Ha a világegyetemet mindenképpen teremtenie kellett valakinek, Istent miért nem?

Hmmmmm, tetszenek az érveid.

Polühümnié/Polühümnia/Polihymnie - görög istennő, a vallásos, himnikus és elégikus költészet, a meditáció és a geometria múzsája. Tekintélyes, komoly, töprengő, meditatív, ezért választottam felhasználónévnek.

Nos, a semmiből Isten sem tud teremteni - mivel ő mindenható, ezért képesnek kell lennie rá, azonban van egy probléma. Amennyiben még sehol sem volt semmi, akkor Isten sem volt? Vagy volt?

Számomra azért taszító a "véletlen-elmélet", mert túlságosan kiszolgáltatottan érezném magam. Nekem jobb abban hinni, hogy minden, ami körülöttem létezik, egy intelligens tervezés révén jött létre, nem pedig a véletlenek folyománya.

Az, hogy anyudnak volt kedve elmenni a bálba és így találkozott apuddal - nem véletlen. Az, hogy az a bizonyos sejttel jött létre a megtermékenyülés, nem véletlen, mint ahogy az sem, hogy közben éppen akkor senki sem tüsszentett.

Jobb az a tudat, hogy egy hajszálon múlt a létünk, mint az, hogy valakinek szándékában állt megteremteni minket? Nekem megnyugtató a tudat, hogy a létezésem nem elhanyagolható, ahogyan bárkié sem az, hogy valamiért itt vagyok ebben a világban, valamiért gondolkodom bizonyos dolgokon, valamiért teszek bizonyos dolgokat. Az eleve elrendelést viszont nem osztom teljes mértékben, s tudom, ez most furcsán hangzik.

Tudomásom szerint a emberi fejlődés családfája nem teljes, vannak komoly hiányosságok. A párhuzamos lét alatt azt értem, hogy a folytonosság elve alapján egymás mellett kellene élnie az evolúciós folyamat különböző egyedeinek pont azért, mert folyamatos.

Nem jól látom? :)

Kedves polühümnié!

A görög mitológia szerteágazó elemeit magam is szerettem olvasgatni, de már csak az alapokra emlékszem és persze akkor sem voltam minden apró részletével tisztában. Az figyelemre méltó, hogy mennyi ember hitt ebben akkoriban, de mára alig hinném, hogy maradt követője.

Nos, a fogamzás elég bizonyíték a véletlenre.

Miért van akkor szükség annyi spermiumra, ha nem a természetes kiválasztódás játszódik itt le a véletlennel kombinálva? A halakat ismerve szintén jó példákat hozhatok fel. Vannak ivadékgondozók közöttük, mondjuk a Nilusi bölcsőszájú hal, vagy a diszkoszhal, amely elrejti a szájában az ivadékot, sőt táplálja is a bőrén keletkező váladékkal. Más halak habfészket építenek, vagy fűszálra ragasztják az ikrákat, de olyan is van bőven, mint pl.: a ponty, amely rengeteg ikrával gondoskodik a fajfenntartásról, lévén semmi egyéb gondoskodásra nem hajlandó.

A nagyszámú ikrát megtizedelik a fejlődés fázisaiban különféle élőlények, a kis halakból sokat megesznek a nagyobbak, de a véletlen folytán megmaradó utódokból jut annyi, hogy a fajfenntartás megoldott.

Mindez szintén segíti a túlélést és gyakori eset, a nagyszámú ivadékkal rendelkező állatoknál, hogy a véletlenre bízzák a fajuk fennmaradását, egyszerűen a hatalmas mennyiségre bízva a dolgot.

A párhuzamos fejlődés aligha lehetséges.

Ha valamilyen élőlény egy környezeti változáshoz való alkalmazkodással előnyt kap és ezt nem kompenzálja abban a szituációban semmi, akkor lecsökken az esélye a fennmaradásra a konkurrensének. Ez alapvető, de a dolgok nem ennyire egyszerűek, gyakran több ismeretlenes az egyenlet, a körülmények is összességükben értendők, bár előfordul, hogy néha egy esemény döntővé válik.

Az evolúciós események fajtája változatos és sokrétű.

Természetesen magyarázhatod ezt egy teremtővel, de addig amíg erről nem sokat tudsz, illetve semmit, addig eléggé gyenge lábon állnak a feltételezéseid.

Ki Ő, milyen, mit akar, mit, hogyan és mikor, miképpen teremtett, mi célból, stb...?

Alig hiszem, hogy van valamire válasz, "csak", vagy ehhez hasonló megcáfolhatatlan hasraütés esetleg, amire semmi bizonyíték.

Én személy szerint szeretem a logikus magyarázatokat, az elméleteknek a végére járását és nem zavar a véletlen, de ha Téged baj ér, akkor számodra sem pozitív az elrendeltség, még azt gondolhatod, hogy Isten büntetése, pedig csak egyszerű véletlen eset történt.

Kedves tzolko!

Az élővilágból hozott példáiddal nem vitatkozom. Azonban a lényeg mindig az az egyén, aki a kérdést feltesz magában: mi olyan különleges bennem? Az egyén, aki gyermeki rácsodálkozással tudatosítja magában, hogy teste egy tökéletesen megalkotott egész, hogy elméje páratlan ötletek megalkotására képes.

Te nem gondolkodtál még el azon, hogy vajon miért éppen Te voltál az a sejt, akinek sikerült életre kelni? Ez szerintem nem egoizmus, csupán elmélkedés.

Én emberi gőgnek tulajdonítom azt, hogy magunkat tartjuk az evolúció csúcsának!

Igazad van, sok mindent nem tudok, nem értek, sok mindent nem is akarok tudni és érteni, viszont nem esek bele a könnyelmű gőg hibájába, és nem engedem meg magamnak azt a luxust, hogy kijelentést tegyek olyan dologról, amelyet sem bizonyítani, sem cáfolni nem tudok.

Ezért írtam már korábban is, hogy bennem egy kérdés mozog állandóan, amely inspirál: "Mi van, ha mégis igaz?"

Vagyis: mi van, ha mégis igaz, hogy Isten teremtett mindent?

Vagy ellenkezőleg: mi van, ha mégis igaz, hogy Isten nem létezik?

Egyikünk sem volt ott 13,7 milliárd évvel ezelőtt, hogy lássa közelről a dolgok kezdetét, tehát mint lehetőséget, el kell fogadnunk azt is, hogy létezhet egy felsőbbrendű lény illetve rendező elv, mert cáfolni nem tudjuk.

Továbbá, sokszor ösztönzőleg hat az emberre (aki vallásos), ha tudja, hogy a bünti nem véletlen volt. Mert akkor tudja, hogy valamit rosszul csinált.

Az evolúció nem állít olyasmit, hogy az ember a csúcs, a tökéletes. Ezt éppenséggel a vallás teszi, amely nem akarja elfogadni, hogy nem sok a különbség az állatok és az ember között.

Az, hogy valamit nem tudok cáfolni, még nem elégséges ahhoz, hogy elfogadjam, különösen akkor, ha az az állítás rendkívül egyszerű alapokra hivatkozik, semmi bizonyíték nem támasztja alá.

A nem lehetetlen kategóriájába szinte minden belefér Voldemort, vagy Allah, Germán, Hindu istenek, mesehősök, vagy akár bármi, ami nincs annyira kifejtve, hogy cáfolni lehessen.

Elfogadásához számomra bizonyíték szükséges, de valóban, egy időben és is játszottam holmi babonaszerű játékot, hogy ha ez, vagy az történik, akkor ez, vagy az az esemény bekövetkezik.

Bár pontosan tudtam, butaság az egész, mégis jobb előérzetet adott és még az is megesett, hogy bejött az előrejelzés. Csacska játék, már leszoktam róla, de hasonlít jellegében a vallásos érzetekre, habár nem annyira kiterjedt.

Ha az anyag nem lehet örök, mert a mozgásához energiára van szüksége, akkor az energiának kell öröknek lennie. Ha az anyag és az energia egymásba átmehetnek, akkor az energiának kell öröknek lennie, ami az anyagot megteremtette (kb. maximum 15 milliárd évvel ezelőtt - az ősrobbanással) saját maga koncentrációja, és annak felszabadítása által. ( a materializmus gondja, hogy más módon az anyag keletkezése nem magyarázható) Ha az energia "megy át anyagba": vagyis megteremti az anyagot, annak törvényeivel együtt, akkor annak a végtelen térben és végtelen időben is léteznie kellett, - és, ha az általa, saját energiájának koncentrációjából létrehozott anyag mozgásának, fejlődésének a törvényeit is meghatározta, annak az energiának tudatának is kell lennie: ahogyan azt a filozófia meghatározza: "önmagánál kell lennie"

Filozófiai meghatározással: kizárt , hogy ne létezzen, minden filozófiai, logikai kétséget kizárónak kell tekinteni egy " AZ ABSZOLÚT TÉRBEN ÉS IDŐBEN ABSZOLÚT, ÖNMAGÁNÁL LÉTEZŐ (tudattal rendelkező) ENERGIÁT, AMI, (de, miután önmagánál van: tudattal rendelkezik, így nem ami, hanem) AKI. - ... a vallás Istennek nevezi, - (bár ezen tulajdonságokon kívül még más jellemzőkkel is felruházza. ... )

Kell neki, muszály, úgy kell lennie!

Miket fecsegsz össze vissza, miről beszélsz?

Miért, hogyan, mióta, miképpen, stb...?

Sorolhatnám a kérdéseket, de teljesen felesleges.

Van annak értelme szerinted, amit leírtál?

"Az evolúció nem állít olyasmit, hogy az ember a csúcs, a tökéletes. Ezt éppenséggel a vallás teszi, amely nem akarja elfogadni, hogy nem sok a különbség az állatok és az ember között. " - Nos, ez így ebben a formában nem igaz. Vizsgáljunk meg akármilyen vallást, mind egybehangzóan azt állítja, hogy az ember esendő, tökéletlen, fejlődésre szorul, halandó, stb stb, ezzel szemben a materialista világnézet a természettudományokkal karöltve felmagasztalja az embert, mint a legértelmesebb lényt. Kétség sem fér ahhoz, hogy értelmesek vagyunk, de korántsem annyira, amennyire azt magunkról képzeljük.

Senki nem mondta, hogy el kell fogadni azt, amit nem tudunk cáfolni, én arról beszéltem csupán, hogy mint LEHETŐSÉGET kell elfogadni, nem pedig TÉNYKÉNT kezelni. Itt a probléma gyökere a "földhözragadt" anyagi síkon gondolkodó emberekkel, mert nem tudnak tovább gondolni, mint ami megmagyarázható.

Az írásaidból az tűnik ki, hogy Neked sziklaszilárd elképzelésed van arról, hogy mi történt a kezdet kezdetén, de sajnos nem voltál ott, ahogy én sem és senki más sem, tehát igenis el kell ismernünk, hogy lehetséges más magyarázat is.

És ez nem hit kérdése.

Azonban, ha már itt tartunk - láttad már az agyad szemtől szemben, a fizikai valójában? Nem hinném. Azért kijelented, hogy van, nemde? Bizonyíték kell a létezéséről? Hiszel benne, hogy van, holott még egyszer sem láttad.

Vagy a lelkiismeret - van az embernek lelkiismerete? Van. Lehet látni? Nem. De elhisszük, hogy van? Igen.

Ha mindent csak úgy tudnánk elképzelni, elismerni, hogy fogjuk, látjuk, akkor elég szegényes életünk lenne.

A 85-ös válaszban igenis van realitás. Az általad kifogásolt kérdések (kell neki, muszáj) ugyanúgy ellened is felhozhatók - miért muszáj, hogy mindenre legyen racionális és logikus magyarázat? Anélkül nem működik a világ?

Az evolúció szerint nincs olyan meghatározás, hogy tökéletes. A maga módján a sas. a nyúl, az oroszlán a cserebogár is tökéletes, ha nem az lenne, kipusztult volna.

A vallás állít ilyesmit, sőt ez alaptétel, amely szerint Isten teremtette tökéletesre az embert, aki azóta egyre jobban elromlik, erkölcsileg, fizikailag. Az elgondolás szép, de semmivel nincs alátámasztva.

A materialista világnézet a helyére teszi a dolgokat, a tudomány által kijelentett genetikai egyezőség a főemlősökkel nem emlékszem pontosan, talán 98 %-os, vagyis rendkívül nagyfokú.

Az sincs állítva, hogy az oroszlán a legoroszlánabb, vagy a mammut alacsonyabb szinten van, mint az elefánt, egyszerűen a tények mutatkoznak meg, hogy a mammut valamiért kihalt, vagy az is meglehet, hogy egyszerűen átalakult, a mai elefánttá, apránként, fokozatosan, akárcsak a kardfogú tigris, vagy más őskori állatok, hiszen a talált leletek egyik esetben sem pontosan olyanok, mint a ma élő állatok, csak hasonlóság van közöttük, amely az idő távlatában egyre csökken.

Az, hogy az ateista, vagy a materialista gondolkodás kizárja az elméleti síkon való gondolkodást, nem valós. Elmondom, kiváló sakkozó voltam, tudok kombinálni, ha könyvet olvasok, bele tudom élni magam annak világába, a vallás tételeit is pontosan megértem, néhánnyal egyet is értek, vagy szimpatikus számomra, a tízparancsolat törvényei, a szeretet, a megbocsájtás, a tolerancia mind számít nekem is, de csak embertársaim és saját magam megbecsülése miatt. A humanizmus még tovább is megy ezekben, én kifejezetten tiltakozom a halálbüntetés ellen, hiszen arra senkinek nincs joga, még az államnak sem.

A lehetőségek közül nincs kizárva semmi, valószínűségük alapján vannak helyretéve. Elfogadom a megvitatott álláspontot, éppen azért, mert azért azt hangoztatják, mert arra van a legtöbb esély, de ha mondjuk az élet mégis egy meteorral érkezett a Földre, akkor sincs problémám, azt mondom: - Érdekes, eddig úgy tudtam, az óceánban született, de ha nem így van, hát annyi baj legyen, ettől nem dől össze a világ, akkor hát meteor.- Természetesen erről határozott bizonyítékok szükségesek, logikai elemzés, és ha az elmélet megállja a helyét, akkor természetes, hogy módosul a világkép.

Ha egy pék finom kenyeret süt, nekem nem elég válasz az, hogy ügyes, vagy ha a kovács megolvasztja a vasat, kevés számomra az, hogy érti a dolgát, szeretem tudni miképpen, hogyan csinálta, mi az alapelve a dolognak.

Természetesen nem minden sikerül, nem vagyok Leonardó, vagy Mozart, sem Paco de Lucia, csak firkálni tudok, meg saját magam szórakoztatni egy hanszerrel, de nem csoda számomra művészetük, bár tisztelem őket.

Az olyan válasz, hogy valami rendkívül nehéz dolog, elképzelhetetlen, megvalósíthatatlan - mindenttudás, vagy mindenhatóság következtében jön létre, nekem gyermeteg érv, de ha Te is alaposan végiggondolod, belátod, ez nem válasz, nincs vele mondva semmi, csak egy kibúvó. Azt jelenti: nem tudom, valahogy, csak, halvány dunsztom sincs. Kérdés lepasszolva.

A saját agyam nem láttam még, de más agyát igen, fényképen, orvosi könyvben, tudok bonctermet javasolni Neked, ha kíváncsi vagy rá, én nem vagyok orvos, még nem boncoltam, csak egy kis mikroszkóppal csináltam néhány metszetet, még sráckoromban. Ásványokról, erről arról. Az agyról elég volt nekem, amit iskolában tanultunk róla és nem szükséges látnom a sajátomat, mert amíg végzi a funkcióit, tudom, hogy van és jól műkődik. Manapság a technika sok mindent lehetővé tesz, röntgen, ultrahang és egyéb orvosi műszerek élő ember rejtett szerveit is megmutatják, az agyról is készítenek ismeretterjesztő filmet, videot. Ilyesmit láttam már, Diskoveryn, Deltában és mindezek bizonyítékok, sőt logikusan felépített magyarázatok tartoznak hozzá. Rengeteg szakember végez kisérleteket, amelyek dokumentáltak. Ma már sok dolgot TUDUNK az agyról, bár magam valóban kevesebbet, de egy agysebész nem HISZi azt, hogy miképpen tudna műtétet végezni, hanem ismerve a kockázatokat, elvégzi a műtétet.

A fantáziám elég nagy, sőt, kifejezetten működőképes, de tudok különbséget tenni valós és elképzelt dolgok között.