azt

mondhatnánk, hogy az általános kép

összhangban van azzal a nézettel, hogy az

életformák a kambrium-kor kezdetén

különleges teremtés útján jöttek létre. ’A

kérdésre, hogy miért nem találunk a kambrium előtti időből ősmaradványokban gazdag

lerakódásokat — mondotta Darwin — nem

tudok kielégítő választ adni’. És még ma sem

tudunk” — mondta Romer.22 Egyesek úgy érvelnek, hogy a kambrium előtti

kőzetek a hő és a nyomás következtében

annyira elváltoztak, hogy nem őrizték meg az

összekötő kövületi láncszemeket, vagy a sekély

tengerben nem rakódott le olyan közet,

amelyben a kövületek fennmaradtak volna. „Egyetlen ilyen állítás sem állja meg a helyét”—

mondják Salvador E. Lauria, Stephen Jay Gould

és Sam Singer, mindannyian evolucionisták.

Hozzáteszik: „A geológusok sok változatlan

prekambriumi üledéket fedeztek fel, de abban

egyetlen komplex szervezet kövülete sem volt.”23 Ezek a tények arra indították a biokémikus

D. B. Gowert, hogy kommentárt írjon az angliai

kenti Times számára. Azt írja: „A Genezis

teremtési beszámolója és az evolúciós elmélet

nem hozhatók összhangba. Ha az egyik helyes,

a másiknak helytelennek kell lennie. A kövületi maradványok bizonyítékai a teremtési

beszámolóval egyeznek meg. A legrégibb

kőzetekben nincsenek ősmaradvány

sorozatok, amelyek alapján felismerhető lenne

a legprimitívebb teremtménytől a magasabb

rendű formákig elvezető fokozatos átalakulás. Ehelyett a legrégibb kőzetekben hirtelen

jelennek meg a kifejlett fajok. Az átmeneti

fosszilis alakok teljesen hiányoznak.”24 A zoológus Harold Coffin így következtetett:

„Ha helyes lenne az egyszerűtől a bonyolultig

való fokozatos evolúció, akkor meg kellett

volna találni a teljesen kifejlődött kambriumi

élőlények elődeit; de nem lehet megtalálni

azokat, és a tudósok elismerik, hogy kevés a remény arra, hogy valaha is megtalálják. A

földön valóban feltárt tények tehát leginkább a

rövid idő alatt megvalósult teremtés elméletével

vannak összhangban, amely létrehozta az

élőlények fő fajait.”25 Hirtelen megjelenés, kisfokú változások A kambrium feletti rétegekben egy csapásra

felbukkanó élőlények kövületei ismételten arról

tanúskodnak, hogy az új állat- és növényfajok

hirtelen jelentek meg anélkül, hogy bármiféle

kapcsolat is felismerhető lenne valamilyen

előddel. Ha már megjelentek, csak igen kevés változás figyelhető meg folyamatos fennállásuk

során. A The New Evolutionary Timetable c.

könyv azt állítja: „A bizonyítékok feltárják,

hogy a fajok többségükben százezer, sőt

egymillió vagy még több generáción át

fennállnak említésre méltó átalakulás nélkül . . . Keletkezésüktől az eltűnésükig a fajok csak

csekély változáson mennek át.”26

Például a bogarak hirtelen, sokrétűségük

teljében jelentek meg a kőzetekben anélkül,

hogy bárminemű evolúciós előfutárukról

ismeretünk lenne. Sőt mind a mai napig szinte

változatlan formában megtalálhatók.

Hivatkozva egy légy kövületére, amelynek korát „40 millió évre” becsülték, az ifjabb Dr.

George Poinar azt mondta: „Ennek a lénynek a

belső anatómiai felépítése figyelemreméltóan

megegyezik a ma élő legyekével. A szárnyai, a

lábai, a feje, sőt még a belső sejtjei is

jelenkorinak látszanak.”27 A torontói The Globe and Mail egyik tudósítása így számol be: „40

millió évig tartó kűzdelmük során felfelé

kapaszkodva az evolúció létráján [a legyek] alig

tettek felismerhető előrehaladást.”28 A növényekről hasonló képet kapunk. A

kőzetekben sok fa és cserje levelének kövületét

találták meg, amelyek csak igen kevéssé

különböznek a mai növények levelétől.

Egyebek közt találtak tölgy-, dió-, hikori-, szőlő-,

magnólia- és pálmalevelet. Az állatoknál ugyanaz a helyzet. A jelenkori fajok ősei a

kövületek tanúskodása alapján hirtelen

bukkantak fel, és messzemenően hasonlítanak

ma élő leszármazottaikra. Sok variációjuk van,

de könnyen felismerhető, hogy ugyanahhoz a

„fajhoz” tartoznak. A Discover c. folyóirat említést tesz erről: „A kardfarkú

tarisznyarák . . . 200 millió éve alapjában véve

változatlanul él a földön.”29 A kihalt fajoknál

ugyanezt a képet látjuk. A dinoszaurusz például

hirtelen bukkan fel a kövületekben,

mindennemű átmeneti forma nélkül. Ezt követően nagymértékben elszaporodtak, majd

kihaltak. Erről a témáról a chicagói Természettörténeti

Múzeum által kiadott Bulletin azt írja: „A fajok

egymás után igen hirtelen bukkannak elő, alig,

vagy egyáltalán nem változnak meg létezésük

idején, majd hirtelen eltűnnek a

kőzetrétegekből. És nem látható, sőt egyáltalán nem vehető észre, hogy a leszármazottak

alkalmazkodása valamivel is jobb lenne az

elődökénél. Más szóval: bilógiai fejlődésről

aligha beszélhetünk.”30 Nincs átmeneti jelleg Az evolúció bizonyításának további nehézsége,

hogy a kövületek egyetlen helyen sem utalnak

részlegesen kifejlődött csontokra vagy

szervekre, amelyek új jellegzetességek

kezdeményei lehetnének. Példaként

felhozhatók a különböző repülő fajok kövületei — madaraké, denevéreké, kihalt repülő hüllőké.

Az evolúció elmélete alapján ezeknek átmeneti

formákon át kellett volna kifejlődniük. Azonban

egyetlen átmeneti alakra sem sikerült

rábukkani. Az átmenet legcsekélyebb jelét sem

sikerül megtalálni. Van-e olyan zsiráfról kövületi lelet, amelynek nyaka csak fele vagy

háromnegyed olyan hosszú, mint a ma élőnek?

Van-e valamilyen madár-kövület, ahol a csőr

éppen a hüllők állkapcsából megkezdődött

kialakulásra utal? Létezik-e olyan kövületi lelet,

ahol a halak esetében fejlődőfélben látható a kétéltűek medencéje, vagy a haluszonyok a

kétéltűeknél megtalálható lábszárakká, lábakká,

lábujjakká fejlődnének? A tény az, hogy ilyen

jellegzetességek kikutatása a kövületekben

hiábavalónak bizonyult. A New Scientist c. folyóirat megjegyzi, hogy az

evolúciós elmélet „azt ígéri, hogy az élőlények

leszármazási vonalából hosszú időn át tartó

fokozatos átalakulásra utaló teljes kövületi

anyag fog összegyűlni”. Mindenestre elismeri:

„Szerencsétlen módon a kövületi maradványok nem felelnek meg ennek a várakozásnak, mert

az egyes fosszilis fajokat ritkán kötik össze

átmeneti formák . . . ismert fosszilis fajok

esetében még évmilliókon át sem látható

továbbfejlődés.”31 A genetikus Stebbins pedig

ezt írja: „Nem ismeretesek átmeneti formák az állatok vagy a növények fő törzsei között.”32

„Valóban — ismeri el a The New Evolutionary

Timetable —, a fosszilis maradványok egyetlen

meggyőző bizonyítékot sem szolgáltatnak az

egyik fajnak a másikba való átalakulására

vonatkozóan. Sőt egyes fajok meglepően hosszú ideig fennállnak.”33 (Kiemelés tőlünk.) Ez összhangban van azzal az átfogó

tanulmánnyal, amelyet a Londoni Geológiai

Társaság és az Angol Paleontológus Egyesület

állított össze. John N. Moore, a

természettudományok professzora, így számol

be az eredményről: „Mintegy 120 tudós — mindannyian szakemberek — dolgozott a 30

fejezetes, több mint 800 oldalas terjedelmes mű

elkészítésén, amely körülbelül 2500 állat- és

növénycsoport fosszilis maradványait mutatja

be . . . A növények és az állatok minden

nagyobb rendje vagy faja egyedi, és az összes többi fajtól elkülönült történettel rendelkezik.

Mind a növény- mind az állatfajok hirtelen

jelentek meg a fosszilis rétegekben . . . Bálnák,

denevérek, lovak, főemlősök, elefántok, nyulak,

mókusok stb. pontosan úgy különböznek

egymástól megjelenési formájukban, mint napjainkban. Közös ősnek nyoma sincs, még

kevésbé a hüllők összekötő láncszemének, a

feltételezett elődnek.” Moore hozzátette:

„Egyetlen átmeneti alakot sem találtak a

fosszilis maradványok között, valószínűleg

azért, mert nincsenek átmeneti alakok a kövületekben. Igen valószínű, hogy sohasem

voltak átmeneti alakok az állatfajok és/vagy

átmeneti alakok a növényfajok között.”34 Ami Darwin idejében igaz volt, igaz ma is. Az

ősmaradványok tanúskodása még mindig

ugyanaz, amit a zoológus D’Arcy Thompson

néhány évvel ezelőtt az On Growth and Form c.

könyvében kijelentett: „A darwini evolúció

nem tanította meg nekünk, hogyan fejlődtek ki a hüllőkből a madarak, az emlősök az ókori

négylábúakból, a négylábúak a halakból vagy a

gerincesek a gerinctelenekből . . . a közöttük

lévő űr áthidalására hiába keresünk

ugródeszkát, mert azt sohasem fogjuk

megtalálni.”35 Mi a helyzet a lóval? Mégis, sokszor elhangzott már, hogy legalábbis

a ló, klasszikus fosszilis példája az evolúciónak.

A The World Book Encyclopedia azt írja: „A ló

az evolúciós fejlődés legjobban alátámasztott

példái közé tartozik.”36 Az ezt bemutató ábrák

igen kis állattal kezdődnek és a jelenkori lóval végződnek. De valóban alátámasztják ezt a

kövületi bizonyítékok? Az Encyclopœdia Britannica megjegyzi: „A ló

fejlődésvonala egyáltalán nem volt egyenes.”37

A valóságban ez azt jelenti, hogy az

ősmaradványok sehol sem igazolták a

fokozatos fejlődést a kis állattól a mai lóig. Az

evolucionista Hitching azt mondta a fejlődés eme kiváló példájáról: „Ami korábban

egyszerűen és közvetlenül ábrázolható volt, az

ma oly komplikáltnak látszik, hogy az egyik

vagy a másik elmélet elfogadása inkább

hitkérdés, mintsem ésszerű döntés eredménye.

Az eohippus, a feltételezett legősibb ló, amelyet a szakemberek rég kihaltnak vélnek, s

számukra csak ősmaradványok által ismeretes;

lehetséges, hogy még ma is vídáman él,

mindenestre nem mint ló, hanem félénk, róka

nagyságú, Afrika bozótjaiban élő állat

formájában.”38 A kis eohippust a ló elődjének tekinteni

felülmúl minden képzelőerőt, különösképpen

azok után, amit a The New Evolutionary

Timetable c. könyv mond: „Széles körben

feltételezték, hogy [az eohippus] lassú, de

szakadatlan fejlődés során egyre inkább lószerű állattá változott.” Megegyezik ez a

feltételezés a tényekkel? „Az [eohippus]

ősmaradványai csak szegényes bizonyítékai az

evolúciós fejlődésnek” — írja a könyv. Az

ősmaradványokkal kapcsolatban elismeri, hogy

„túlságosan hiányosak ahhoz, hogy a ló család történetét egészében dokumentálhassák”.39 Ezért egyes tudósok napjainkban azt mondják,

hogy a kis eohippus sohasem tartozott a ló

családjához, vagy a ló elődjei közé. A lovak

vonalában a fosszilis fajok meglehetősen

állandóak, nincs átmeneti forma közöttük és

feltételezett evolúciós elődök között. Azon nem csodálkozhatunk, hogy a lovak kövületei

különböző nagyságúak és formájúak. Formára

nézve még ma is nagy a lovak

változékonysága, kezdve a törpe pónitól

egészen a nehéz muraközi lovakig. Mindezek

azonban a ló családon belüli variációk csupán. Miről beszélnek valójában a kövületek? Ha beszélni hagyjuk a fosszilis bizonyítékokat,

azok nem tanúskodnak az evolúció mellett.

Ellenkezőleg. A kövületi maradványok a

teremtés mellett szólnak. Rámutatnak arra,

hogy az élőlények sok különböző fajtája

hirtelen jelent meg. Bár egy fajon belül nagy változatosság figyelhető meg, ezek nem

kapcsolódnak evolúciós elődökhöz, sem nem

kapcsolja össze őket evolúciós lánc az utánuk

következő különböző fajú élőlényekkel. A

különböző életformák lényeges változás nélkül

hosszú időn át fennállnak, néhány közülük kihalt, míg a többiek egészen a mai napig

túléltek. Az evolucionista Edmund Samuel arra a

következtetésre jutott az Order: In Life c.

könyvében: „Az élet különböző formáinak

fennállására az evolúciós elképzelés nem

tekinthető tudományos magyarázatnak.” Miért

nem? Így folytatja: „Sem a biogeográfiai elterjedés, sem a fossziliák pontos analízise nem

támogatja közvetlenül az evolúciót.”40 Nem kétséges, hogy a pártatlan vizsgáló arra a

következtetésre jutna, hogy a kövületek nem

támasztják alá az evolúciós elméletet. Ezzel

szemben a fosszilis bizonyítékok

nyomatékosan a teremtésről tanúskodnak. A

zoológus Coffin megállapítja: „Az elfogulatlan tudós számára a kövületek, a múltbeli élet

bizonyítékai, a fellebbezés végső és legfelsőbb

fórumát jelentik, mivel a kövületek alkotják a

tudomány számára az élet hiteles történetének

egyetlen kézzel fogahtó bizonyítékát. Ha a

kövületek szerint ez a történelmi folyamat nincs összhangban az evolúció elméletével — és

láttuk, hogy itt erről van szó —, mit tanít akkor

nekünk ez a történelmi folyamat? Azt közli

velünk, hogy teremtés hozta létre a növények

és az állatok alapformáit. A kövületek alapvető

tényei a teremtést támasztják alá és nem az evolúciót.”41 Ezért ismerte el Carl Sagan

csillagász Cosmos c. könyvében: „A kövületek

bizonyítéka összeegyeztethető a Nagy

Konstruktőr elméletével.”42

Nem aggódok, kár, hogy az elsőt is beengedte másolni.

:)

Most tényleg azt várod, hogy reagáljunk ennyi blődségre?

szomorú, hogy azt gondolod, hogy ez a sok írás mind igaz és tévedhetetlen...a tudós emberkék ezeket mind cáfolják, és te mégis azt gondolod, hogy ezek cáfolják a tudós emberkéket.

Még több ilyen másolgatással szerintem csak azt éred el, hogy még inkább nem vesznek komolyan.

Nem hiába mondom én azt, hogy a Biblia és a kreacionizmus legjobb cáfolatai a hozzájuk tartozó emberek.