"Kedves " Hovind hívők, illetve más kreacionista irányzatokat követők. Válaszolnátok néhány kérdésre?

Kedves 42%-os válaszoló!

Nem értem a logikádat. Miért van az, hogy leírtam neked a 69. hozzászólásban, hogy miért hibás az az írás ami fehérjékről íródott, és ennek ellenére ugyanúgy kimásolsz belőle egy másik részletet a fehérjékről. Netán nem vetted észre hozzászólásom? Bár gyanítom egyszerűbb szemet hunyni felette, mint elgondolkodni rajta.

Ennél fogva a csillagász szavai is hülyeségek, bármennyire is hivatkozol rá.

"Vajon az számít az valamit, hogy csillagász, vagy biológus mondja, ha egyszer igaz?? Egy megoldott matek feladat sem attól lesz helyes, mert egy matek tanár számítja ki, hanem attól, hogy helyesen van kiszámítva."

Nem a csillagász személyével és szakmai tudásával van a baj, hanem a számítással. Bár tény, hogy ha csillagászati kérdésem van, akkro csillagászhoz megyek, ha beteg vagyok orvoshoz és nem autószerelőhöz, és ha házat szeretnék építtetni, akkor inkább bízom építészre a dolgot, mint egy focistára.

Azt sem értem, miért tereled el a témát a kövületek felé, hiszen erről nem volt szó, de mivel nem találtál fogást az előző témákon ezért inkább keresel egy újat és úgy gondolod, hogy ha arra nem tudunk mit mondani, akkor az majd egyből bizonyítja az előbbi tévedéseket. Ha egy cikknek van gyenge pontja (lásd fehérjék) akkor már nem valami bölcs dolog újból abból idézni, mert már rég elvesztette tekintélyét.

Pontosan, ahogy a légből kapott idézet a csillagásztól, amit csak a szájába adtatok szegénynek, gondolván, ugysem néz utána senki.

Hol, mikor mondott ekkora baromságot egy értelmes ember?

Válaszolj!

Na, a bolygók, a csillagok keletkezéséről szinte semmit sem tudnak, elég az, hogy Isten teremtette, mindenható módon, slusz pasz, ennyi elég is.

Valójában az evolúciót is csak annyira tanulmányozzák, hogy egyes adatait felnagyítva, más eredményeit lekicsinyelve meg szeretnék kérdőjelezni, soha el nem hangzott nyilatkozatokra támaszkodva.

Mint kiderült, az említett csillagász elég híres, Ő találta ki a Big Bang kifejezést és a pulzáló Világegyetem gondolatát, ami mára biztosan nem valós. Az elméletet ismertem, de a nevére nem emlékeztem, bár kétségtelenül híres ember, de ekkora blődséget aligha mondott.

Ha megtette volna, akkor szinte minden tekintélyét elvesztette volna, mert az evo annyira elfogadott, mint az 1x1.

A saját kompetenciába vágó hatalmas felfedezést is úgy kommentálják: "a tudomány mai állása szerint", más témákkal mindenki óvatos: "nem az én szakterületem" - hárítják el a véleménynyilvánítást, legalább is a komoly tudósok, akik nem akarnak nevetségessé válni.

Tzolkó! Könyörgöm, beírtad volna a googléba, és, utána néztél volna hány helyen idézik, ez olyan nehéz? Vagy csak látni nem akarod?? De egyébként ha még mindig kételkedsz, itt a forrás:Hoyle és Chandra Wickramasinghe: Evolution

From Space, 1981, 24. oldal).

sokkal kisebb ez a

valószínűség, mint ahogy azt a „szörnyen kicsi”

érték szemlélteti. A sejtet membránnak kell

körülvennie. Ez a végtelenül bonyolult

membrán összetételét tekintve fehérje-, cukor-

és zsirmolekulákból áll. Az evolucionista Leslie Orgel azt írja: „A sejtmembránokban

csatornácskák és pumpák vannak, amelyek

speciális módon ellenőrzik a tápanyagok, a

bomlástermékek, a fémionok stb. ki- és

beáramlását. Ezek a különlegesen kialakult

csatornácskák nagyspecifitású proteineket tartalmaznak, olyan molekulákat, amelyek az

élet kifejlődésének kezdeti szakában nem

létezhettek.”14 A figyelemre méltó genetikai kód Az előbb említetteknél sokkal nehezebb eljutni

a genetikai kód alapegységeit felépítő

polinukleotidok — az RNS és a DNS —

kialakulásához. A DNS-ben öt hiszton van.

(Hisztonok feltehetően a génátírás

szabályzásában vesznek részt.) Még a legegyszerűbb hiszton kifejlődésének a

valószínűségét is 1:20100-ra becsülik — ez a

szám is „messze meghaladja a legnagyobb

asztronómiai távcsővel felismerhető csillagok

és galaxisok összes atomjainak számát”.15 Még nagyobb nehézséget okoz az evolúciós

elmélet számára a teljes genetikai kódnak — a

sejtszaporodás egyik előfeltételének — a

kialakulása. A proteinek és a DNS

vonatkozásában az ember újfent azzal a

kérdéssel találkozik, hogy mi volt előbb, a tyúk vagy a tojás? Hitching azt mondja: „A proteinek

keletkezése a DNS-ektől függ, DNS viszont nem

képződhet protein hiányában.”16 A Dickerson

által felvetett paradoxon továbbra is fennáll: „Mi

volt előbb?” A protein vagy a DNS? Kijelentette:

„A válasz ez: ’Párhuzamosan fejlődtek ki’ ” .17 Tulajdonképpen azt állítja, hogy a tyúknak és a

tojásnak egyszerre kellett kifejlődnie, egyik

sem előzhette meg a másikat. Ésszerű ez

számunkra? Egy tudományos cikk szerzője ezt

így foglalta össze: „A genetikai kód eredete

súlyos tyúk-tojás problémát vet fel, amely jelenleg teljes zűrzavart okoz.”18 A kémikus Dickerson is ilyen megjegyzést tett:

„A genetikai rendszer kifejlődését nem lehet

laboratóriumi körülmények között létrehozni;

tehát a végtelenségig spekulálhatunk, kínos

tények béklyóitól mentesen.”19 Vajon pontos,

tudományos eljárásra vall a „kínos tények” lavinájának könnyed félretolása? Leslie Orgel

azt mondta, hogy a genetikai kód léte „a

legérthetetlenebb az élet keletkezésének egész

problématikájában”.20 Francis Crick pedig így

következtetett: „Annak ellenére, hogy a

genetikai kód csaknem egyetemes, a benne foglalt mechanizmus túlságosan bonyolult

ahhoz, hogy egy csapásra létrejöhessen.”21 Az evolucionista elmélet megpróbálja „egy

csapásra” megvalósítani a lehetetlent, a

temészetes kiválasztás lépésről lépésre történő

lassú folyamatának támogatása által. A

szaporodást megindító genetikai kód híján

azonban nem áll rendelkezésére a természetes kiválasztáshoz szükséges alapanyag.

A csodálatos fotoszintézis Újabban azonban további akadály merült fel az

evolúciós elmélet számára. Valamikor az

egyszerű sejtnek ki kellett találnia valamit, ami

az egész földi életet forradalmasította: a

fotoszintézist. Ezt a folyamatot, amelynek során

a növények szén-dioxidot vesznek fel és oxigént adnak le, a kutatók mindmáig nem

értik teljesen. Ahogy azt a bilológus F. W. Went

kijelenti, „ez olyan folyamat, amelyet még soha

senki nem tudott kísérleti körülmények között

megismételni”.22 Mégis, úgy gondolják, hogy

egy parányi, egyszerű sejt véletlen folytán kialakította azt. A fotoszintézis következtében a szabad

oxigént nem tartalmazó atmoszféra átváltozott

olyanná, amelyben minden ötödik molekula

oxigén. Ez lehetővé tette az állatok számára a

légzést, az életet, és kialakulhatott az ózonréteg,

amely az összes élőlényt megoltalmazza az ultraibolya sugárzás ártalmas hatásától. Lehet-e

pusztán a véletlen eredménye a körülmények

ilyen jelentőségteljes egymásbakapcsolódása?

Volt-e szerepe az értelemnek? Az élő sejt véletlen keletkezése ellen szóló,

csillagászati távlatokat elérő valószínűtlenségi

tényezők következtében egyes evolucionisták

úgy érezték, viszszakozni kénytelenek. Például

az Evolution From Space szerzői, Hoyle és

Wickramasinghe, reményt vesztve azt mondták: „Ezek a kérdések túl komplikáltak

ahhoz, hogysem számokban ki lehetne fejezni

őket.” Hozzátették: „Nincs mód rá . . . még

nagyobb és jobb ősleves sem segít tovább,

miként azt egy vagy két évvel ezelőtt

reménykedve lehetségesnek tartottuk. Az előzőkben végzett számításaink alapján mind

az egyetemes, mind a földi ősleves feltételezése

elfogadhatatlan.”23 Mégis, miután elismerik, hogy az élet

keletkezésénél valami módon értelemnek is

szerepet kellett játszania, a szerzők így

folytatják: „Ez az elmélet valóban annyira

kézenfekvő, hogy szinte érthetetlen, miért nem

fogadják el széles körben mint önmagától értetődőt. Ennek inkább pszichológiai mint

tudományos okai vannak.”24 Ennek alapján

arra lehetne következtetni, hogy

„pszichológiai” korlát az egyetlen elfogadható

válasz arra, miért ragaszkodik továbbra is a

legtöbb evolucionista az élet véletlen keletkezéséhez és vet el „tervszerűséget,

szándékot vagy irányítottságot”, ahogy azt

Dawkins megfogalmazta.25 A valóságban még

Hoyle és Wickramasinghe is azt modták, miután

elismerték az értelem közreműködésének

szükségességét, nem hiszik, hogy személyes Teremtő lenne felelős az élet eredetéért.26 Úgy

gondolják, értelem feltétlenül szükséges, a

Teremtő feltételezése azonban elfogadhatatlan.

Nem hangzik ez ellentmondásnak?

Tudományos? Ha az élet spontán kezdetét tudományos

ténynek kell elfogadni, akkor azt tudományos

módszerrel kellene bebizonyítani. Mi jellemző

erre a munkamódszerre? A történések

megfigyelése; a megfigyelésre alapozva elmélet

felállítása, amely igaznak bizonyulhat; az elmélet ellenőrzése további megfigyelésekkel és

kísérletekkel; annak megfigyelése, hogy az

elméleten alapuló kijelentések helytállóak-e. Ezt a tudományos módszert alkalmazva

megállapíthatjuk, hogy az élet spontán

kialakulását nem lehet megfigyelni. Egyetlen

bizonyíték sincs arra vonatkozóan, hogy az ma

bekövetkezne, és magától értetődően, nem

lehetett emberi megfigyelő jelen az élet keletkezésének az evolucionisták által

feltételezett időpontjában. Egyetlen erre

vonatkozó elméletet sem igazoltak

megfigyelésekkel. A megismétlésre vonatkozó

laboratóriumi kísérletek meghiúsultak. Az

elmélet alapján tett kijelentések nem igazolódtak be. Beszélhetünk-e tiszteletre méltó

tudományról, ha olyan elméletet emel tények

rangjára, amelyet lehetetlen tudományos

vizsgálat alá vetni? Másrészt, elegendő bizonyíték támogatja azt a

következtetést, hogy élettelen anyagból nem

keletkezhet spontán élet. Wald, a Harward

Egyetem professzora szerint el kell ismerni,

„hogy élő szervezet spontán keletkezése

képtelenség”. Mégis, mit hisz a valóságban az evolúciónak ez a szószólója? Így válaszol:

„Mégiscsak itt vagyunk — ahogy én hiszem —

az ősnemzés eredményeként.”27 Úgy hangzik

ez, mint tárgyilagos tudomány? Joseph Henry Woodger, brit biológus, az ilyen

érvelésről a következőket mondja:

„Közönséges dogmatizmus azt állítani, hogy

amit el akarsz hinni, az valóban megtörtént.”28

Milyen meggondolások alapján tűrik el a

tudósok a tudományos munkamódszerek szemmel látható megsértését? Loren Eiseley, a

közismert evolucionista, elismeri: „A

teológusokat mindig megrótták azért, mert

mítoszokra és csodákra hivatkoznak; most

pedig a tudósok is kénytelenek megteremteni a

saját mitológiájukat, tudniillik azt a feltevést, hogy az a folyamat, amelyet napjaink minden

erőfeszítése sem képes igazolni, az valóban

bekövetkezett a kezdet kezdetén.”29 A bizonyítékok alapján az élet ősnemzésére

vonatkozó elmélet jobban illik a tudományos-

fantasztikus regények birodalmába, mint a

tudományos tények közé. Az elmélet sok

támogatója látszólag elszakadt a tudományos

módszerektől, hogy elhihesse azt, amit hinni akar. Az élet véletlen keletkezésének rendkívül

csekély esélye ellenére ragaszkodnak egy

merev, kritikátlan tanításhoz, ahelyett, hogy

kitartanának a tudományos módszer

szokásosan alkalmazott óvatossága mellett.

Nem minden tudós fogadja el Azonban nem minden tudós zárta be az ajtót

más lehetőségek előtt. Annak tudatában, hogy

mennyire valószínűtlen az élet ősnemzése, a

fizikus H. S. Lipson például azt mondta:

„Egyetlen elfogadható magyarázat a teremtés.

Tudom, hogy ez olyan fizikus számára, amilyen én is vagyok, kiátkozást jelent, de nem

vethetünk el olyan elméletet, amely nem tetszik,

ha azt tudományos bizonyítékok támasztják

alá.” Továbbá megjegyezte, hogy Darwin A

fajok eredete c. könyvének megjelenése óta

„az evolúció bizonyos mértékben tudományos vallássá lett; majdnem minden tudós elfogadta

azt, és sokan készségesek megfigyeléseiket is

’csűrni-csavarni’, hogy azokat azzal

összhangba hozzák”.30 Szomorú, de így igaz. Chandra Wickramasinghe, a cardiffi University

College [Anglia] professzora, azt mondta:

„Tudományos kiképzésem kezdetétől fogva

beható agymosásnak voltam kitéve, amely

elhitette velem, hogy a tudomány és valamiféle

szándékos teremtés nem hozható egymással összhangba. Nagyon kínos volt megszabadulni

ettől az elképzeléstől. Meglehetősen kellemetlen

helyzetben vagyok a jelenlegi

meggyőződésemmel. De ebből nincs logikus

kiút . . . A földi életet kémiai véletlennek

tulajdonítani annyi, mintha egy adott homokszemet kellene megkeresni — és

megtalálni — a világegyetem összes

bolygójának strandjain.” Más szóval:

egyszerűen lehetelen az, hogy az élet kémiai

véletlen útján jött volna létre. Ezért jutott

Wickramasinghe arra a következtetésre: „nincs egyetlen más lehetőség az élet építőkövei

precíz rendjének megértésére, csakis a

kozmikus méretű teremtésre való

hivatkozás.”31