Az ateizmus is hit? Milyen dogmákban hisznek az ateisták?

Arra hívnám még fel a figyelmet, hogy óriási különbség van az

"Isten egyértelműen kívül fekszik a tudomány hatókörén. Nem lehet sem bizonyítani, sem cáfolni."

és a

"ha valaminek a létét vagy nemlétét nem lehet egyértelműen bizonyítani, akkor erre a kérdésre a tudomány a mai állása szerint legalábbis képtelen válaszolni."

állítások között.

Az egyik azt mondja, hogy Isten (nem) létét nem tudjuk bizonyítani, a másik pedig, hogy Isten (nem) léte nem bizonyítható. Ez olyan, mintha valaki megkérdezné, hogy hogy jutok el a Kálvin térre, és az egyik ember azt mondaná, hogy "Nem tudom", a másik pedig azt mondaná, hogy "Ezt senki sem tudja megmondani".

Az előző válaszolóval egyetértek. Ezért szerintem lehet azt mondani, hogy az ateizmus hit. Hit abban, hogy isten nem létezik. Ez igazából tekinthető egy dogmának, hiszen annyira bizonyítható, mint a kenyérszaporítás.

""Isten egyértelműen kívül fekszik a tudomány hatókörén. Nem lehet sem bizonyítani, sem cáfolni.""

Ez agnosztikus nézet: nem tudom, hogy van-e isten. (És igazából nem is hiszem, hogy valaha hitelt érdemlő módon eldönthető lesz)

"Ugyanakkor mégsem nevezhetők dogmának, mert a dogma a közösség által definiált (hit)tétel. Az ateizmus pedig nem alkot (önmagában) közösséget. Inkább nevezném axiomatikus (vagyis bizonyítás nélkül elfogadott) alaptételnek, alapfeltevésnek."

Ez foglalta össze a kérdés körülményeit a legjobban. Csak hogy a szavaknak ("dogma") maradjon jelentése.

Nem olvastam végig az összeset, bocs.

A legelső tökéletes választ ad, továbbá az utolsó, vagyis Srapnel.

Az általad feltett Istenérv ostobaság, de nézzük apróra:

"Általános Isten (továbbiakban Isten); egyes emberek és embercsoportok tudatában és tudattalanjában lévő speciális érzésforma, érzelemtípus. Istennel egyesek (az istenhívők) a világ és az élet keletkezését, felépítését, működését próbálják meg elképzelten és logikátlanul magyarázni, illetve élethelyzeteikre keresnek megoldást általa. Míg másokra (például az ateistákra, realistákra, naturalistákra, materialistákra, szkeptikusokra is ) Isten tudattalanul is olyan hatással lehet, hogy logikai és kritikai érzékük az istenhívőkéhez hasonlóan torzul bizonyos területeken."

A legelső definíció máris eltéríti a racionalitást a képzelet, az érzések világába.

Az első mondat.

Valóban igaznak tűnik, de ha axiómának elfogadjuk, már maga cáfolat Isten valóságos létére és a teremtésre, továbbá az összes többi badarságra.

Ha ugyanis Isten egy érzésforma, akkor annak tudata nélkül, aki ezt érzi nem létezik, vagyis a kereszténység kialakulása előtt nem volt, tehát Isten tevékenységéről sem beszélhetünk, mert a világ teremtése pl. sokkal előbb történt, mielőtt a keresztény eszme napvilágot látott.

Sarkítva:

Hívő nélkül nincs Isten, mert nincs aki így érezze.

Ha az ortodox zsidókat elfogadjuk kereszténynek, akkor sem bizonyítja Isten létét, mert a kezdetekben nem volt hívő, akinek hite Istent létrehozza.

A még el nem képzelt Isten így nem hozhatta létre az első embert, aki elképzeli őt.

A továbbiakra most nem reagálok, elég hosszú így is a kommentem.

Mi van a millámmal?

Adjam a bankszámla számot?

Nos?

Ne aggódj, kitalál majd valamit, hogy miért nincs mégis igazad. :)

Definiál egy istenfogalmat magának, majd aztán nem fogadja el, hogy más más fogalmat használ, tehát hiába tesz megállapításokat a sajátjára, az nem lesz érvényes egy másik fogalomra.

Nekem úgy tűnik, tzolko kivágta a rezet.

Mehet az egymillió

Persze, Kolumbusz tojása volt.

Mi is sejtettük, de a megfogalmazás csalafintasága, ugye.

Valóban, már az első mondat gyenge.

Na fiúk, sörözni fogunk?

Az összes ateista meg van hívva, aki ezen a topikon érvelt.

Persze csak a millából tudom állni a cehhet.

Cigányzene legyen, bablevessel?

Gulyás inkább ne...

Bizony Isten, a végén megtérek.

Csak ne nagyon találgasson a milkóm terhére.

:)