"Az ateizmus vallás" - Milyen alapon állítják ezt, illetve tagadják?

Arra a kérdésre, hogy mi célból van az Univerzum, paralel az a kérdés, hogy:

-mi célból van Isten?-

Tudsz rá válaszolni?

"Hogyan alakultak ki az élet feltételei és maguk az élőlények és,-ha már itt tartunk-mi az az élet?"

Ha ezt megválaszolja valaki, akkor az mennyiben visz előre?

"Írd le légy oly kedves,különben azt kell feltételezzem,hogy nem tudod!Ne,"viszonylag logikus elméletet",hanem tökéletesen biztosat!"

Olyat kérsz, amit a magad állításaira sem tudsz teljesíteni. Miért van az, hogy míg az ateista világképek esetén cáfolónak gondolt bizonytalanság a te nézeteid esetén már-már bizonyító erejűvé lép elő?

Szia tzolko!

"Hogyan válaszolhatná meg?

De vissza is kérdezhetek, - Miért él az ember?-

Vagy Isten miért hozta létre szerinted?"

"Te miért hiszed el?

Mi győzött meg?

Te elhiszed, hogy van a halál után valami."

Persze,hogy nem tudja megválaszolni,hiszen nem tudunk válasszal ezekre a kérdésekre!

Egy szóval sem állítottam,hogy elhiszem vagy,hogy meggyőztek volna a vallások által képviselt válaszok,de azt sem,amit a materialista tudomány kikövetkeztet!Az egyik a "termék előállításra" ad egy sajátos,ki nem elégítő választ,míg a másik a "készterméket" vizsgálja,de azon a szűrőn keresztül,hogy azt a "kozmikus szerencse" alkotta meg!Mindegyik lyukas és a hiányzó részeket kénytelen-kelletlen különféle teóriákba vetett hit nélkül nem lehet elfogadni!

A hit mindenkinél játszik,így a torzító szemüveg is!Szerintem az váltja ki az érthető ellenkezést a hit és vallás szavakkal kapcsoltban,hogy ehhez akaratlanul hozzáköti az elme a hamis egyház tartalmát!

Az ateista és valamely egyház híve sem a valóságot látja,hanem a saját szubjektív világát!Félreértés ne essék,én sem!

Szia Srapnel!

"Ha ezt megválaszolja valaki, akkor az mennyiben visz előre?

"Olyat kérsz, amit a magad állításaira sem tudsz teljesíteni. Miért van az, hogy míg az ateista világképek esetén cáfolónak gondolt bizonytalanság a te nézeteid esetén már-már bizonyító erejűvé lép elő?"

Egy állításom volt az első hozzászólásomban,miszerint vallástalan ember nincs!

Ezekkel a kérdésekkel azt szerettem volna megvilágítani,-amit már tzolkonak is leírtam,-hogy,amíg létezésünkkel kapcsolatban kardinális kérdésekre nem tudjuk a választ,addig nem kell tudásról beszélni,legfeljebb egy szűrőn át vizsgált,sajátos valóság szeletecskéről!

Tudás egyébként sem létezik,mert az a megismerési folyamat végeredmény lenne!Ehhez viszont ismernünk kéne,precízen a kiindulási pontot!

A Teremtéstörténetek(nem csak a Bibliai)keveset mondanak,még akkor is,ha figyelembe vesszük,hogy azt néhány ezer évvel korábban élt embereknek írták,de a Big-bang és kémiai-biológiai evolúció elméletek is több sebből véreznek!Mindkét tábor felfogásában megjelenik az elképzelés és a hit,hogy ez így történhetett!

Az igazság relatív, a bírók a tanúk rá, hogy az emberek mennyire másképpen észlelnek egy eseményt, még ha igazat is mondanak.

Hozzáteszik a saját gondolataikat, amit a tapasztalt dolog kiváltott belőlük.

Igazat mondva is lehet hazudni.

Tzolko megválaszolt a kérdére, az ateizmus egyenlő a vallás hiányával.

Ateistából lehet vallásos, ha úgy érzi, hogy választ kap az élet kérdéseire a vallás által és az kielégíti őt.

A vallás egy fajta mámor, mint amikor nagyon jó zenét hallgat az ember, vagy az autogén tréning, relaxálás esetén teljesen oldott állapotba kerül a delikvens.

Egyfajta narkózis, amikor a vallásos hiszi, hogy felismerte az igazságot.

Ugyan mit számítanak az ellenérvek, mikor biztosan érzi, hogy mindennek dacára neki van igaza.

Hát a vallásos nem válhat kételkedővé, hitetlenné?

Dehogynem, csak sokkal ritkábban.

Hello Pietrosol!

Tévedésben vagy az ateista gondolkodásmódját illetően.

Az ateista azért mondja, hogy nincsenek azok a dolgok, amit a vallások tanítanak, mert semmi sem bizonyítja.

Te miért nem hiszed el a többi vallás tanítását?

Amik mások a Te hitednél?

A tudomány eredményei méréseken, vizsgálatokon, elméleteken alapulnak. Ezek módosulhatnak is, természetesen.

Egy időben úgy tartották, hogy a Cromagnoni ősember közvetlen elődünk volt, a neandervölgyi ennek az őse.

Ezt két tényre alapozták: egyrészt a leletek korából, másrészt a hozzánk való fejlettségi szintből következtettek így. Azóta vannak bizonyítékok, hogy egy korban is éltek, tehát a neandervölgyi valószínűleg nem az ősünk, meglehet a cromagnoni besegített a kipusztításába.

Ezek nagyon távoli dolgok, sok minden lehetséges, de elhihető. Természetesen van benne bizonytalanság, egyáltalán nem csodálkoznék, ha nem így lenne.

Az ateistának nem annyira fontosak ezek a definíciók, az evolúció és az ősrobbanás elmélete nagyságrenndel értelmesebb, mint a teremtéstörténet, ezért ezt tartja igaznak.

Ha más, jobban bizonyított elmélet születik, készséggel elhiszi, persze egy kis bizonytalanság mindig motoszkál benne, mert megeshet, hogy nem úgy vannak a dolgok.

Mivel alapjában véve a kételkedés a fő ismérve, sokkal jobban előre viszi a valóság megértését, mint a vallásos.

Nem isteni akaratot, szándékot keres a dolgok mögött, hanem az igazságot, hogy mi miért van, mi okozza és mik a következményei. Mindíg hajlandó feltételezni:- hátha nem így van?-

A vallásos sokkal hamarabb leáll, nem annyira kíváncsi a világra, hiszen beéri az isteni elrendeléssel.

Azt tarja, hogy Isten tervezte a dolgokat, amik ezért tökéletesek.

A nem vallásos másképpen nézi a dolgokat, semmit nem tart tökéletesnek, bizonyosnak, mér, hasonlít, kérdez, elméleteket gyárt és a vallással csekély mértékben törődik.

Vannak közöttünk olyanok is, mint én, akik újabban érdeklődnek a vallások iránt, de nem kielégítőek a kérdéseire kapott válaszok és ezért megmarad ateistának.

A bibliai személyek majdnem olyan távoliak, mint a neandervölgyi ősemberek és még a létazésük sem bizonyított számára, így a tanításaik sem hitelesek.

A keresztény kultúra kétezer éve alapvetőleg meghatározza a mai világunkat is, a törvényeinket, a szokásainkat, az erkölcsünket.

Manapság komoly változások vannak, amit mindenkinek tudomásul kell vennie.

Erkölcsi téren volt más kultúra is, ezt bemutatja a pátriarkák kora, vagy hasonlítanám a tahiti benszülötteket, akiknél a férfi örült, ha a felesége másoknak is kellet, sőt, talán büszke is volt rá, hogy az az asszony, aki mindenkinek kell, őt választotta élettársul.

A női emancipációnak (aminek már nagyon is ideje volt) következtében sok a válás, meginog a hagyományos család szerepe. Valami választ kell találni rá, az ősközösségi modell aligha járható. A szomszéd nem akceptálná a kérésemet, hogy a gyerekemnek cipőre van szüksége.

Ezek nem egyértelműen erkölcstelenségi kérdések, hanem egy új világ kihívásai, amire az utódainknak kell megoldást találnia.

A katolikus papok nőtlensége, szemben a református papi szokásokkal hasonlítható ehhez a problémához.

Mindezt csak példaként írtam le, hogy a mai világ messze nem azonos a kétezer évessel, más szokások, törvények vannak manapság.

A bűnök megítélése is más.

Jóllehet, az ember türelmesebb, megértőbb és megbocsátóbb mint isten.

A kultúrált népeknél már sehol nincs halálbüntetés, velem együtt azt vallják, hogy senkinek nincs joga elvenni a másik életét, sőt, az állam nem járhat elő rossz példával.

Az ószövetség vérengzései értelmetlennek tűnnek és elfogadhatatlanok egy modern ember számára.

Azt sugallják, hogy lehetnek olyan bűnök, amiért halál is járhat...

Túl sokat írtam már, nem is igazán a kérdéshez szól a válaszom, de ezt még leírnám.

Az ószövetséget teljesen elvetem, egyrészt a tudománytalan mesék, másrészt a vérengző, félelmetes isten képe miatt.

Az újszövetség is mást tanít már, de az is nagyon régi, én már abban is kételkedem sok tekintetben.

Az onanizálás a mai világban,amikor a túlnépesedés egyik fő problémánk, - aligha halálos bűn, inkább csak rossz szokás-, de sok kérdésben megvizsgálhatjuk a Biblia és az egyházak tanítását, nem mind aktuális manapság.

A közös Európa nagyszerű eszme és talán lesz majd egy közös világ is, a nemzeti sajátosságok megtartásával.

Olyan világ, ahol senki sem vár előnyöket, akár a hite miatt, akár mert Isten kiválasztott népe.

Szóval elsősorban engem már az érdekel, hogy a mai, modern egyházak tanításai mennyire maradnak el a világ kihívásaitól, illetve, hogy a benne foglaltak mennyire lehetnek a jövő számára megoldások.

Illetve mások a hangsúlyok, az arányok.