Adventisták, valóban abban hisztek, hogy Mihály arkangyal és Jézus Krisztus azonosak?

"miért éppen Jézus Krisztus a helyettes áldozat szerpére "kijelölt" személy - a sok, szerinted kvázi egyenrangú alattvaló közül a világegyetemben?"

Jézus nem "helyettes" áldozat! Ő az első és közvetlen teremtménye Jehovának, az elsőszülött, a legkedvesebb, az angyaloknál is magasabb állása volt és van, hiszen Ő az Arkangyal (most még ennél is magasabb, hiszen tudjuk, hogy mekkora hatalommal ruházta fel Atyja Jézust, amivel azelőtt nem rendelkezett).

Jehova a Mindenható, az Ő állása sohasem változott és nem is változhat! Jézusé viszont letagadhatatlanul: igen.

Így aztán a zárójeles megjegyzésed inkább magadra vonatkoztasd. Tudod, ha másokra mutogatsz az mutató ujjaddal, még mindig marad három, ami visszafelé, rád mutat!

"Szerintem a megváltás gondolata sokkal központibb üzenete a Bibliának, mint pl. az, hogy Istent éppen a Jehova néven szólítjuk-e"

A Biblia szerint pedig Jehova szuverenitása és mindenható akarata - ehhez kapcsolódóan "Isten Királysága" - sokkal fontosabb témája az egész Szentírásnak, mint a megváltás. Ezzel semmiképpen NEM KICSINYLEM LE Jézus szerepét, hiszen ki csinálta volna azt végig, amit Ő? De ha Jehova nem intézkedik ez ügyben, sehol sem lennénk. Csak gondolj bele.

"Te miből gondolod, hogy emberek megbocsáthatnak bűnöket?"

Mert írt példát rá a Biblia, sehonnan máshonnan nem gondolom - gondolhattad volna, hogy innen gondolom :)).

Nincs Írás szerinti alapja annak a következtetésnek, hogy általában véve a keresztények, vagy éppenséggel a gyülekezetben a kinevezett vének, isteni hatalmat kaptak volna a bűnök megbocsátására. Viszont, amit Jézus a János 20:23-ban mondott a tanítványainak, az arra mutat, hogy Isten ebben a vonatkozásban különleges hatalmat adott az apostoloknak. Ezenkívül Jézus kijelentése összefüggésben lehet azzal, amit a Máté 18:18-ban az égi döntésekről mondott.

A keresztények megbocsáthatnak bizonyos sérelmeket, összhangban Pálnak az Efézus 4:32-ben feljegyzett tanácsával: „legyetek egymáshoz jóságosak, irgalmasak, bocsássatok meg egymásnak, ahogyan Isten is megbocsátott nektek a Krisztusban” (Újfordítású revideált Biblia). Pál itt arról beszélt, amikor a keresztényeknek személyes nézeteltéréseik vannak, mondjuk a meggondolatlan szavak miatt.

A János 20:23 szövegösszefüggése azonban azt sugallja, hogy Jézus ennél súlyosabb bűnökre utalt, figyelembe véve azt, amit még ugyanannak a hallgatóságnak mondott.

A Biblia nem ad teljes képet mindarról az alkalomról, amikor az apostolok ezt a hatalmat felhasználták, de minden olyan esetet sem ír le, amikor a nyelveken szólás, a prófétálás vagy a gyógyítás csodálatos adományát használták (2Korinthus 12:12; Galátzia 3:5; Zsidók 2:4).

Az egyik olyan eset, amelynek az alkalmával megnyilvánult a hatalom, amelyet az apostolok kaptak a bűnök bocsánatára illetve megtartására, Anániás és Safira esete volt, akik megcsalták a szellemet. Anániást és Safirát Péter leplezte le, aki hallotta Jézus kijelentését, mely a János 20:22, 23-ban van feljegyezve. Péter először Anániással beszélt, aki azon nyomban meghalt. Amikor Safira később bejött, és kitartott a hazugság mellett, Péter kihirdette ítéletét. Péter nem bocsátotta meg bűnét, hanem ezt mondta: „Ímé a küszöbön vannak azoknak lábaik, a kik eltemették férjedet, és kivisznek téged.” Ő is azon nyomban meghalt (Cselekedetek 5:1–11).

De hangsúlyozni kell, hogy ezek a képességek az első században betöltötték céljukat és az apostolok halálával megszűntek.

"csak Isten bocsáthat meg bűnöket, miket beszél ez..." - ti. ők ugyanúgy nem hitték, hogy Jézus Krisztus Isten, mint te :-)"

Pont az volt a hamis benne, hogy "csak Isten képes megbocsátani a bűnöket"! Ha Isten akarja, akár embert is felruházhat ezzel a képességgel.

Tehát Jézus EZZEL SEM bizonyította, hogy Ő Isten. Pont ellenkezőleg beszélt mindig.

(Mikeás 5:2) "És te, ó, Betlehem Efrata, aki túl kicsiny vagy ahhoz, hogy Júda ezrei közé számláltass, belőled származik nekem, aki uralkodó lesz Izraelen, akinek származása ősidőkbe, időtlen idők napjaiba nyúlik vissza."

Vajon ezáltal ugyanazzá vált, mint Isten? Figyelemre méltó, hogy az ’örök napok’ helyett a Kat. (5:1) ’régmúlt idők’, az ÚRB (5:1) ’távoli múlt’, az ÚV pedig ’időtlen idők napjai’ kifejezéssel adja vissza a héber szöveget. A Jelenések 3:14-et és a Példabeszédek 8:22-t figyelembe véve a Mikeás 5:2 semmiféle bizonyítékot nem szolgáltat arra, hogy Jézusnak nem volt kezdete.

"Az imádatról is kár volt annyit írnod, hiszen tiszta sor:

A leborulás csak Istennek kijáró hódolati forma"

Éppen azt nem bizonyítja, amit bizonyítani akarsz vele. Mivel a szó emberek közötti tiszteletadást is jelent!

"csak egy bizonyos néven szabad Őt szólítani, az egyszülött gyermekét pedig ki akarják tagadni a fiúi jogaiból. Kb. ezt csináljátok."

Úgy hülyeség, ahogy van. Senki nem állítja - már megint kivel harcolsz? -, hogy csak a Jehova néven kell szólítani, de a többi címet, rangot, tulajdonságot nem e Név helyett használjuk kizárólagosan! Nem mindegy. A Fiú pedig pontosan abban a pozícióban van, amit a Biblia ír róla, nem Jehováéban.

"Csak jószándékkal szólok, mert ha Jézus Mégis Isten, akkor az istentagadás bűnébe estek"

Ha pedig mégsem "egyenlő" vele, bálványimádókká lesztek.

Márpedig ez a helyzet, ugyanis az Isten szó a Bibliában magas rangú személyekre is utal, nem csak a Mindenhatóra.

"Érted-é a lényeget? Ha Jézus valóban "egy az Atyjával" a háromság filozófiájának az értelmében, akkor lehetetlen lett volna, hogy meghaljon! Viszont Jézusnak valóságos halált kellett halnia."

Te még mindig itt tartassz? Alapelemeket kell tanulnod.

Jézus Kristus Isteni dicsőségéből, és természetéből kiüresítette magát, megszületett szolgai, emberi testben. Engedelmes volt a halálig, mégpedig a kereszthalálig. Azt, aki bűnt nem ismert, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk Őbenne, ezért tudott meghalni. Amikor a kereszten azt mondta:

" Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?", ekkor került abba az állapotba amiben most vagy te. A szellemi halál állapotába. Elszakadt a szelleme Istentől a mi bűneink miatt. Majd mikor fizikailag is meghalt, lement a mélységbe helyettünk, oda ahova mi is kerülnénk ha nem lenne megváltás, ahol az Atya megszülte a szellemét, aki bűnné lett értünk. A Fiú ekkor született. Mielött bejött volna a világba, elötte már öröktől fogva létezett, és nem kellett se szülni, se teremteni. Az Atya azon a napon nemzette vagy szülte a Fiút, amikor feltámasztotta a halálból:

"Én Fiam vagy te, ma szültelek téged."

"Ha Isten Mózes testét idő elött támasztotta fel,"

(1Korinthus 15:20) "Ámde Krisztus feltámadt a halottak közül, ő, aki zsengéje azoknak, akik halálalvásba merültek."

Jézus volt az első, aki tartós égi életre, halhatatlan életre támadt fel.

Jézus Krisztusról azt olvassuk, hogy „elsőként kell feltámadnia a halottak közül” (Cselekedetek 26:23, Csia fordítás). Ez azt jelenti, hogy ő volt az első a feltámasztottak között, akinek többé nem kell meghalni. Ő volt az első abban is, hogy szellemi személyként támadt fel (1Péter 3:18). A Biblia szerint azonban mások is támadnak majd fel szellemi testben. Íme, „Mindenki a maga sorrendje szerint: Krisztus a zsenge, azután azok, akik a Krisztuséi, az ő jelenléte idején” (1Korinthus 15:20–23). Eszerint egyesek feltámadása előbb következik be, mint másoké.

Tehát Mózes és Illés látomása a hegyen nem valóságos volt. Ezzel szokták a lélek halhatatlanságát is magyarázni, de éppen a Biblia mond ennek is ellent.

Tény, hogy Jézus volt az első a feltámasztottak között, akinek többé nem kellett meghalnia.

Kedves Viktor 06!

Én a bibliáról beszéltem és abból érveltem, te pedig sehonnan sem érveltél, csak egy mesét szőttél, melyet a pogány filozófiákból olvasztottak össze!

Tudod, hogy nem a te meséd, de akkor is csak mese.

Tessék egy picit érvelek a Bibliából is.

Kiváncsi vagyok ezt hogyan fordítottátok át a magatok szájízére, mert én négyféle fordításban is ezzel értelemmel olvastam:

" Simon Péter, Jézus Krisztus szolgája és apostola, azoknak, akik velünk egyenlő drága hitet nyertek a mi Istenünknek és megtartónknak Jézus Krisztusnak igazságában."

II.Péter 1,1.

Ne haragudj, de nem velem vitatkozol, hanem a Bibliával. Én érveltem.

(2Péter 1:1) "Simon Péter, Jézus Krisztus rabszolgája és apostola, azoknak, akik olyan hitre tettek szert, amely a miénkkel egyenlő kiváltságként van meg nekik, a mi Istenünknek, és Jézus Krisztusnak, a Megmentőnek igazságossága által"

Olvasd csak tovább a második verset:

"Ki nem érdemelt kedvességben és békében legyen részetek mind bőségesebben az Istennek, és Jézusnak, a mi Urunknak pontos ismerete által"

A te bibliád vajon különbséget tesz-e a két különböző lény között? Igen, a tiéd is!

Emlékszel mit mondott Jézus?

„Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust” (JÁNOS 17:3).

Látod milyen rafinált volt a fordító, aki nyilván hitt a háromságban? Az első verset kapásból félreérthetően fordította, igaz hogy a második és a Biblia egésze rendesen helyreteszi utána, de a manipulálás szándéka a lényeg. Mert ha te elolvasol egy ilyen verset, teljes lelki nyugalommal hátradőlsz, mint aki meg van győződve a háromság igazáról. Az átlagemberek, az átlag hívők, a nagy többség pedig nem keres összefüggéseket, ritkán olvas ennél többet. (Itt most közvetlenül a második vers is helyreteszi az első helytelen értelmezését, de ritkán van ez így, hiszen csak a tágabb szövegkörnyezet alapján derül ki a legtöbbször, hogy valami nem stimmel)

(Efézus 4:5-6) "e g y Úr, e g y hit, e g y keresztség; e g y Istene és Atyja mindenkinek, aki mindenek fölött és mindeneken keresztül és mindenekben ott van."

Az Írások világos értelme

Vajon mondhatnánk-e azt, hogy az az elgondolás, miszerint Jézus egy isten volt és nem volt azonos Istennel, a Teremtővel, ellentétben áll a jánosi gondolkodással (azaz János apostoléval), akárcsak a keresztény gondolkodás egészével? Vizsgáljunk meg Jézussal és Istennel kapcsolatos néhány bibliaverset, majd nézzük meg, hogy néhány szövegmagyarázó, aki az athanasiusi hitvallás kialakulása előtt élt, mit gondolt ezekről a szövegrészekről.

„Én és az Atya egy vagyunk” (JÁNOS 10:30).

Novatianus (i. sz. kb. 200—258) ezt a megjegyzést tette: „Mivel Ő azt mondta »egy« dolog,[] értsék meg az eretnekek, Ő nem azt mondta, hogy »egy« személy. Mivel az egy semlegesnemben van, a társas összhangot sejteti és nem a személybeli egységet . . . Ezenkívül, amikor egyet mond, az egyetértésre utal, és az egyforma ítélkezésre és önmagában a szerető együttlétre; az Atya és a Fiú egyek egyetértésben, szeretetben és vonzalomban, ami érthető” (Treatise Concerning the Trinity, 27. fejezet).

„Az én Atyám nagyobb nálamnál” (JÁNOS 14:28).

Irenaeus (i. sz. kb. 130—200): „Megtanulhatjuk Általa [Krisztus által], hogy az Atya minden dolog felett áll. Mivel »az Atya nagyobb nálamnál« — mondja [Krisztus]. Az Atyáról tehát úgy nyilatkozott a mi Urunk, mint aki felülmúlja őt tekintettel az ismeretre” (Against Heresies, II. könyv, 28. fejezet/8).

„Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és a kit elküldtél, a Jézus Krisztust” (JÁNOS 17:3).

Alexandriai Kelemen (i. sz. kb. 150—215): „Hogy valaki megismerje az örökkévaló Istent, az örökkévalóság adományozóját, és hogy tudás és megértés által birtokolja Istent, aki az első, a legmagasabb, az egyedüli és jó . . . Az, aki igaz életet szeretne élni, először is arra kap utasítást, hogy ismerje meg Őt, ’akit senki sem ismer, csak akinek a Fiú akarja megjelenteni’ (Máté 11:27). A következő, amit meg kell tanulni, hogy Őutána milyen hatalmas a Megváltó” (Who Is the Rich Man That Shall Be Saved? VII., VIII.).

„Egy az Istene és Atyja mindeneknek; ő van mindenek felett, és mindenek által és mindenekben” (EFÉZUS 4:6, Újfordítású revideált Biblia, 1991).

Irenaeus: „Így az egyetlen Istent, az Atyát olyannak jelenti ki, aki mindenek felett van, mindenek által és mindenekben. Az Atya valóban mindenek felett van, és Ő Krisztusnak feje” (Against Heresies, V. könyv, 18. fejezet/2).

Ezek a korai írók világosan megértették ezeket a verseket, amint az Atyát felsőbbrendűnek írják le, minden és mindenki felett állónak, beleértve Krisztust is. Magyarázataik nem utalnak arra, hogy hittek volna egy Háromságban.

"Én és az Atya egy vagyunk."

Erre szeretnék reagálni egy picit. Az egy dolog hogy azt írod hogy szeretik egymást, és azért eggyek. De ennél azért több ez a kijelentés. Az Atya a Fiúban lakik, és a Fiú az Atyában. Aki megismerte a Fiút, az megismerte az Atyát is. Sőt az Atyát csak a Fiún keresztül lehet megismerni. Senki nem mehet az Atyához, csak akinek a Fiú engedi. Azt mondod hogy csak az Atya az Isten, a Fiú az nem. Akkor nézd meg mit mond Pál Istenről:

" Az Isten, aki a világot teremtette, és mindazt ami benne van, lévén mennynek és Földnek Ura, nem lakozik emberkéz alkotta templomokban, nem szorul emberi gondoskodásra sem, mintha bármiben is hiányt szenvedne, hiszen Ő ad mindenkinek életet, leheletet és mindent."

apcsel 17,24-25.

Isten:

- Teremtő, Úr, Életadó, Mindenható,Örökkévaló...

Ezek közül melyik nem illik Jézusra?

Most nincs idő hogy mindent kikeressek, engedd meg hogy fejből is idézzek.

"Akit tett mindennek örökösévé, aki által a világot is teremtette."

"Hit által értjük meg, hogy a világ Isten beszéde által teremtetett."

A Fiú most is teremt. Méghozzá a benne hívőkben teremti meg az igazságosság gyümölcseit az Isten dicsőségére és magasztalására.( Filippi 1,11.) Mint ahogy írtam már neked egyszer, hogy a Fiú az Atyát dicsőíti, a Szent Szellem pedig a Fiút dicsőíti.

"Jézus Krisztus tegnap, ma, és örökké ugyanaz." (Ő a Vagyok.)

"...az Élet Fejedelmét pedig megöltétek, akit az Isten feltámasztott a halottak közül..."

Itt az Élet Fejedelme "arkhégosz tész dzóész": az élet kezdője, előidézője, okozója, alapítója. Mint ahogy Jézus mondja magáról hogy "Én Vagyok az Út az Igazság és az Élet".

"... és minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr, az Atya Isten dicsőségére."

Ha valaki Úr, az szerinted mit jelent?

Mint pl. A törvényadás legelső Igéje hogy:

"Én az Úr vagyok a te Istened..."

- Elsősorban azt jelenti az Úr, hogy Jézus Krisztus Úr mindenek felett, minden alá van neki rendelve, mint ahogy a neve is minden név felett való. Az Atya úgy felmagasztalta a Fiút az engedelmességéért, hogy olyan nevet adott neki, ami nagyobb a saját! nevénél, és a Jehova nevénél is, hogy a Jézus nevére minden térd meghajoljon.

- Másodsorban azt jelenti az Úr, hogy Jézus Krisztus mindennek a birtokosa és a tulajdonosa. "Nekem adatott minden hatalom a mennyben, a Földön és a Föld alatt."

- Harmadsorban azt jelenti az Úr, hogy parancsot és utasításokat adhat abszolút tekintéllyel. Tehát ha te nem tiszteled a Fiút, és nem engedelmskedsz neki, akkor Jehovának se engedelmeskedsz, és Jehovát se tiszteled, mivel Isten Jézus nevét feljebb magasztalta minden névnél, még a Jehovánál is. Sehol nem írja az újszövetség, hogy Jehova neve megszentel, vagy megtart, vagy örök életet ad, vagy megigazít. Viszont Jézus Krisztus nevéről ezt mindet állítja.